HAPPY NEW YEAR!!! mindenkinek (azert angolul, mert idegesit, hogy nincs ekezet :D)

Boldog Karacsonyt!
Szerettem volna feltenni egy videot, de par napja semmire sincs idom.
Most eppen Ilonahoz rohanok, de meg elotte kicsit pakolnom kell a hazban is. Nagyon izgulok :D
Boldog Karacsonyt Magyarorszag!
Boldog Karacsonyt London!
Hello Leicester!!!

best ever

Ma a boltban egy bacsi, egy ,,diet" vagy low fat (nem emlekszem) sajtot mutogatott a penztarosnak, hogy o csak ilyet eszik, mert olyan vekony akar lenni mint en. En meg he? Hat zavarba jottem... nem kicsit. De aranyos volt. Elocibalt par nyalokat a zsebebol es megkinalta penztaros lanyt, majd engem. Termeszetesen nem fogadtam el, de jol esik az ilyesmi. Meg vicces is. Elmeny, emlek. Felvidit es megnevettet.
A mai napom erdekes volt. Indult azzal, hogy Gaby reggel 7 korul kopogott, hogy megyunk a kertbe. En meg azt sem tudtam hol vagyok. 5 percen at mayarazott valamit, en meg probaltam emlekezni. Akkor kozoltem vele, hogy a fogkefemet akarom.
Kicsivel kesobb megjelent Aviva egy nagy szatyorral es mondta, hogy vegyem fel ami benne van. Komplett si felszereles. 5 centi ho miatt a hazban si nadragban es zokniban kell jarkalni (mellesleg itt mindig 30fokra van tekerve a futes, amig en le nem veszem) kint si dzseki, jo hogy nem overal... Aztan mondta, hogy hu hat a henleys corneren mekkora baleset volt. 7 auto utkozott es kint volt a mentohelikopter is. Aviva szamara ez azert erdekes, mert igy, mivel le volt zarva a kornyek nem tudott (arra) elmenni a Waitroseba. Rogton beindult a forrodrot. Hallottam, ahogy panaszolja egy masik anyukanak a telefonba, hogy uristen, hat most mi lesz? Nincs itthon semmi kaja, o meg nem tud elmenni a Waitroseba. URISTEN!
Ekkor jottem fel a szobamba, mert felrenyeltem amikor probaltam lekuzdeni a kikivankozo nevetest.
A Waitrose es a Marks&Spencer fele nagyon egyszeruen lehet kerulni Hendon felol, plussz pont a Henleys cornerrel ellenkezo iranyban van egy nagy Tesco (ahova en jarok gyalog). Aviva is ott szokott vasarolni tobbnyire.
A gyerekek nem mentek suliba. Egesz nap mindenki arrol beszelt, hogy mennyire nagyon hideg van kint. Fagy. Szerintuk. Szerintem tok jo napos, dzsekis-csizmas.
Szoval az angolokrol illik tudni, hogy 5 centi ho naluk mar katasztrofa helyzetet okoz.
Aztan este Aviva elkapott es kozolte velem, hogy menjek vacsorazni, mert szerinte egy ilyen fagyos nap utan mindenkinek kell meleg vacsorat ennie, es ha nem most akkor ki fog hulni. En persze probaltam kihuzni magam a dolog alol, de aztan csak megoldotta, hogy kenytelen legyek leulni veluk. Belemnyomtak 7!!! husgombocot.
A vegso poen az a megrokonyodes volt, amikor mondtam nekik, hogy vacsora utan Mushwell Hillbe megyek. Mindeki csak bamult ram, mintha hulye lennek.
Mindez 5 centi ho miatt es meg csak nem is fagyott.
Viccesek az angolok. Nagyon viccesek. Olyan edesen komplikaljak a dolgokat XD

(Ma nem akartam ilyen hosszu bejegyzest irni. Ahh, nem kellene ennyit irnom........)

http://api.ning.com/files/uOdp6iTiTRyYzqGxb-2M0ucyw2g-6DhnHLp0LqPGMDw_/file.mp3 (masoljatok be /mp3/)

Rengeteg dolgot kellene irnom, de faradt vagyok es igazabol ez mar az elmondhatatlan kategoria. Talan holnap megprobalom leirni. Most fektettem le (en) a gyerekeket, mert annyira izgatottak a havazas miatt, hogy osszevissza ugraltak. Komolyan... futkaroztak, visongtak meg hat amit ilyenkor a gyerekek szoktak (asszem). En meg termeszetesen hulla voltam mar 7kor is (csutortok este 11 van) plusz ma kb. 5 oran at vasalatam egy huzamban... A vege az lett, hogy szegyen, nem szegyen elfelejettem, hogy van angolul a video... Pff
Vagyis, csak ugy kimondtam, ahogy beugrott: magyarul... De masodszorra mar sikerult eltalalnom a nyelvet! Mondjuk ez tenyleg erdekes. Aviva szerint szepen beszelek angolul, de mikor faradt vagyok, elojon a magyar ,,akcentusom".
Vegul egy jo hir: A Karacsonyt Ilonaval toltom! Leicesterben. Ez mindennel tobbet jelent nekem. Meghivott a host csaladja. Hihetetlen mennyire rendesek. Mar csak a jegyemet kell megvennem es varni. De mar nagyon keszulok. Szamolom a napokat. Szeretem Londont, de mar hianyzik, hogy kimehessek innen, tavolabbra menjek. Most jutott csak eszembe, hogy en Londonon kivul meg nem is jartam... csak felette :)

Szep nap

Ma minden volt. Reggel esett ho, ami nagyon jo. Fantasztikus kedvem lett tole es tenyleg gyonyoru volt. A mokusok osszevissza futkaroztak a kertben es kozben oriasi pelyhekben hullott a ho. En addig bent kakaos csigat sutottem. Igazan jo hagulatban voltam. Aviva is nagyon rendes mostanaban. Este Elliet furdettem es kozben anya meglepibol felhivott (Floridabol, pontosabban akkor jott ki az oceanbol, mert o persze strandol... :))
De... Igen, van egy de. Megpedig az, hogy este 8 utan (7:30kor vegzek a beosztasom szerint, de ez a gyakorlatban soha nem valosul meg) Aviva megkert, hogy figyeljek kicsit a lanyokra mert Jake projektje nincs meg kesz es Mark kiutotte magat, ugyhogy neki kell segitenie. Tenyleg, hol van Mark?? Egesz este nem is lattam es nem is vettem eszre hogy itthon van. Hat... o delutan beivott. Aviva (nem tudom mikor) hazahozta, apuka korbehanyta a wc-t majd kiterult az agyon es azota semmi. A gyertyakat is nelkule gyujtottak meg.
Szoval Ellie puff az olembe, Gabyval asztalhoz le, tolem kapott konyvet elo, es tanulunk tundereket rajzolni. Kb 2 perc telt el, mikor is Gaby ujra bepoccent, orditot Ellievel, csapkodott, dobalozott, majd nekem lokte a konyvet, ami a vegul a foldon kotott ki. Ez volt az utolso csepp. En nem vagyok hajlando reszt venni a jeleneteiben. A reszleteket nem mondom el. Gaby karomkodott, Elliet lokdoste (akkor kaptam fel szerencsetlent) rohangalt, csapkodott, dult-fult, visitott... minden volt. En addig minden erommel azon voltam, hogy Ellie nyugodt maradjon. Persze kesobb o is kiborult. Es onnan vege volt mindennek. Aviva Gabyval kuzdott en Ellievel. Fel 10 korul megjelent Jake, hogy Avivaek az emeleten vannak, es o jon nekem segiteni, mert a szomszed most szolt, hogy ki fogja hivni a rendorseget, ha nem hallgatunk el. A szomszed. Akinek a kertjeben zenelo mikulasok vannak. Megemlitenem, hogy raadasul mi nem is olyan jellegzetes angol hazban lakunk, aminek az oldala egyben van a kovetkezo hazeval. Most mindenki kepzelje el maganak, hogy mi volt itt. Rendorseg. Nevetseges. Vegul Jake segitett, Ellie elhallgatott. Persze ketten kellettunk ahhoz, hogy ez igy is maradjon. Aviva pedig nem volt sehol.
10korul aztan felbukkant, valamit beszelt Jakkel es kozolte velem, hogy elmennek ketten boltba, mert kell valami a gyerek hazijahaoz. Extra time. De extra fizu soha. Plussz Gabyt es Elliet is ram hagyta. Gabyra ra sem birtam nezni. Holnap beszelek Avivaval, hogy ha meg egyszer, valamelyik gyerek, megut, meglok, megrug, nekem lok valamit vagy barmilyen modon bant, elmegyek. Ellie is verekszik, Gaby pedig ceruzakat hajigal vagy a szemem korul hadonaszik kototukkel...
Mindent elturok. Azt hogy kibaszott koszosak, kupisak, allandoan tulorazok... de ezt nem. Es igazam van.
Mikor hazajottek (fel 11) Aviva odajott es beszelni kezdett nekem, arrol hogy hat a kozepso gyerek blablabla... Erre most jott ra??? Szoval ezentul minden nap, fel orat csak Gabyval fog tolteni... En meg Ellievel es Jakkel. Jeee...

Koszonom Jake.

Reggel felkeltem, megfesultem ket gyereket, kitakaritottam, semmi lenyeges. Elindultam Norahoz. Mushwell Hillben talakoztunk es elmentunk kepeslapokat venni. Oszinten szolva nagyon dragak, ugyhogy csak kettot vettem. Inkabb akkor majd ajandekokat kuldok. Most vettem csak eszre, hogy a kirakatok milyen szepen fel vannak diszitve: Kesobb elmentunk Camden Townba. Imadom azt a helyet. Orult, furcsa, stilusos es teljesen zavaros:
Kesobb elmentunk a Monmouth streetre (soho) egy boltba, pop boutique, ami a szivembe lopta magat es ma vissza kellett mennem) es egy muffinos boltba. A popban vettem egy mickey egeres pulcsit. Nagy ram es osregi, de imadom :D. Szoval ennyi. Jah meg vettem vacsit az Oxford streeten egy kinaiban. Finom, foleg mivel vettem hozza egy doboz dr. Peppert... Ui.: Gyilkos elmeket szeretnek nezni. Faj, hogy lemaradok rola. Ha valakinek megvan magyar felirattal vagy szinkronnal *szepen pislog* gondoljon ram (vegso esetben az angol szinkron is jo). Koszonom :)

