We will rock you! es windy days

Szeretem a szeles napokat.

Pentek pont ilyen volt. A szel annyira fujt, hogy a jatszoteren a leveleket egeszen a fak tetejeig felrepitette. Es en annyira nagyon boldog voltam. Este ujra elmentem setalni, de mar a gyerek nelkul. Nem birtam ki, ki kellett mennem. Es csak setaltam es setaltam, igy telt el 3 ora... Az ilyen napok nagyon ritkak es nagyon kulonlegesek. Ilyenkor minden csendes. Az emberek is kicsit mintha zavarodottak lennenek. Tudom, hogy hulyeseg, de ez az idojaras, amikor azt erzed, hogy valami keszul. Es ez engem olyan izgatotta tesz. Ki kell mennem, mert csend van, de megis mozgas. Ez mindog olyan mintha egy filmet neznek, lelassitva, hang nelkul.

Ezen a heten kedden voltam szinhazban, konkretan a Dominion-ban az Oxford Street es a Tottenham Court Road sarkan. A We Will Rock You-t neztuk meg. Ez egy Queen musical. Na most a story baromsag volt (a nemetek nem is erettek, en meg nem magyaraztam el nekik, mert tenyleg nem volt semmi erdekes benne), de a szineszek es a tancosok nagyon jok voltak. A zenekar, a szinhaz, maga az epulet, a diszlet... minden. Imadtam. Volt egy szinesz aki egy kicsit orult, kenyszeres es hiperaktiv emberket jatszott. Amikor beszelt akkorakat kopott, hogy a reflektor fenyeben csak azt lattam, hogy a kis felho beteriti a szinpad elejet es az elso sorban uloket :)

Vegul az eloadas vegen hallottam, hogy paran felsohajtanak, hogy hat de a Bohemian Rhapsody nem is volt (en is vegig azt vartam). Am abban a pillanatban megjelent a kerdes a lehuzott fuggonyre kiirva: Do you want to hear Bohemian Rhapsody?

Mindenki: YEAH!!!

Kiiras: Alright then!

Es vissza az egesz, mindenki, tancosok szineszek, minden, minden. Mint egy koncerten. Egy nagyon jo koncerten. Elenekeltek.

Es en orultem, hogy le tudtak nyugozni :)

Ejjel hazafele meg setaltam egy kicsit a kornyeken, hiszen ugysem tul gyakran fogok egy kedd ejszaka kozepen a Tottenham Court Roadon setalgatni. Vettem kajat, majd buszra szalltam. Az emeleten leghatul ultem, ahol rajtam kivul csak egy fiu ult. Utkozben elaludt es Archwayen (utolso megallo) sem ebredt fel. Oszinten szolva eloszor majdnem ott hagytam, de vegulis megis ugy dontottem, hogy felebresztem. Odamentem es nem konnyen de sikerult felkeleteni. Eloszor csak pislogott ram en meg probaltam kedvesen mosolyogni, hogy ha megis valami orult, akkor se usson le. Mondtam neki, hogy le kell szallni, neki pedig ahogy kitisztult a kep elkezdett halalkodni. Azt mondta, hogy szivas lett volna ujra visszamenni King's Crossra. Mert az elozo buszon is elaludt??? Hehe. Kozben persze majdnem en is fent ragadtam a buszon vele egyutt (neki ujra XD), de vegul sikerult nem csak leszallni, de atszallni es hazajutni is.

(Csutortokon beszelgettem eloszor ugy igazan Christophal. Nagyon szomoru vagyok attol hogy meleg... Lehet, pont ezert olyan szep es kedves es minden. Azert tulelem, de ez akkor is sziiivaaas :D)

Ez volt az eddigi legjobb es legbetegebb resz az osszes eddigi Skins epizod kozul. Imadom!