Lady lány

Ellie egesz nap az en szobamban aludt:
Annyira gyorsan valtozik minden. Ezt szeretem a kalandban. Egyszer lent, nagyon lent, aztan meg lejjebb es akkor jon A dolog. Mint azt mar irtam nagyon nehez hetem volt. Ma delutan ujra elertem azt a pontot, amikor mar nem szenvedek, nem faj semmi, teljesen tompava valik az agyam es erzekletlen leszek a kulvilag fele. Ellie termeszetesen balhezott, de mar nem zavart. A munkamat is nagyon lassan vegeztem. Hova siessek, mikor a szabad delutanomnak mar lottek? Elliet felultettem a pultra es elkezdtem csinalni a salatakat (ez az en privilegiumom az elso hettol kezdve, mert azt mondjak, hogy en nagyon jol csinalom az ilyesmit es ok azt akarjak, amit en csinalok). Lassan. Nagyon lassan. Kozben enekelgettem, Ellie meg jol elszorakozott. 3kor jott meg Mark. Rogton odatuszkoltam hozza Elliet. Mark nagyon aranyos volt. Mindig mosolyog, amikor hazaer a munkabol. Hozott Ellienek nyalokat. Aztan atoltozott es elkezdte fozni a vacsorat. En meg mindig a salatakat csinaltam. Aztan megkerdezte, hogy en most a sulit teljesen befelyeztem vagy ez most hogy van nalam. Es innentol kezdve vegig beszelgettunk. Tok sokat beszeltem en is es o is. Azt mondta, hogy nagyon ambiciozus vagyok. Beszelgetes kozben jokat nevettunk, meg mondta, hogy orulnenek neki, ha kicsit terjeszkednek a hazban. Peldaul hasznalhatnam a lenti nagy tv-t estenkent. El sem tudom mondani mennyire sokat segitett ezzel Mark. Iszonyatosan halas vagyok. Pontosan erre volt szuksegem, hogy kicsit tobbet akarjanak rolam tudni. Azt hiszem Marknak most valtam erdekesse es igazan emberive. Ez jo, nagyon jo.
Kesobb mikor keszulodtem, hogy vegre elindulok boltba a penteki brownies fagyimert, bekopogott Gaby. Kerdezte, hogy akarok e vele kotni. Mondtam neki, hogy offom van, es elmegyek. Kerte hogy varjak meg es menjek le vele, mert mutatni akar valamit. Levitt a foldszintre es vegigmutogatta a hanukkas ajandekoait. Ott volt a menorah is. Eppen akkor egett le a gyertya teljesen. A menorahban nem oltjak el a gyertyat soha. Vegig kell egnie. Logikus, hiszen a hanukkah a feny unnepe, a gyertyak a fenyt jelentik es a feny unnepen nem oltjuk el a fenyt :D
Aztan leultett a nagy (NAGY NAGY) tv ele es karaokezni kezdett. En nem enekeltem. Meghallgattam 3 szamot. Kozben megjottek a nagypapak. Gaby kozolte velem, hogy en szerelmes vagyok Zac Efronba es o utal minden fiut. Kesobb Jake is mellenk ult (amolyan nagyfiusan tartva a tavolsagot). Az egyik nagypapa mindig nagyon kedvesen koszon meg mosolyog ram. Jah es Mark a konyhaban beszelgetett es kozben eszrevette, hogy en kicsit kenyszerdetten es felve attol, hogy befognak enekelni ulok a kanapen. Gondolom eleg szerencsetlenul nezhettem ki, mert mikor raneztem elkezdett nevetni. Rajtam, en meg csak vigyorgtam mint a tok.
Hanukkaht unneplunk de nekem karacsonyi hangulatom van.

Beszeltem Noraval is. Mondta, hogy Lizzievel beszelgetett es kiderult, hogy Avivaek ugy gondoljak, hogy en nem vagyok boldog. Jah igen, itt megemlitem, hogy mogottem egy egesz team all, akik minden rezdulesemrol informaljak egymast. Szoval Liz, Aviva es Lizzie (Nora mom) kozos baratja, o szerezte nekem a munkat. Aviva es Lizzie nem ismerik egymast, de Nora elmond mindent Lizzienek, Aviva elmond mindent Liznek, Lizzie es Liz megbeszelik, majd tovabbadjak a megfelelo mennyisegu informaciot a megfelelo iranyba. Szerintem viccesek. Es persze rettenetesen kedvesek is. Azert igy elegge biztonsagban erzem magam. Figyelnek rank.
Raadasul jo tudni, hogy Avivaek is eszrevettek, hogy nincs minden rendben.

8 korul elindultam a pentek esti brownies fagyimert a boltba. Eloszor busszal akartam menni, de olyan jo kdvem volt, hogy inkabb a setat valasztottam. Setalgattam, nezelodtem, a boltban bevasaroltam, mosolyogtam az eladora, aki visszamosolygott, majd elindultam haza. Olyan vidam voltam, hogy ugralni volt kedvem. Es ugraltam. Miert is ne? Igy mentem ket utcanyit. Egyszercsak a jardan jott velem szemben egy csapat kisfiu egy szem felnott ferfivel. O pedig elkezdett kiabalni hogy: ,,Hey boys! Go to the other side! The lady is coming!" Na most en erre mit mondjak. Mosolyognom kellett es persze megkoszontem. Errol jut eszembe hogy egyszer egy pizzeriaban az olasz szakacs koszont ugy el tolem, hogy nagy mosoly es: ,,Ciao bella!" Akkor is kicsit zavarba jottem, de jolesnek ezek a dolgok.

Nem vagyok boldog. Ennek most kalandnak kellene lennie. Ehhez kepest 3 napja nehezemre esik egyaltalan ranezni a csaladra es folytogat a siras. A mai szabad delutanom is ugrott. Mar megszoktam. Most is mar ket oraja vege a munkaidomnek, de Ellie az en agyamban alszik es Aviva sehol. Raadasul, var ram egy kellemetlen beszelgetes, ugyanis en ezt nem csinalom tovabb. Igy legalabbis. Az eselyt megadom, mivel nem mehetek el ugy, hogy ok azt hiszik minden rendben, mert akkor az en hibam lenne (jogosan) hogy: miert nem szoltam? Egyenlore csak azt tudom, hogy beszelnem kell Avivaval, de hogy pontosan mit es hogyan fogok neki mondani, azt nem. Felek en az egesztol. Nem szeretem az ilyesmit, foleg mivel nem ismerem oket es nem tudhatom, hogyan fognak reagalni. Mi van ha meg rosszabb lesz? Akkor elmegyek. Igen, ezt kell megjegyeznem. Csak nyerhetek. Csupan egy kellemetlen beszelgetesnyire vagyok attol, hogy jobb legyen. Egy beszelgetes es ido. Ennyi. Csak most az egyszer legyek eleg bator.

Tegnap: Hat igen... a tegnapi bejegyzes talan kicsit elhamarkodott volt.
Ma reggel szomoruan ebredtem. Nem voltam mar duhos sem, csak egyszeruen kimerult es szomoru. Talan az fajt, hogy mar eppen kezdtem magam jol erezni, elfogadni a helyzetemet, a gyerekeket es mindent itt. Tehat tegnap 14 orat dolgoztam egyhuzamban. Fel 10tol kb. 4ig a fuikkal, aztan Ellievel kettesben. Kozben takaritanom kellett meg vasalni. A fiuk a reggeli takaritasom utan a foldszinten az osszes szobaban osszesaraztak a szonyeget. Igazabol nem bantam. Jol viseltem a dolgot. Megetettem oket, meg vegulis jol elvoltak ok magukban. Este viszont Ellie kikelt magabol. En meg ilyet eskuszom nem lattam. Ket oran keresztul orditott (olyan hagisan amitol mar ugy megfajdul az ember fule. Tudjatok.) es kozben ledobta magat a foldre es kapalozott, felallt es toporzekolt vagy eppenseggel megprobalt megutni vagy megrugni. Komolyan nagyon oda kellett figyelnem, hogy ne usse meg magat (vagy en ot...). Es ket oran at. Persze en probaltam nem foglalkozni vele. Atneztem rajta, de otthagyni nem hagyhattam ott, mert pl duheben neha nekirohan dolgoknak: szek, fal, szekreny stb.
Vegul nagyon duhos, faradt es nyuzott voltam en is. Ket ora. Sikerult lecsillapitanom. Megvartam amig kifarad teljesen, aztan leultem vele meset nezni. Az elejen meg le kellett fognom, de aztan mar kapaszkodott belem es belefurta magat az olembe amennyire csak tudta. Sokaig igy ultunk o csuklott en meg mar majdenm sirtam a kimerultsegtol. Vegul elaludt.
Pont ekkor lepett be Mark. Hazaert. Kerdezte mi volt. Mondtam neki, hogy mi a szitu aztan felvittem a kolkot az emeletre aludni. Lejart a munkaidom is. Atoltoztem es elindultam sportmeltartot es muffint venni. Am ekkor szembejott velem Aviva es kozolte velem, hogy el kell mennie, de a mosogep fel ora mulva lejar es ket inget teritsek ki Gabynak a holnapi koncertje miatt. Na pff... Jo fel orat gondoltam kibirok. Hat nem. A mosogep bo egy ora mulva jart le. En meg csak vartam. Aztan mire sikerult ezt is elinteznem mar rohadt ehes voltam es keso is volt (9mult) igy az itthonmaradas es a kosher kaja mellett dontottem. Igen es ekkor vettem eszre hogy nem hagytak semmi kajat. Egesz nap nem ettem, kimerult voltam, 14 oraja dolgoztam, nem mehettem ki a hazbol sem, tuloraert ugysem fognak fizetni... sorolhatnam meg de minek... A lenyeg, hogy sirva mentem a szobamba kezemben egy vajas kenyerrel. Latni sem birtam oket. Csak haza akartam menni.
Ma: Ma babysitt. Eleg csendes napom volt. Kerultem a csaladot. Nem is igazan talalkoztam veluk. Este mindenki elment es csak Jake meg Ellie maradtak. Persze Aviva megint ugy hagyta itt a kokot, hogy szerencsetlen nyakig szaros volt. Komolyan, ilyenkor vegig a hata is kakis. Gyorsan benyomtam a kadba. Mikor mas furdeti, mindig sir. Ha en akkor, nevet. Ugyanez a fesulessel. Megfurdettem, meg a hajat is megmostam (o kerte kulon, hogy mossam meg), uj pelenkat es tiszta kezeslabast adtam ra. Kifesultem a hajabol az evszazados kocokat meg a morzsakat(!), megszaritottam, befontam es vegul raadtam egy viragos haloinget. Aztan lementunk Jakehez. O addig tevezett. Adtam neki zellert. Jatszottak Ellievel, en meg addig elmosogattam aztan felmentunk az emeletre a szulok szobajaba. Az agyon ultunk es jatszottunk. Jake tok sokat beszelt hozzam. Mondtam neki, hogy engem nem zavar ha fent marad amig a szulei hazaernek, mert Aviva nem mondta, hogy tegyem agyba es kulonben is veluk Gaby, aki csak 8 es holnap sulija van, ugyhogy koran kell hazajonniuk. Jol elvoltunk. Olyan csendesen es nyugodtan. A gyerekek aranyosak voltak. Jake kulonosen rendes volt. Szeretnem szeretni. Aztan pontban 10kor megjott Mark es Gaby, en pedig rendes hazat es ket jokedvu, tiszta gyereket adtam le neki. Buszke vagyok magamra.


Ui.: Aviva testvere egy hulye. Nagyon erdekesen tud viselkedni. Es ma kicsiptek magukat :) Aviva meg hagyjan, de Ruth a jo szeles szajara (mint egy kacsa) felkent valami fantasztikusan elenk babarozsaszin ruzst... :D Tipikus zsido.


Szobam (alakitgatom, a viragot kedden vettem)

Onmagaban nem pozitiv a sztori, de eppen ideje volt, hogy valami kizokkentsen.
Tegnap ejjel megerkezett Aviva testvere. Aranyos csaj, meg Avivaval sokat oltjak egymast. Plusz Elliet is sokszor atveszi tolem, igy peldaul ma is, amikor reggel indultak suliba, nem nekem kellett Elliet pesztralni. Gyorsan kitakaritottam a konyhat majd elkezdtem a haz tobbi reszet is, am ekkor csengettek. Kinyitottam az ajtot es Jake allt ott. Mondom: Suli? erre o, hogy az nincs, mert nem mukodik sem a futes sem az elektronika az egesz epuletben. Gondoltam oke, akkor majd esetleg, ha mas nem, festunk warhammereket, ez legyen a legkevesebb. De nem... Aviva termesztesen megint telefonalgatott (ami megszokot) de mikor befelyezte kozolte velem hogy huu de izgi, jonnek Jake haverjai hozzank. Hat az... fasza. Most en erre mit reagaljak. Na aztan szepen ideszallingozott (nagy terepjarokkal, mert itt ez az anyukadivat)3 masik 10 eves fiucska. Anyukak kiadtak az instrukciokat. Melyik egyen, melyik oltozzon at meg ilyenek. Vegul nemtudom mi lett, mert en csak Jaket tudom megkulonboztetni a masik 3tol. Komolyan a tobbi tok egyforma. Najo van egy, az olyan kicsi es manos es olyan angol urasan mondja, hogy ,,Excuse me".
Szoval nem aggodtam, mert itthon volt meg Ruth (Aviva tesoja) is, am kesobb o visszafekudt aludni, Aviva pedig elvitte Elliet a nurserybe, del korul pedig mindeki elment.
Vegulis minden oke volt. Nem oltek meg egymast, megetettem oket es kettot mar el is vitt az anyja epsegben.
Mivel ma egesz nap dolgozok es nem csak a sajat gyerekeimre kellett vigyaznom, nagyon remelem, hogy Avivaek honoraljak a dolgot. Minimum annyival, hogy a szabad pentek delutanom vegre eloszor tenyleg szabad lesz.

van egy bagoly a fan. ami nem nagy szam, de eppen az ablakom elott. es huhog. nagyon hangosan, mar-mar zavar. biztos jo kover, londoni bagoly, foleg mivel mar egy honapja etetem itt a mokusokat :D
amugy azert nem irok nagybetuket, mert megegettem a kezem. az egeszet. hihetetlenul faj...
meses ejszakam lesz a baglyommal :)

Kicsit hosszu es elnezest a hibakert, majd javitom, de meg kellett mutatnom vegre

Azt hiszem ez a hetvege megerdemli, hogy irjak rola.
Csutortokon Aviva szolt, hogy feltetlenul kerdezzem meg a noveremet, hogy pentek este itt tud e aludni, mert a csalad elmegy es csak szombaton jonnek haza, de nem akarja, hogy egyedul maradjak. Eloszor persze azt gondoltam, hogy engem nem zavarna az sem, mivel szeretek egyedul lenni, de aztan megkerdeztem Norat. Szoval pentek este Nora itt alszik. Csutortokon volt Theresa, a takaritono (nagyon ugy nez ki, hogy utal engem), ezert nekem penteken nem kellett takaritanom, de Aviva eleg letvenyosan izgult, jah igen ezt nem is mondtam, jott az anyja, ezert penteken reggel fel 9 korul lepasszolta nekem a kolkot es 3ig velem is hagyta. O pakolaszott, meg rohangalt a hazban. Mi Eliievel addig jatszottunk, tevet neztunk (Cbeebees vagy mi a csatorna neve. A BBC-hez kotodik. A koncepciojarol majd meg irok, az kulon bejegyzest erdemel...), aztan vegulis elaludt. Mindig elalszik ha velem van. Aviva meg olyan halas. Azt mondta, hogy ezentul este 7kor odaadja nekem a gyereket es enyem a lehetoseg, hogy lefektessem. Aha, koszi...
Amugy jol elvoltam. Megtalaltuk a furulyat es megtanitottam Elliet, hogy hogy kell fujni. Nagyon vicces volt. Szerintem az egyik legidegesitobb hang a vilagon, amikor valaki nem tud jatszani rajta, csak fujkalja...jo sokaig. Na most Ellie ugy orult neki, hogy vegre szol a furulya, hogy kb 10 percig rohangalt az anyja korul azt a vackot fujkalva. Gondoom Aviva ertekelte, de en meg jot rohogtem a markomba.
Aztan talaltam a jatekok kozt egy dinoszauruszt aminek a testreszeit tepozarral lehet osszeragasztani. Ellien eppen ilyen plussos anyagu kezeslabas volt, tehat kezenfekvonek ereztem, hogy a dino farkat raragasztom a kolok hatara. AAHAHAHHHAAA :D Ez nagyon vicces volt, mert o meg le akarta venni, de nem erte el, ezert elkezdett korbe-korbe forogni, meg nyuszogni. En ujfent jot rohogtem, de aztan vegulis, mikor mar majdnem sirt leszedtem rola (de csak mert anyuka itthon volt). Ezt tuti megcsinalom majd meg... parszor :D
Amugy Aviva penteken vagy hatszor elmondta, hogy mindjart elmennek es elvezzem a csendet es nyugalmat. Korulbelul ugy viselkedett, mintha az en hazam lenne es ok itt nekem aggatnanak. Viccesek, hogy tenyleg minenert bocsanatot kernek. Meg azert is, ha elmennek mellettem.
Vegulis 4 korul elmentek. Kicsit kesobb meg Jake meg beugrott valamert az egyik nagypapaval, de aztan ok is 100szor bocsanatot kertek, hogy zavartak es sietve tavoztak :)
En meg befejeztem par dolgot, aztan vartam Norat. Kozben felhivtam apat es anyat. Na most apatol persze nagyon jo hireket kaptam... Sophiet elajandekozta valami pasinak. Igazabol erre nem is akarok kiterni. Megertem, de faj. Ennyi.
Vegulis Nora megerkezett 8 korul.Hozott chilit:D Megette a koser sult pulykadarabot, amit sutottem meg a salatat, majd elmentunk tescoba. Vettunk Pringlest meg persze cheese caket. Seta haza, majd a szandek, hogy Harry Pottert nezunk, de miutan benyomtuk a chipset meg az egesz caket inkabb ugy dontottunk, hogy ures hazban dob, zongora es egyeb zajkeltesre igencsak alkalmas zeneserszammal osszezarva, kenytelenek leszunk kiskoltsegvetesu ugyan, de muveszi szempontbol igencsak magas erteku koncertet adni Attilanak, msnen keresztul. Ertsd: Nora elektromos, majd akusztikus gitarral, en zongoraval, dobbal es mikrofonnal felszerelkezve, utottunk el ugy 2 oracskat. Attila jol kirohogott minket, de azert mikor elenekeltem a Bohemian Rhapsodyt mondta Noranak, hogy edi teso. Koszi. Vegul egy kesoi konferenciabeszelgetes utan anyaval (black fridayrol) hajnali negy korul agybahuppantunk es elaludtunk.
Masnap 9kor keltunk. Ongyilkossag. Utolso simitasok a hazon (jon a nagymama), ket kave es nehezkes oltozkodes utan, a mara beigert trambulinozas kovetkezett. Hat jo sokag ugraltunk. Latszolag a kornyeken csak mi voltunk ilyen elszantak, vagy inkabb elvetemultek, hogy a reggeli hideg ellenere sikongatva pattogtunk. Ez volt Londoni palyafutasom csucsa :D Csak ki kell lepnem a kertbe es hopp! mar pattoghatok is.
Vegul meg egy kave es indulas Muswell Hillbe. Nora termeszetesen Ugy gondolta, hogy toluk a legjobb ut az Alexandra Palace melleti megallohoz vezet. Ez azt jelenti, hogy le a volgybe gyalog, majd fel a nagy emelkedon. Gyalog. Hat a tudomet majdnem kikoptem mire felertunk. Persze a buszon ulve lattuk, hogy a busznak van megalloja a volgyben is, tehat tok feleslegesen masztuk meg a csucsot. Szoval megerkeztunk Wood Greenbe. Pontosabban Wood Green Shopping Center. Ez nem plaza, hanem egy hosszu utca tele boltokkal. Mondjuk van egy plaza is. En nem vettem semmit, de Nora megvette almaim kabatjat. Nem nekem. Talatam sapkat is az Internacionaleban, de aztan megsem vettem meg. Meg mazli.
Kesobb kalandosan ugyan de visszaertunk Muswell Hillbe. Esett. Nagyon. El is dontottem, hogy nem megyek haza, hanem Noraeknal alszok. Beultunk lasagnet enni. Ugyanoda mint az elso heten. Itt sultkrumplit es kaposztat adnak a lasangehoz. Isteni. Jol is laktam es hirtelen el is almosodtam. 8 korul el is aludtam, aztan ket ora mulva felebredtem, de az X-Factor kozben megint elaludtam. Reggel vagyis delben keltem es hamar el is indultunk Noraval a British Museumba. A vasarnap delutani tomeg egeszen elfogadhato volt a New Oxford street es a muzeum kornyeken. Az epulet elott van egy kis ajandekbolt, ahol korulbelul minden harmadik targyrol eszembe jutott valaki, aki orulne neki. Maga a muzeum csodalatos. Hatalmas es gyonyoru. Legjobban az a terem tetszett, ahol egy igazi okori gorog templom egyik homlokzata vcan felallitva 3 torzoval. A megvilagitas miatt meg nagyobbnak tunik az egesz es ettol izgatotta valsz. Nem veszel levegot csak nezed. Lattam meg a Rosette-i kovet es az oroszlanomat. Az elsos torikonyvunk vegen volt par kep es ot volt egy kep egy lenyilazott nosteny oroszlanrol. Rengetegszer nezegettem azt az oroszlant. Valamiert megfogott es nagyon el tudtam rajta meleazni, vizsgalgatva minden apro reszletet. Szoval itt a muzeumban jarkalok amikor meglatom az en oroszlanomat egy nagy dombormuvon. Nem is kell mondanom, mennyire orultem. Olyan jo volt. Az en oroszlanom, az igazi... eloben termeszetesen meg erdekesebb. Ezenkivul lattunk persze rengeteg dolgot, amikre most nem terek ki.
4 korul eldontottuk, hogy eljott az eves ideje. Nagyon elfaradtam. a kijaratig pedig nagyon hosszu az ut. Tenyleg oriasi ez a muzeum. Meg parszor vissza kell mennem.
Esoben, faradtan, ehesen megkerestuk a sohoban (vagy mar china townban?) az ettermet. Figyelem! A currys kacsa a vilag egyik magasan legfinomabb etele. Azt hittem elsirom magam, ugy orultem, hgy vegre Anglia is hajlando nem csak eheto es emesztheto, de mennyei taplalekot adni nekem. Meg orakig tudnek beszelni arrol az egy tanyer etelrol, de a lenyeg, hogy megint ugy jol laktam, hogy ujfent elalmosodtam. Kozben az eso megjobban eleredt, igy jollakottan, almosan, de tompa boldogsagal leptem ki ujra az utcara. Csak 3 dolog jutott eszembe :,,haza, takaro, alvas". Ennek ellenre egy szines es kivilagitott bolt sikeresen leteritett az utrol (hat igen korulbelul 5 lepesre onnan van az etterem ajtaja). A boltrol annyit, hogy en a bejarat 1 meteres korzeteben mar megtalatam magamnak a tokeletes taskat. Konkretan 5-ot. Beljebb pedig megtalatam A sapkamat. Kicsit draga volt, de megvettem. Termeszetesen. Nagyon vagany! Amugy blokkot nem kaptam hozza :)
A lenyeg, hogy meg visszamegyek a Paul Frank taskamert... Hamarosan.
Szoval este tele pocakkal, de azert egy doboz csokis tejjel es egy duplacsokis mufinnal felszerelkezve, almosan, de megujult kedvvel, elazva, az uj sapkammal a fejemen ertem haza.
Es azt gondoltam: ,,Igen, vegre kepes vagyok viszontszeretni teged, London!"

Eppen ,,vasalok". Aviva ram sozott most mindent. Elmeletileg tegnap kellett volna vasalnom, de kozben a lanyokat itthon hagyta velem, igy a vasalas felejtos volt. Persze kozben csinaljak kajat, intezzem el hogy a kis dog ne bogjon 3 oran keresztul. Mondjuk en igazan nem banom, csak tenyleg azt latom, hogy Aviva a kellemetlen dolgokat atpasszolja nekem. Ha bog a gyerek, puff maris nalam landol. Ha vasalni kell, hopp Szabiiina! Ha teregetni kell, oh please, could you... it would be great!Ez a munkam, de akkoris kiakadok, ha nekem kell kiteregetnem Mark alsogatyait...
Jah ezt meg kell orokitenem:
Aviva mindig 3kor megy a suliba a nagyokert. Elliet neha viszi, neha nem, attol fuggoen, hogy felebred e a gyerek addig. Tegnap 3:10kor meg mindig nem indult el (Ellie aludt). Aztan gondolom rajott, hogy el fog kesni, ezert felrohant az emeletre es elkezdett ott pakolaszni. A konyhaban hallottam, hogy recseg a padlo. Nagyon durva hangja van. Gondoltam, hogy a kis dog fel fog ebredni ra, aztan mar hallottam is az elso vinnyogasokat. Na mondom, akkor fasza, mert elviszi magaval, nekem meg nyugi lesz. De nem! Egyszercsak Aviva lerohant, odaszolt nekem hogy bocs es becsapta maga mogott az ajtot. A gyerek persze egyre hangosabban orditott (ahogy szokott) en meg kezdjek vele valamit. Ez eleg rohadt huzas volt...
Amugy azt hiszem, hogy en tenyleg csak a rosszat latom. Pedig nincs semmi bajom. De nincs olyan dolog, amit kulon kiemelnek, hogy hu de fasza. De sajnos sok olyan dolog tortenik, ami kiakaszt. Na azokat kb fel is tudom sorolni... hat ezert tunik ugy, mintha olyan rossz lenne nekem.
Remelem.

Az eletben milyen sokszor kell donteni. Es milyen jo mozgasban maradni!

Ez volt a mai reggelim:

:D
Najo igazabol csak lett volna, mert nem ettem meg. Nagyon cukros volt. Csak megcsinaltam. A tovabbi sorsarol nem mondok semmit :)
Miutan eltunetettem, csinaltam salatat. Mondjuk azt sem ettem meg... Tegnap jo volt a vacsora, meg Aviva felretett nekem egy cheesecaket. Istenem a cheesecake! Ez az ,,ami igazan fontos az eletben" listamon benne van az elso 5ben.
Ma Ellie (anyuka Eli-nek irja, de en mar igy kezdtem el, ugyhogy nekem marad Ellie) velem lesz este, mert Jakenek koncertje lesz. Elfelejtettem megkerdezni, hogy zongora vagy az egyuttessel dob... Multkor a szuloi utan talaltam egy papirt, amin a gyerekeknek minden tantarggyal kapcsolatban nyilatkozniuk kellett, hogy milyennek tartjak magukat. Jake kb mindenhova azt irta, hogy szar (kicsit bovebben kifejtve) na de a ,,Music" melle azert beirta, hogy o a legjobb :D
Tegnap hatalmas vihar volt. Ez meg neha az angoloknak is sok es szokatlan. Legalabbis Aviva ki van akadva es csodalkozik. Kerdezi mindig, hogy lattam e? Mondom igen, erre o hogy incredible!

Keson ertem ma haza. Nagyon izgultam, hogy most vajon ki zartak e, de nem :D
Szuper!
Ma vegre lattam a Temzet, meg a hidakat. Mert azert ok lattam en oket a repulorol is, de ugy nem er.
Akartam mar irni par dolgot a kozlekedesrol. Miota hasznalom ezeket a double deckereket, teljesen megvaltozott a mozgolepcsorol bennem elo kep. A mozgolepcsok az ezeken a buszokon levokhoz kepest elegge statikusak. Addig nem eltel, amig nem mentel le ugy egy emeletes busz lepcsojen, hogy a varosi forgalomban haladva eloszor gyorsul, majd fekez es vegul kanyarodik a busz. Fantasztius mutatvany!
Szoval ettunk a sohoban pizzat. Nem volt jo es kb 3000 forintot fizettem egy doboz kolaert es azert a szelet pizzaert (gondolom a kola volt a draga. Kicsit.) de oszinten szolva leszarom. Barki, aki 3 hetig zsidokkal el magyar letere es azt eszi amit ok, hajlando lenne kifizetni ennyit egy szarabb pizzert is. Aki mast mondd, az hazudik, vagy tul sokat cigizik es nem erzi az izeket. Na de vegulis a London bridge mellett vettunk egy ilyen toltott valamit (olyan mint egy felbehajtott pizza) es az egesz jo volt.
A penzkoltesrol pedig csak annyit, hogy teljesen mas erzes ugy venni a dolgokat, hogy sajat keresetem van. Neha erzek valami buntudat felet, de nem olyan eros, meg azert nem szorom a penzt... ez is csak egyszeri eset volt. Amugy Aviva megint nem fizetett... Kicsit azert ez... na nem idegsitem magam ezen. Holnap szolok neki. Kulonben is, ha most megkapom, hetkozben ugysem koltok es akkor jovoheten az ujabb fizetesemmel egyutt lesz 200 fontom. Es ez csak egyet jelenthet: hogy hetegen kenytelen leszek, en szegeny, elmenni Camden Townba. Elsosorban orat szeretnek venni (vintage) de egy kabat meg par meleg dolog is kellene. Sapka, kesztyu, sal ilyesmi.
A csomom jol erzi magat. Picike.
Egy dolog hianyzik. Egy barat. Sokkal szebb lenne ez a varos, ha lenne valaki akivel lassan fedeznenk fel. A kirandulasainkat gyakran megszakitatank egy kis kaveszunettel egy eppen utunkba kerulo kavezoban. Minden utcaban van vagy ketto, es sokat esik az eso, ugyhogy jo sokat lehetne itt kavezni :)
Lilla, mar nagyon varom, hogy verge itt legyel!

Vannak itt parkok.
Most nincs kedvem irni...
Mondjuk ez csak egy park... de nagy es van benne patak.
Kepek:

Ezt nem hiszem el!
Eppen most csengetett be ket jehova, az egyik kinai. Beszelgettem veluk kicsit es kerdeztek, hogy honnan jottem. Mondtam, hogy magyar vagyok, erre a kezembe nyomtak egy magyar prospektust!
Jajj, majdnem elsirtam magam ugy orultem neki. Ugy vigyorogtam mint egy idiota, ok meg csak neztek, hogy orulok mar. Hat ami igaz az igaz, ezek utan nem tudtam azt mondani nekik, hogy ,,Ah koszi, nem erdekel a dolog." ugyhogy mosolyogva es vidaman valtam meg toluk. Most nem akarok errol filozofalni, de annyit azert, hogy ezek a dolgok: :D

Van egy csomom a combhajlatomban... Szuper. Pont hianyoltam volna az ilyesmit. Amugyis kicsit hipochonder vagyok. Es a ,,google-doktort" megkerdezni sem a legjobb megoldas ilyenkor. Na de a lenyeg, hogy most kimuveltem magam mindenfele bor alatti izekkel kapcsoltban, so megint okosabb lettem.
Most jon a megfigyeles. Istenem!
Ennek ellenere es ha mar ugyis az ilyen termeszetellenes dolgokrol beszelunk, kijelenthetem, hogy tenyleg alvaszavarom van. Mielott kijottem nagyon durva volt a helyzet, de gondoltam csak az a baj, hogy nem csinalok egesz nap semmit es nem faradok el. Ennyi. Gondoltam ra, hogy azert orvossal csak kellene beszelni, de aztan megsem, mondvan majd talan Anglia helyre tesz. Hat nem. Napi 9-10 orakat dolgozok (takaritok, gyerekekkel szarakodok... mindent) ugy, hogy 5 orakat alszok ejjelente. Es igen hiaba vagyok faradt most is, egyszeruen keptelen vagyok aludni. Kell az, hogy beajuljak az agyba... szo szerint.
Igy belegondolva nagyon durva, hogy ez mar... vegulis gimiben is megvolt... virrasztasok suliban es otthon is. Csak ugy, mert nem aludtam el...
Irtam mar errol egy postot regebben, hogy ki az, aki nem tud aludni. Na az teljesen, ugy ahogy van igaz ram. Sajnos. Pedig igazabol en sem tudom mire varok. Sot! tudom, hogy sokkal tobb midenre lennek kepes, ha normalisan kipihennem magam. De nem...
(00:36)

Meg mindig lazas vagyok, szombat reggel ota (jelzem, hogy vasarnap del van). El van rontva az egesz hetvegem. Raadasul most bezzeg sut a nap. Angol tv szerint, tegnap volt itt az ev vihara. Aha... koszi. De en azert elvonszoltam magam Brent Crossba. Persze olyan vizes voltam mire odaertem, hogy tulajdonkeppen felesleges volt szorongatnom az esernyot. Jah mert a szel is fujt termeszetesen. Persze a dologhoz hozzatartozik, hogy tolem aztan lehetett volna Holnaputan szintu katasztrofa is es en lehettem volna az angol beteg, akkoris elhuztam volna:
1. A hetevegem az en hetvegem es off!
2. Nagyon felbasztak azzal amit mar leirtam... (kb sirva leptem ki a hazbol)
3. Aviva mikor hazaertek kegyeskedett megdobni a penzemmel... hozzateve, hogy most csak 80font mivel 20font volt a telefonom. Igen?! Azt talan nem az elso heti fizetesembol kellett volna levonni? Es gondolom az is csak nekem furcsa, hogy miota itt vagyok volt jo par tuloram. Hat vond le akkor, de ha igy allunk akkor baszhatod, hogy pentek delutan ingyen lepasszold nekem a dogodet.
Szoval elhuztam. Ugy volt, hogy Noraeknal alszok. O kert meg ra. De amikor meglatott azt mondta, hogy kicsit tart attol, hogy elkapja, ami nem lenne baj, de Attila jovoheten jon... Oke huzok haza. 10kor allok az ajto elott, probalom kinyitni, nem megy. OH! Basszus! En mondtam Avivanak, hogy nem jovok haza. Ok meg mar bezartak a masik zarat. MIERT VAGYOK EN ILYEN SZERENCSETLEN? Oke, hivom Avivat. Nem veszi fel. Ujra. Semmi. Ujra. Meg mindig semmi. Fasza. Egyszercsak valaki matat a zarnal, de nem nyitja ki az ajtot, majd 10 masodperc csend utan Mark jelenik meg az ablakban. ES (na most jon a lenyeg:)kinyitja az ablakot es kimaszik! En meg csak allok ott es nezek. Probaltam annyira szepen es sokszor bocsanatot kerni, amennyire csak tolem telt. Vegulis mosolygott... Kerdezte mi van a testveremmel. Mondtam, hogy belazasodtam ujra, ezert hazajottem. Ujra mosolygott es mondta, hogy sajnalja. Hat en is sajnaltam, de igy visszagondolva... megert egy lazas estet az ahogy kimaszott az ablakon ;) Persze most szar mert kicsit felek, hogy mondanak e majd valamit, mert ma meg nem talakoztam veluk.
Kesobb ha eleg jol leszek, var ram a Costa es egy bevasarlas a Marks&Spencerben (itt az nem ruhabolt---kb mint a Spar). Nagyon nem akarom, hogy elusszon a hetvegem.

Na most vertek ki nalam a biztositekot.
Az egy dolog, hogy egesz heten takaritok es orulhetnek neki, hogy legalabb arra az 5 percre amig hazaernek latjak a padlot. Az megint mas persze, hogy dolgozok szombaton is. DE! Nem birom felfogni, hogy tegnap elbasztak a szabad delutanom, ma pedig mikor lemegyek akkora kupleraj volt, hogy majdnem 3 oramba telt kitakaritani. Egy kurva vacsorahoz nekik persze kell legalabb 6 edenyt 100 robotgepet meg ilyen vackokat hasznalni... es hiaba van mosogatogep. Ezeket nekem kell kisuvickolni.
Es ami vegleg felbaszott, hogy meg nem fizettek.
En lazas vagyok es megis megcsinaltam a munkam. Ok meg? Amig en keres nelkul vegzem a dolgom, addig ok keres nelkul fizessenek. Basszameg... Ezt a napomat is elbasztak... most elmentek imadkozni es fingom nincs mikor jonnek vissza. Nekem meg mar regen Brent Crossban kellene lennem... Egyaltalan, ne nekem kelljen mar szolnom hogy haho! penz.

Lazas vagyok.
Nagyon ertekelem.
Es akkor most mit? Hat en ezert nem maradok itthon. Pont hetvegen... Mondjuk hetkozben sem lenne jo mert akkor meg dolgozni kell, ha meg kidolok akkor ugrik a fizum egy resze. Gondolom. Jajj de eretten tudok gondolkodni.
Ejjel meg vihar volt. Es ami a legerdekesebb, hogy itt a kertben a fak kozt van egy ami osszevissza csapkod a szeltol, de csak ez az egy. A tobbi picit moccan neha, de amugy nyugi van. Nagyon erdekes szerintem. Lassan megyek, dolog van. Kulonben is mar kezd elmulni a lazam is :) Hat igen Gyokszi, a kis Tommy (Hilfiger) nem az angliai idojarasra van megalkotva... gondolom ezert faztam meg. De ma, ha kell hason csuszva, de elmegyek Brent Crossba es veszek egy csizmat. Olyan meleg es szoros fajtat

http://myparentswereawesome.tumblr.com/page/4

Annyira utalom a nathat... iiiiihhhhh.... Mikor kijottem szinte azonnal elkezdett fajni a hasam es egy hetig ugy is maradt. DE inkabb a hasfajas mint a natha.
Ma szabad a delutanom. Elmeletileg... Gyakorlatilag: anyuka az elobb kerdezte meg, hogy mikor talalkozom Noraval, mert hat hogy igy esik az eso, Jakenek meg rugby meccse lesz es az meg kint van a mezon o meg nem akarja magaval vinni Elliet... Pff! Basszus ez a kislany egy remalom. Egyaltalan nem aranyos. Hisztis, akaratos es budos. Ha sir, akkor orran-szajan jon belole valami le. Kulonben is jo lenne, ha anyuka nem reggel kozolne, hogy uhh bocsi.
Nem is tudom... Ket napja nagyon filozok. Merthat tegnap en vigyaztam a 3 gyerekre egyszerre, es annyira...hat magyarul erre nem tudok egy osszefoglalo szot... unpolite az osszes. Nem is csak az hogy neveletlenek, de egyaltalan nem aranyosak es nem kedvesek. Foleg egymassal nem es ez borzalmas. Olyan szar a legkor, meg en is rosszul erzem magam. Ha akarnak valamit akkor szinte rogton orditani kezdenek, persze ha ordit meg bog akkor meg en nem ertem mit mond, ugyhogy ezzel nalam nem mennek sokra. De pl allandoan utik egymast, kb senkit es semmit (szuleiket plane nem) tisztelnek. Es igenytelenek, koszosak.
Oke sokat panaszkodok.
A lenyeg, hogy azon gondolkodok, hogy csaladot kellene valtanom. Oke persze meg csak kicsivel tobb mint egy hete vagyok itt es valoszinuleg ez egy jo csalad az atlaghoz kepest, de akkoris eszembe jutott. Ha Nora csaladja fantasztikus es Gyokszierol is csak jokat hallok, akkor az enyemmel mi a baj? Mennyi ido kell ahhoz, hogy nekem is olyan jo legyen mint nekik? Meg egyaltalan van ra eselyem, hogy peldaul ezek a gyerekek a szulinapomon egyutt enekeljek nekem a happy birthdayt? Meg egyaltalan, hogy ez a csalad ha mar beteg vagyok vegyen nekem viragot? Nora kapott... Persze tudom, hogy ne hasonlitagassam ossze es nem mondom, hogy annyira borzalmas itt nekem, csak egyszeruen nem olyan... Nincs az a meleg csaladias hangulat. Nem velem, hanem nekik ugy egymas kozt. Aviva folyton telefonalgat... Nem, biztos az a baj, hogy en nyilok meg nehezen. Biztos ez az. Igen es majd jobb lesz, sokkal jobb. Ugye? Es mennyire fontos az, hogy szeressem oket es ok is szeressenek? (elvegre a legtobb au pair peldaul nem jon ki az apukakkal)Tenyleg varom a tapasztaltabbak tanacsait.
(Es ez nem koltoi kerdes volt.)

Ma volt Nora szulinapja. Aviva koran elengedett, ugyhogy siettem Lizziekhez. Mikor odaertem Bella eppen jott, hogy mehetunk a konyhaba. Ott sotetseg es az asztalon kis csokitorta gyergyakkal. Lizziek pedig enekeltek. Annyira aranyosak voltak. Nora kapott viragot, ajandekutalvanyt Brent Crossba (40font!) es kepeslapot... Molly es Bella gyorsan korenk telepedtek. Ettunk tortat, beszelgettunk, aztan elokerult egy icipici cica, Furby. Annyira aranyos volt es ugyis mar nagyon hianyzott, hogy legyen valamilyen allat a kozelemben. Sokat gondolok Sophiera. Hianyzik.
Iszonyatosan kedves ez a csalad, en meg neha iszonyuan irigylem Norat miattuk. Jo oke en meg csak kicsivel tobb mint egy hete vagyok itt, de naluk akkorsincs ez az allando hiszti. Nagyon idegesit. Ok nelkul vinnyognak, ordiatanak, csapkodnak es sirnak. Kulonben is, meg mindig nem hevertem ki azt a szamocas esetet...
Este mikor a szulok elmentek, Noraval ketten vigyaztunk Mollyra. Hihetetlen, hogy pont en mondom, de ez a kislany rettentoen aranyos. Olyan kedves es kozvetlen es baratsagos. Eddig csak egyszer talalkoztunk, de amikor leultunk a kanapera o rogton odault szorosan mellem es megfogta a kezem, kozben nezte tovabb a tevet, mintha ez lenne a vilag legkezenfekvobb es legtermeszetesebb dolga.
A lenyeg, hogy most igyekszem inkabb Jakel lenni estenkent.
Jol vagyok. Szep dolgokkal es kedves emberekkel talakozok. Ma a pizzeriaban a szakacs bellanak nevezett es rammosolygott :) Es ez nem kirivo eset. Hat lehet ilyen emberek kozt szomorkodni? Mindenki teljesen mas, egyedi, mas multtal, hatterrel, hazaval, szokasokkal es mind mind ugyancsak erdekesek es viccesek.

Nathas vagyok basszameg... AAAHH! Nem akartam, hogy mar a masodik heten sokkot kapjanak attol, ahogyan kinezek betegen... mint akit agyonvertek... Ez is azok miatt a kis soldiersek miatt van. Utalom oket. Festegessen a halal ilyen mini robotokat. Najo, vegulis csinalom, mert Jake igy vegre hajlando velem beszelni. Mi az hogy beszelni? Mar ott tarunk, hogy o fel 11kor bekopog, hogy menjek at hozza mert nagy hire van. Konkretan az, hogy Aviva (a draga) vett neki egy extra nagy kiszerelesu Warhammert. Na most ez olyan, hogy kapsz egy normal dobozban 4-5 ilyen nehany centis katonat vagy szornyet, nem is tudom mik ezek, es ossze kell oket rakni aztan kifesteni. Es ez gyrekeknek van kitalava (?!) A fiuk most ezt gyujtik es viszik a suliba... ez a mostani pokemon. Es most ebbol van egy hatalmas dobozzal. Great! Mondjuk ha ezt megcsinaljuk akkor Jake tuti felkerul a menosegi skala tetejere :D
Jah ezt most azert kezdtem el mondani, mert ehhez a muvelethez (ragasztas, festes) ki kell nyitni az ablakot. Szoval igy faztam meg...

Istenem... meg itt is utolert, meg ezt is el tudjak rontani. A sajat csaladom... nem birom ezt tovabb. Azt hiszem feladom. Van sajat fizetesem es inkabb megveszek en mindent magamnak mintsem, hogy folyton ezt kelljen hallgatnom.
Tenyleg nem hiszem el, hogy ok szeretnek engem... tenyleg nem.

Hat en ebbe bele fogok betegedni. Gaby ma kidobott egy fel doboz szamocat. Nemtudom miert. Nem volt semmi baja, a masik felet en daraboltam fel a salatahoz. ISTENEM!!!

Az elso Angliabol

Floratol kaptam. Annyira jol jott ki ez az egesz. Ma beszeltem Gyokszivel, Norival, Mesivel, Floraval, Robival, Noraval, anyuval es meg aputol is kaptam egy smst. Legjobban apa smsenek orulok, meg el is sirtam magam kicsit... kicsit most is. Nem, nem vagyok szomoru, de hianyzik es tulajdonkeppen ez pozitiv dolog,mert szuksegem van ra.
Jol vagyok. Nem erzek semmi tularadot, semmi konkretat. Kicsit hianyzik Sophie, szeretnek enni egy chipset vagy apafele krumplifozeleket. Aviva mondta, hogy ettek Pesten gulyaslevest, tetszett neki, aztan itthon internetrol nezett receptet, de az borzalmas volt. En meg nem csinaltam soha, de mondtam neki, hogy majd megkerem aput, hogy mondja el, hogy kell. Aviva nagyon orult az eredeti es hiteles forrasnak, es mondta, hogy majd egyutt megcsinaljuk.
Tenyleg jol vagyok. Jol esik a munka.
Reggelente mar alig varom, hogy jojjenek reggelizni a mokusok. Orakon at kepes vagyok nezni oket, mozdulatlanul. Persze ez nem ugyanaz. Estenkent pedig sovarogva nezem a szomszed kutyajat, ahogy behivjak ejszakara.
London csendes ejjel.
Igen vannak ilyen dolgok amiken csak ugy elmelazok es csak elvezem. Igen ezaz, pont erre akartam kilyukadni... elvezem. Ahogy ma Mark jatszott a zongoran, vagy ahogy enekelt Ellienek. Vagy ahogy a mokusok ugraltak a keritesen, amig en a pultra tamaszkodva a kavemat ittam.
Nem mondom, hogy belsoseges, mert itt en nem vagyok csaladtag es peldaul Mark sem nekem jatszott, de valahogy most jolesik minden. Nem aggodok. Nem felek.
Nem tudom kifejezni, de jo hatassal van ram, hogy egyedul vagyok. Idegen helyen. A gondolataim is valahogy elhalkultak, miota elkezdtem magamban is angolul beszelni. Ez nem az a keseru uresseg. Az elejen. Nem latom ami mogottem van es nem latom ami ram var. Minden olyan vilagos, kedves, egyszeru es sima.

,,Azt olvastam valahol, hogy az nem alszik jól, aki nem azt az életet éli, amelyet szeretne, és fél elaludni, mert addig sem azt csinálja, amit akar, és van egy legbelső félelme, hogy mi van, ha másnap reggel nem ébred fel, és már soha nem viszi véghez a vágyott dolgokat."

http://cotcot.hu/divat/cikk/4976

,,Biztos vagy benne?"

,,Nem, de mindig van más irány... és ez megnyugtat."
Néztem a térképet meg a műholdas képeket Fincleyről. Hirtelen elszédültem és nagyon egyedül érzetem magam. Megint kezdek pánikba esni. Régóta tartok tőle, hogy beteg leszek. Nem is értem... Nagyon várom már az utazást, de közben maradnék is. Nehéz elmenni, de nehezebb maradni. És valahol érzem is, hogy felesleges minden tettem vagy döntésem, mert amire igazán szükségem lenne, nem kapom meg. Szóval tehetek bármit, mehetek bárhova, írhatok ide annyit amennyit akarok, beszélhetek bárkivel... csak a körülmények változhatnak, de a dolog lényege nem fog.

Fájni fog és szomorú így itt hagyni ezt a házat. Én voltam itt az utolsó aki miatt volt még benne lélek... És most én is magára hagyom.

Annyira hiányzik anya. Jött a ,,szeretlek" csomag. Nadrág, egy ruha és a névnapi képeslap. Mikor kicsi voltam imádtam ezeket az amerikai képeslapokat. Ahogy most megláttam, ismerős szomorúságot éreztem. Édesen fájdalmasak ezek a képeslapok és csomagok. Pótlékok. Kis adagok. Jelek és emlékeztetők, hogy nem csak álom volt a múltam és anya most is van valahol, ugyanebben a világban. Legalább egy valóságban vagyunk. Furcsa, hogy néha egészen jól bírom ezt az egészet, de vannak pillanatok amikor úgy érzem hogy megszakad a szívem és innen nincs tovább. Olyankor beszürkül az az idő, ami a fájdalom elmúlása után jön. És ilyenkor, mert most is így érzem, nem is akarom hogy legyen tovább, hiszen érdektelenné válik/válok. Máskor pedig elég irreális ötleteim támadnak és komolyan kezdek el gondolkodni az időutazásról, a repülésről vagy a telepátiáról. És mivel ezek olyan dolgok, amik normál állapotomban eszembe sem jutnak, néha félek is az egésztől. Szóval ilyen a fájdalom. Akkor bukkan fel, amikor akar, hullámokban. Egyre erősödik. Először figyelmen kívül hagyod, majd betemet. Kilátástalan, csendes és tehetetlen.
Néha az is eszembe jut, hogy ez igazából meg sem történik. Minden jó és minden rendben van, normálisan, rendeltetésszerűen működik, csak valahogy fel kellene ébrednem. De vajon hogyan?
Valahol anyának itthon kell lennie, mert az úgy normális. És talán nekem sem kellene elmennem. Együtt kellene lennünk és csupa olyan dolgot kellene csinálnunk amit az átlagos emberek, családok csinálnak. Szeretnék különleges lenni, de most olykor mégis arról álmodok, hogy bárcsak átlagos lennék, átlagos családdal, vágyakkal, tervekkel, jövővel. Semmi extra, semmi egyedi vagy különc dolog. Akkor most lassan a családalapításon gondolkodnék, szépen csendesen élnék, férjhez mennék, dolgoznék, nem járnék egyetemre, nem utaznék, csak főznék és csendesen éldegélnék... Persze ez oltári nagy hülyeség, mert az alaptermészetem nem ilyen és ezen nem is tudok változtatni, vagy nem akarok... Tény hogy könnyebb lenne akkor, ha az igényeimet és a terveimet csak egy mozdulattal örökre el tudnám felejteni, mert mindez csak egy ideig lehetne kielégítő számomra. Addig amíg nem érezném hogy fel kell áldoznom magamból bármit is, főleg a függetlenségemet vagy a jövőmet. Képtelen vagyok feladni a terveimet és a céljaimat. Mert mi lehetne...? Vagy mi van a másik úton? Mit hagytam ki? Mit nem láttam és ismertem még meg? Hol nem jártam? Mi van ha nem teszem meg? És egyáltalán, miért ne?...
Hihetetlen, hogy mennyire hiányzik anya. Néha segít ha felhívom, de csak ideig óráig hat. És zavar, hogy nem is tudom mikor leszünk végre újra együtt. Így az idő sem telik és maximum az ,,egyszer úgyis hazajön" viszonylatában tudok visszaszámolni. És ez rohadt bizonytalan... Hiányzik a biztonság és a stabilitás. Minden olyan képlékeny és bizonytalan. Most kezd megint jobbra fordulni, de képtelen vagyok hinni benne hogy nem üt be újra valami. Nincs konkrét ötletem, hogy mi történhetne, de én teljes készenlétben vagyok, állandóan kattog az agyam, megfeszülve, ugrásra készen szinte várom, hogy mi lesz a következő. Nem merek pénzt költeni, mert mi van ha pont az hiányozna legközelebb... Semmi sem stabil és tartós. Nagyon nehezen viselem ezt. Elmenni is nehezebb így. Olyan mintha romokat hagynék itt. Könnyebb lenne azt sajnálni, hogy itt hagyom a családom és az otthonom, de ők együtt vannak, van hátterem és bármikor hazajöhetek, hozzájuk, mint azt, hogy én is elmegyek és utánam a vízözön. Mindenki szanaszét a világban. És mikor leszünk újra együtt? Mikor látom újra őket? Egyáltalán lehetséges ez? És ha majd hazajövök akkor mi lesz?
Hiányzol anya. Bárcsak itt lennél, legalább egy percre. Csak egy pillanatra...

Most újra elővettem a kézirataimat. Lassan folytatni kéne ezt a könyvet csak közben eszembe jutott egy újabb történet. Mondjuk ezt már 2-3 éve kezdtem és ahogy újraolvastam észrevettem hogy azóta mennyit fejlődtem, és változtam... úgyhogy tulajdonképpen az elejét is át kellene írnom. Huhhh nem is tudom. Vagy hagyjam inkább veszendőbe menni? Kezdjek újat? De azért valljuk be rengeteg időm van rá. Csupán az egész élet :)
Jah és átnéztem a jegyzeteimet amiket különböző cikkekhez írtam. Az az igazság hogy már felét nem értem. A másik gond pedig, hogy sokmindent máshogy gondolok azóta. De soha semmit nem akarok megbánni sem most sem később. Nem fogok vagyis nem akarok úgy visszatekinteni semelyik munkámra, mintha az nem az akkori maximum lett volna, amit alkotni tudtam.
Persze nem ismerem magam úgyhogy ez sajnos lehetetlen. Fatalista és maximalista vagyok. Nekem minden vagy legyen a maga nemében és az én szememben tökéletes vagy pusztuljon. És többnyire minden vagy fekete, vagy fehér. Ez van. Ilyen vagyok.

Jajj ez valami borzasztóan aranyos :)

http://mymilktoof.blogspot.com/

Áhh a mérleg nem a barátom. Oké hogy most egy időre felfüggesztettem az ,,önsanyargatást" de azért bánt ez az egész dolog. -8kg oké, de nem elég. Még mindig 57 és ez... passz
50 az első állomás és addig már nincs sok.

http://elinkan.blogg.se/2009/august/

nem vagyok egy nagy ,,őseink zenéi" fan... de ami jó az jó :)
ezt a számot szombaton hallottam a tvben:

Ilyen hajpántot akarok venni. Csak el ne felejtsem...

Reggel arra ébredtem, hogy valaki a fülembe ordítja, hogy menjen mindenki Andor tanárbácsihoz. Én is?! Aztán persze kitisztult a kép. Szüreti parádé= mikrofon. De miért itt???? És miért ilyen korán??? Aztán most észrevettem, hogy eltört a fényképezőgépem usb bemenete. Szomorú. De legalább most vennem kell másikat és ez jó. Új lehetőségek, új távlatok :D
De milyet isss?

http://www.thecherryblossomgirl.com/

Nézegetem mert szép. És Flórát is látom... ő is szép. Meg a nap is süt :)
Jól vagyok.

A félelem csak egy érzés. Éhes vagy fázol...
Nem öl meg.

Nem mondhatom, hogy jobb minden, de ez egy jobb nap volt. A sebek nem mindig tűnnek el nyomtalanul, nem mindig forrnak össze tökéletesen, de egy idő után kevésbé fájnak. Sőt sokszor segítenek emlékezni. Igen ezt is túlélted! Megtörtént, több lettél. Létezel és élsz.
,,Eljött rég az a nap
Hogy az egyik csodalény kiakadt
Valami a közepén ártatlanul kifakadt:
"Nem veszem be a mesét, nekem sehogy nem áll össze ez a kép!""

,,A csúcsról ugrassz, ha azt akarod
Szabadon zuhansz
Meddig hagyod?"
/Supernem/

Elhittem, hogy különleges vagyok, nagy dolgokra születtem, sok van bennem. Azért mert mondták. Mindenki. Valószínűleg úgy gondolták, hogy ha elmondják nekem, hogy igen te sokra viszed, te más vagy, te erős vagy, neked hatnod kell, benned erő van és tűz... akkor azzal csak jót tesznek velem. Elhittem.
Most sorban jönnek a pofonok és nem értem miért nem működik az én híres egyediségem, a ,,varázserőm".
Anya azt mondta, hogy érzi (vagy tudja (nem emlékszem pontosan)), hogy én leszek a családban az aki majd a legtöbbet el fogja érni, aki legsikeresebb lesz.
Elhittem.
A barátaim azt mondták különleges, egyedi, egyszeri és megismételhetetlen vagyok.
Elhittem.
A tanáraim azt mondták tehetséges, okos, intelligens és elég tettre kész vagyok.
Nekik is hittem.
Nővérem elmondta, hogy egy senki vagyok...
Elhittem.
És mégis mindenki értetlenül áll a jelenem felett és csak csóválják a fejüket.
És hazudnak tovább!!! Még most sem őszinték! És én még mindig hiszek...
Nekik itt nincs tét. Most már amúgy is kellemetlen és körülményes lenne bevallani, hogy tévedtek. Hiába kérem őket, hogy ne hazudjanak, ne akarjanak nekem jót. Hagyjanak magamra, ha kérem legyenek őszinték.
Nekik ebben nincs veszíteni valójuk, hiszen egyszer úgyis kikecmergek ebből, úgyis vége lesz. Ők azt kivárják és újra elmondhatják, hogy látod nekünk igazunk volt és amikor te nem is hittél magadban mi tartottuk benned a lelket, támogattunk.
És ez az a gondolat, amire én gonosz mosolyra húzom a számat és némán felteszem a kérdést, hogy mi van ha nem kecmergek ki, de mégis vége lesz... Én befejezhetem.

A kudarcok. Emeld fel a fejed és legyél rohadt merev. Szúrj ki magad előtt egy pontot és elszántan fixírozd azt. Úgyis kétségbeesel, bepánikolsz, de ne lássák rajtad.
Hogy sírni? Jah hát sírni... nem lehet. Neked nem.
Igen, hogy elszakították azt a kis fonalat, ami a kiutat jelentette a jövőd és a céljaid felé? És még le is kapcsolták a lámpát?
Ha sötétben botorkálok, akkor sírhatnék, hisz úgysem látja senki. Leülhetnék itt és most. Sírva fakadnék, hagynám, hogy beleremegjek minden fájdalmas gondolatba. Megvonaglanék. Néha hangosan zokognék, üvöltenék, néha meg csak hagynám, hogy maguktól follyanak a könnyek és csak csuklanék. Úgyis egyedül vagyok.
De ezt nem csinálod. Hogy miért? Nem tudom. Talán mert te, te vagy. És rohad messze kerültél önmagadtól. Ez pedig az utolsó tulajdonságaid egyike, ami veled tarthat a jelenlegi helyzetedbe. Őrizd meg! Tartsd fenn a látszatot! Hazudj magadnak is! És minden jó lesz. Ilyen akartál lenni. A kudarcok miatt ne lépj vissza, ne dobd félre azt ami vagy!
Hogy fáj? Máskor is fájt már. Túléled.
Nem a túlélés a lényeg, hanem hogy lépni tudjak. Tenni. Létezni. Haladni.
Nem tudsz. Ha fel is állsz, úgyis újra padlóra kerülsz. Akkor ugyan hova akarsz haladni? Maradj inkább fekve, élvezd a kényelmet és az ürességet. Bízz abban, hogy teljesen megszabadulsz önmagadtól, így végre békére találsz.

Hát ez most szíven ütött.
Minden könyvet elolvastam, amit itthon vagy az interneten találtam. Még anya járványtanos könyvét is. Szóról szóra, betűről betűre.
Végül már csak a Harry Potter 7 maradt. Ezért 2 napja elkezdtem. Nem igazán érdekelt, de azért elég érdekes és a célnak megfelel.
Hogy mi cél? találjátok ki... Vajon mi lehet egy olyan ember célja, aki rosszabb perceiben rivotrilt vesz be?
Különben is mániámmá vált az olvasás és szerelmes vagyok a könyvekbe. Minden történetbe külön-külön egyenként.
De erre nem számítottam. Dobby meghalt. Ez olyan, mintha a Micimackó írója fanyar humorral egy rosszabb pillanatában kicsinálná Malackát. Bumm! És kész.
Hát ez a véleményem.

Attól függetlenül, hogy nem tervezem, hogy férjhez megyek mégis elgondolkodtam azon, hogy milyen lenne az én esküvőm.
Biztos, hogy egy nagy cseresznyés kertben lenne, amikor már elkezdenek hullani a virágok szirmai. Nem lennének székek, nem lenne kis pavilon csak a fák, magas fű és vendégek. Hogy pontosan hányan, azt nem tudom, de nem olyan sokan. Nem lenne díszlet. Kék ég, zöld fű és a hulló rózsaszín szirmok. Kellene szellő is, hogy szebb ívben hulljanak a virágok és ha szerencsés lennék még szinte táncolnának is :)
A ruhám valami ilyesmi lenne, hátul nagy masnival:
A hajam kiengedném és azt hiszem margaréta, százszorszép vagy pitypang... igen pitypang koszorú lenne rajtam.
A zene... öhmm hát fuvola. De csak egy. Az pont elég...
Nagyjából ezek a körvonalak.
Jah és lehet, hogy csak azért mondom most ezt, mert fázik a lábam, de egy rövid UGG csizma lenne rajtam. Világos krémszínű...
Jajj és igen, szeretném ha addigra előbújnának a szeplőim is.
Igen igen azt hiszem így valahogy... Nagyon szép lenne. Ott lenne minden barátnőm. Ilona, Nóri, Lilla, Mesi, Flóra, Bia, Petra, Neszta... mindenki. És a családom. Fiatalok lennénk, és boldogok...

Üres a ház. Pár hete sokszor álltam egy-egy szobában és kerestem valamit, miközben üres tekintettel bámultam magam elé a levegőbe. Aztán mint aki felébred, hirtelen látni kezdtem, kifordultam a szobából és bezártam az ajtaját. Általában nem tudtam miért és mikor mentem oda csak álltam ott. Most régóta nem nyitottam ki anya és a Nóra szobáját. Pedig soha nem volt szokásunk zárni a szobákat, de nem akarom, hogy az arcomba röhögjön az elhagyott szobák üressége. Nem akarom, hogy átjárja az egész házat a szobák jellegtelensége. Mert ugyan a falak állnak és az ő dolgaik mind a helyükön vannak, de maga a szoba lelke nincs itt. Egyszerűbb bezárni és nem menni még egyszer oda.



,,Aki elmegy, annak könnyű. De aki itt marad! Csak ül, bámul bele a semmibe, mint egy eszelős." Tisza Kata

nem írtam egy ideje.
Az jutott eszembe, hogy hiányzik a mese az életemből.
Rengeteget olvasok és néha nagyon fájnak az érzelmek, de azok nem a sajátjaim. Ez most olyan instant élet.
Na itt van Robika. Beszélgetek vele...

Nora (CSWS) pici atim üzenete:
miért nincs kaja?
Daisy (lálálá... u r my Daisy) üzenete:
mert én most magamnak mit vegyek
annyira ennék már egy pizzát de hát azt nemárhogymajdéntényleg
azt kell enni amit apa eszik
úgyhogy inkább már nem is eszek
különben is egy kicsi kemény gombóc a gyomrom
Nora (CSWS) pici atim üzenete:
dehát miért nem eszel meg egy pizzát mész el boltba és veszel egyet?
fagyasztottat vagy mész be halasra v vmi?
Daisy (lálálá... u r my Daisy) üzenete:
olyan halasira vágyom, de most egyedül üljek be meg ahhoz pénzt is kell kérni aputól és az kb 1000ft és ha már lenne annyim akkor inkább vennék egy ruhát
mert az is elég fájdalmas ám hogy mindenki vesz ruhát
anya is mondja
te is
apa is tegnap beállított hogy vett egy pulcsit
najó tudom hogy ez gyerekes meg minden
de akkoris nehéz ám így hogy kockáztattam és nem mentem vissza a suliba és baszhatom az egészet
Nora (CSWS) pici atim üzenete:
nem megértem szöszi
megértem

Szóval ezek csak ilyen kis szösszenetek az életemből.

Daisy (lálálá... u r my Daisy) üzenete:
jó de aludni nem tudok, nem tudok kihez szólni ráadásul ez a hülye feljelentés
minden nagyon szar
ez a kurva ház is tök üres
kaja nincs
apuhoz meg egyre kevesebbet járok mert dolgozik és baszogat
anya nem ért semmit
a barátaim messze vannak

És egy a kutyáról:

Daisy (lálálá... u r my Daisy) üzenete:
nem viszem
megy
Nora (CSWS) pici atim üzenete:
ne engedd neki
Daisy (lálálá... u r my Daisy) üzenete:
aha oké
majd akkor nem engedem

szóval légyszi ne mondd hogy beteg dolgaim vannak
shibuya üzenete:
jaj szabi ne add mar a szamba a szavakat
Daisy (lálálá... u r my Daisy) üzenete:
oké bocs
shibuya üzenete:
azt hiszed en nem vagyok emberi es nem ertek meg semmit
Daisy (lálálá... u r my Daisy) üzenete:
én tudom hogy megértesz de te a legjobbat akarod nekem és segíteni akarsz, de Ilona én esküszöm hogy ennyire szar és nehéz még sohasem volt
ezért nehéz azt hallani hogy igenis erős vagy meg hogy szedd össze magad, képes vagy rá, több van benned

Csend lett. A két jó barát csak ült lecsüggesztett fejjel.
Először Rugyin szólalt meg:
-Hát, testvér most én is elmondhatom Kolcovval :,, Hová tudtál így elvezetni, hová sodortál, ifjúságom, hogy most már nincsen merre lépnem..." De hát mindenre alkalmatlan vagyok, csakugyan nincs számomra tennivaló a földön? Sokszor feltettem magamban ezt a kérdést , s bármennyire igyekeztem is leszállítani lelkemet a magam szemében, lehetetlen volt nem éreznem, hogy bennem olyan erők vannak, amilyenekkel nem minden ember van megáldva! De miért maradnak ezek az erők terméketlenek?.... megszelídültem, alkalmazkodni akarok a körülményekhez, keveset akarok, közeli célt szeretnék elérni, s legalább valami jelentéktelen hasznát látni az életemnek. De nem, nem sikerül! Mit jelent ez? Mi gátol abban, hogy úgy éljek és hassak, mint más? Mostanában csak erről álmodozom. De mihelyt sikerül biztos helyzetbe jutnom, s megvetni a lábam bizonyos ponton, a sors valósággal lesodor onnan... Miért van ez így? Fejtsd meg nekem ezt a rejtélyt.

Ivan Szergejevics Turgenyev: Rugyin

Ezt pár napja írtam hajnalban. Nem tudtam aludni. Azt hiszem ez volt a csúcspont.
most is a legutóbbi tanács jutott eszembe. ,,hallgass a szívedre”. De mit tegyek ha szívem már nem mond semmit. Az eszem már rég nem képes felfogni a körülöttem folyó történéseket így képetelenné váltam racionális, érvekkel történő, megalapozott és józan lépéseket tenni. de most elértem azt a pontot ahol már tényleg nem látok semmit. nincs előre. vissza sem léphetek, mert ugyan ha rossz irányba is, de elindultam olyan döntések alapján amiket meghozataluk idején saját érdekemben hoztam. Úgy hittem és hiszem is hogy az ember nem cselekszik önmaga ellen a döntés pillanatában mindenféleképpen az akkori tudásunkhoz és élethelyzetünkhöz mérten kizárólag a helyes úton haladhatunk tovább. De most nincs semmilyen út. Meg fogok őrülni. Nem vagyok képes elfogadni azt ami történik. Én tényleg sokszor elgondolkodtam már azon hogy meddig bírom még. Összetörtem, megsemmisültem. De ez hazugság hiszen még mindig itt vagyok. Komoly és tényleges sebeket kaptam. És még mindig bírom. Ezt nem hiszem el. Képtelen vagyok feladni. Sokszor eszembe jut hogy ha egyszer összeroppannék végre átadhatnám a vezetést az életem felett másnak. Sokan szeretnek és elképesztően gyorsan alakulna egy csapat az én megmentésemre. Milyen kényelmes és megnyugtató lenne… És milyen megalázó. A baj csak az hogy képtelen vagyok feladni. Olyan ez mintha egy szerencsétlen duracell nyuszi lennék aki habár áttörhetetlen falba ütközik, tovább rugdossa azt. nem képes feladni. És végül az elem nem merül le, de a játék tönkremegy és megsemmisül. Bennem is megvan a lendület, az akarat és az elszántság képes lennék elkötelezni magam, de képeteln vagyok haladni. Nincs aminek élhetnék. Megpróbáltam mindent és minden döntésemért teljes felelősséggel és erővel dolgoztam. Annyira erősen próbáltam. Rossz irányba indultam. Ezek után mertem kockáztatni, otthagytam az iskolát.Erősen dolgoztam azon hogy kijussak külföldre. Körülöttem még az is kijutott aki nem akart. Csak én nem. Pedig biztos vagyok benne hogy én akarom legjobban és én tettem érte a legtöbbet. De semmi.
Úgy érzem magam mint akit megvertek. Esküszöm megtanultam a leckét. Befogom a szám. Elhiszem hogy kevés vagyok, egy nulla. És mégis aki így elintézett tudja, nem tudom honnan de továbbra is látja rajtam, hogy ennyi nem volt elég. Ezért újra és újra a földre nyom amikor próbálok talpra állni. És hiába könyörgök neki néha dühtől remegve, összeszorított fogakkal sírva, vagy lehajtott fejjel, teljes megadással… ő folytatja, elgáncsol, földre nyom. Tudom hogy valamit meg kell értenem, de képtelen vagyok rá. Mert nem látom hogy mit! Egyszerűen nem látom. És nem üthetek vissza! Hiába kérdezek, nem jön válasz. Hazudhatom hogy megtanultam, megértettem… De semmi.
Lassan tényleg el kell hinnem hogy ez egy olyan folyamat része amit valaki vagy valami irányít hiszen én tényleg mindent megtettem és nincs oka annak ami miatt mégis kudarcot vallok. Nincs.
Úgy érzem ebbe az egészbe egyikünknek bele kell halnia és sajnos ha végiggondolom, lehetek én kitartó, de ez erősebb mint én így valószínűleg én leszek az…

Táncolnék.Egy óriási teremben ahol nincs senki más csak mi. A fligthless bird szólna és mi lassan táncolnánk. Persze én kivételesen tudnék is. Szép ruhám lenne, valami nagyon könnyű és finom anyagú. A cipőm csillogna. A fiú farmerban és szürke pulcsiban lenne. És egész éjjel csak táncolnánk. Vagy örökké. Ezentúl mindig...

(ezt most találtam, szerintem szép)

ttp://link.brightcove.com/services/player/bcpid14146762001?bclid=9413854001&bctid=10528664001
hol van már ez a video?
(What sarah said)

Nehéz talpra állni.
Úgy érzem magam mintha nagyon megvertek volna...

szédülök. újra és újra elsötétül minden. megpróbálok kimenni a fürdőszobába. a polcoknak támaszkodva bukdácsolok. elérem a mosdókagylót. megnyitom a csapot, megvárom hogy jéghideg víz follyon belőle. megmosom az arcom. melegem van, de kiráz a hideg. érzem hogy újra megszédülök. görcsösen kapaszkodok a mosdókagylóba. mikor enyhül a szédülés újra teleengedem a tenyerem vízzel és belehajtom az arcom. a hajam is vizes lesz. mikor újra felemelem a fejem hirtelen felfordul a gyomrom. most a csuklómat tartom a már jéghideg víz alá. szárazra dörzsölöm a kezeimet majd a tarkómat kezdem masszírozni háttal a mosdónak támaszkodva. az ujjaim jéghidegek. mi lehet ez? már második napja.

Úgy szeretném ha egyszer rólam is írnának egy szép dalt. Valami igazán különlegeset. :)

Zenét akarok!
Tűzijátékot!
Azt akarom hogy ez a bódulat még sokáig tartson!
Robbanást!
Dobpergést!
Fesztivált!
Éneket!
Táncot!
Hangzavart!
Felfordulást!
Színes vakító villanásokat!
Szédülést!
A legvégén pedig csak leroskadni és arcomon gyenge, keserédes mosollyal álmodni a hűvös pázsiton.

Értsétek ahogy akarjátok

Tudom hogy nem kellene, és tudom hogy bármikor átlendülhetek a másik oldalra, de annyira jó. Amúgy a rivotrilról beszélek. Lehet nem kellett volna vele játszanom... De tényleg jobb vele.
Szar dolog egy szimpla unatkozó kis tininek lenni. világfájdalom...
De nem, mert engem a világ nem érdekel csak újra jól akarok lenni. Újra a régi. Robi is azt mondta:
jaj csak menj már vele
Daisy (lálálá... u r my Daisy) üzenete:
nem akarok
inkább visszafeküdnék még úgy
8-10 órára
roBI üzenete:
te figyi
küldjek vkit hogy felrázzon?
megtenném én is
csak ez így nem megy
Daisy (lálálá... u r my Daisy) üzenete:
inkább ne
most tényleg nagyon kínlódok
roBI üzenete:
de pont .. hogy ne kínlódj
olyan kemény csaj vagy, de ha ezt csinálod .. akkor
Daisy (lálálá... u r my Daisy) üzenete:
én kemény csaj? na de robi...
roBI üzenete:
figyelj már .. hát amikor egyetemen voltál ...
na meg most hogy nem mész vissza

Most a legfontosabb hogy fenn tudjam tartani a másokban rólam létező képet. Ezért nem lehet segíteni. Túl könnyű lenne másokra számítani, de én ezt nem engedem meg magamnak... számomra ez megalázó és undorító, hogy mégis néha megtörök. Így nem is érek semmit. Ilyen vagyok, elvárom magamtól hogy tökéletes legyek, ha nem megy akkor pedig egy szar alak vagyok, nem érdemlem meg azt a sok erőt, tudást és belém feketett bizalmat, munkát és géneket amiket kaptam. Magasak az elvárásaim és igenis kegyetlen vagyok magammal szemben, de ha lejjebb adnám akkor megaláznám magamat. Rengeteg munkám van abban ami vagyok és...
Kezdek teljesen ellazulni. Ez annyira jó. Köszönöm

Hogy mit súg a szívem?
Nem tudom. Összetörtem.

Ha egyedül nem tudod megcsinálni, ha már mások ajánlják fel a segítségüket és te kénytelen vagy elfogadni... akkor egy senki vagy. Nem érsz semmit.

Csalódtam magamban. Nem csupán azért mert nem jött össze, hanem mert elfogadtam a nővérem segítségét. Csalódtam magamban és most undorodom magamtól. Ennyire ... áhh nem írok már semmit... úgysincs értelme.

Kicsit szomorkás hangulatom van. Ma nagyjából minden rendbe jött a tegnapi nappal kapcsolatban. Sikerült felnőttként viselkednem és átmentem beszélni a gyerkőc anyukájával. Örült nekem. Egyáltalán nem haragszik senki, sem rám sem a kutyára. Deni is jól van. Tényleg nem tudom miért vagyok ilyen fáradtan szomorkás. Furcsa érzés. De azért lényegesen egészségesebb és jobb mint amit eddig éreztem. Köszönöm ezt az estét.

Ez megint egy kibaszott szarul sikerült nap. Feljelentenek. Szép... a kutyám megharapta a szomszéd kisfiút. Egy labrador nyugodt, de harap ha ragasztószalaggal tekerik körbe a száját vagy a nyakörvét rángatják. A lényeg hogy most megint cirkusz van. Komolyan nem hiszem el, hogy előbb hívtak rendőrt minthogy bevigyék a gyereket a kórházba. Ráadásul egyedül én kérdeztem meg hogy mennyire súlyos... ők meg csak azzal voltak elfoglalva hogy minél hatásosabb és tragikusabb legyen minden. Barmok! Undorító. Szidjanak, nem bánom, de a gyerek legyen már az első, basszus!
Nagyon rendes volt a rendőr. Elfogadta hogy tényleg elismerem és minden felelősséget vállalok. Kijött az állatorvos is. Ő csak ránézett a kutyára. Elmondta hogy nagyon szép, egészséges, nincs vele gond. Holnap visszajön, megírjuk a papírt hogy egészséges, de a biztonság kedvéért két hét karantén.
Szóval holnap feljelentenek aztán ha minden igaz a jegyzőhöz kerül az ügy és végül is nem lesz semmi baj. Persze Sophieval kapcsolatban azt kell mondanom, hogy ennyivel nem úszom meg. Nem tudok érte felelősséget vállalni. 19 éves vagyok. Én kértem, könyörögtem anyának is, hogy ha meg akarja tartani akkor kerítés, kutyaház, oltás, ivartalanítás. Hónapokig kértem, könyörögtem. Aztán elment anya, elment Nóra, apának semmi köze a kutyához. És most engem fognak meghurcolni (mert ez a család biztos nem hagyja ennyiben a dolgot) és feljelenteni. Nehéz de komolyan át kell gondolnom, hogy mi legyen vele. Most erős és felelősségteljes leszek. Én is elmegyek, apa nem fog eleget törődni vele, a szomszédok parasztok, ezért megpróbálok egy rendes helyet keresni neki, ahol szeretni fogják, játszanak vele, a gazdája hagyni fogja hogy mindig a lába alatt legyen és okosan figyeljen ha éppen mással beszélget, vagy aggasson a konyhában amikor főz...
Ezt kell tennem. Ez a leghelyesebb amit tehetek érte. Klisé, de akit szeretsz azt néha el kell engedned.

Zene erre a pillanatra:

Ha már úgy ráérek:
Alter and Kiss (hozzáteszem Lakatos Márk számomra igénytelen és visszataszító, de ez a ruha csodás, és végül is egy team érdeme)



továbbá NYC Fashion Week Norma Kamali:

Ma megint nem tudtam aludni. Körülbelül hajnali 5kor -most van 7:50- kerültem olyan állapotba hogy minimum egy rövid szunyókálást kihozzak magamból, mindezt 6 órányi olvasás után, félhomályban. A kutyám mellettem szuszogott, fejét a hasamon pihentetve. Hülye szokás, hogy egy labradorral alszok, főleg mivel ez egy egyszerű simple bed, de félek egyedül. Ja persze nem a mumustól... de majdnem. Plusz képtelen vagyok elviselni azt a kínzást, amit az agyamban száguldozó gondolatok okoznak. És az a hang... Zúgás. Egyre hevesebben kezd verni a szívem a lélegzetem akadozik és egy egy gondolatra hirtelen a szívverésem is elakad. Időnként egyszerűen a kimerültségtől (gondolom én) elkezdek könnyezni. És legrosszabb esetben bepánikolok. Képtelen vagyok kiüríteni az agyam és megnyugodni. Nem tudom leállítani a bevillanó képeket...
Most éjjel az utolsó kép ami végleg eltörölte minden reményemet az alvásra a nővérem legutóbbi felvillanása volt. Ő már kint van és legutóbb mikor láttam webcamerán keresztül már egy teljesen új pólója volt. Megjegyzem nagyon jól nézett ki. És ezt én annyira utálom. Mert ő itt hagyta ezt a rohadt helyzetet, neki jó, mert halad. És tudjátok mit? Kibaszott szar érzés, hogy ő, az én álmaimat váltja valóra... önmagának. Félreértés ne essék, szeretem. A testvérem, de képtelen vagyok elviselni, a közelében élni. Nem ért és én sem értem őt. Kettőnk között a különbség csak az, hogy én ezt így látom, de szeretem. Ő is így látja, de nem szeret.
Ő szép.
Ő okos.
Ő már lediplomázott.
Ő már volt Amerikában.(mondjuk én Európa párti vagyok)
Ő biztos jobban tud mindent.
Ő majd segít, ő majd megoldja.
Ő védi anyucit, bújik, hízeleg...
Ő szebb.
Ő idősebb.
Ő a nővérem. (ebből adódóan én CSAK a húga vagyok)
Ő rendesebb, összeszedettebb.
Ő azt is megmondta, hogy én egy semmirekellő vagyok, és igen én már hiszek neki.
És ő már kurvára kint van Londonban. Írhatnám még tovább, de most minek panaszkodjak? Különben is csak magamat húzom fel azzal, hogy újra eszembe jut, hogy mindenben előttem van. Mint egy akadály. Vagy átugrom, vagy megkerülöm. De első nekifutásra mindig beleütközök.
Lehet újra étlapra teszem a rivo pajtást.
Addig zene:


Yesss