LONDON

Eltelt egy ujabb hetvege, de Noranak koszonhetoen olyan tartalamasan, hogy alig tudok irni rola. Ezt latni kell, nem tudom leirni, elmeselni. Ezert is nezze meg aki akarja a kepeimet errol a hetvegerol.
Azert most probalom kicsit osszeszedni mi minden volt.
Multheten gyerekeknek szunet, de ehhez kepest nem kellett olyan sokat dolgoznom. Azert a gyereket minden nap kivittem a parkba, pedig egesz heten esett az eso es tobbnyire a hazbol sem tudtam kimenni. Kulonben beindult a gepezet, a csengo egyre tobbszor szolal meg es egyre tobb ember futkarozik tervrajzokkal es ceruzakkal a hazban. Lassan rombolni kezdenek majd.
Pentek este bulizni mentunk. Ina csaladja elutazott, igy nala talalkoztunk. Csinalt vacsorat, ettunk, ittunk, jo volt a hangulat. 10-11 korul indultunk el Camden Townba a KOKO clubba. En a nemet lanyokat a fantasztikus nemet nyelv es kulturalis ismereteimmel szorakoztattam. Enekeltem nekik mindent, ami eszembe jutott (ohm... ez alatalaban az a hulye krokodilos dal :)) nemetul persze...
Vegig abban a hitben voltam, hogy most ilyen salsa buliba megyunk, mert Aniko azert volt mar ket hete megorulve (en kevesbe), erre az ajtoban mondtak, hogy hat nem... Techno vagy milyen buli... O-o
DE vegul en jartam jol, mert egy rock koncert kellos kozepebe csoppentunk :D
A helyrol annyit azert elmondok, hogy egy nagy piros-arany-fekete szinure festett szinhazszeru epulet a club. Gyonyoru es a koncert pedig fantasztikus volt. Nagyon hangos, de imadtam. Persze mindenki mas ki volt akadva (ok csak az elektronikus zenet szeretik). Nekem tetszett es pont ideje volt, hogy en legyek a vilag kedvence.
A fiuk.. ok fiuk, de nem volt semmi erdekes.
JAH DE!! Bocsi... Hat Christophal nem egy palyan jatszunk... sajnos. Az egyik nemet lannyal beszelgettem eppen a fiu au pairekrol, mert szerintem ok olyanok mint az ufok vagy a sarkanyok. Tundermese. Hallasz rola, de nem hiszed el, hogy tenyleg van, letezik, mert olyan valoszerutlen es ,,kivitelezhetetlen". Mirjam velemenye errol az volt, hogy valoszinuleg minden fiu au pair meleg. En ovatosan visszakerdeztem, hogy Christoph? O pedig ,,Yeah"
Hat ennyi. :) Ez azert eleg sokkolo es varatlan volt :*(
De vicces.
Hajnali 3kor ertem haza egy jo kis 1 oras gyalogolas utan es a csalad nem zart ki, tehat boldogan es gyorsan aludtam el.
Szombaton Noraval talalkoztam es elmentunk a hidakat es a hidak kornyeket megnezni. A kepek az albumokban vannak. Nagyon szep idonk volt, vegre nem esett es meg neha a nap is sutott. A London Bridgetol indultunk (azon meg busszal mentunk at), atsetaltunk a Toweren. Volt tomeg es a Temze nagyon koszos, de ami a legdurvabb volt, az a hid uj szine. Ezt megis hogy gondoltak??
A Tower Bridge utan a parton vegigsetaltunk a Wobbly Bridgeig. Kozben lattunk persze mindenfele erdekes dolgot. A lathatatlan embert, egy nagy kalozhajot es Borough Marketre is bekukkantottunk. Irigylem azokat az embereket akik szombat reggel oda ugranak le bevasarolni :)Elsetaltunk meg a Globe elott, ahol talakoztunk az oroszlannal es a majommal, akik mindenkinek integettek.
A Wobbly hidhoz erve eppen a Tate Modern es a Saint Paul's Cathedral latvanyaban gyonyorkodtem amikor leszart egy galamb. Bevallom elsirtam magam. Felek a galamboktol. Apukam tenyeszti oket, de en valahogy megis undoritonak talalom oket, hat meg a varosi galambokat! Irtozom toluk. Erre ott a minden kozepen ezer turista kozott, egy galamb szamara megis az en fejem lett a megfelelo celpont. Szoval sirtam, kicsit, de nevettem is, de persze razott a hideg, ezert bementunk a Tate Modernbe hajat mosni :D
Vegulis sikerult normalis turista kent atgyalogolni a hidon is.
Na most akkor elmondom, hogy milyen okos emberek vannak. Egy pasi kiallt a hid kozepere par sapkaval es elkezdte arulni oket, kettot 5 fontert. Es igen vettek tole! Mert a hidon fuj a szel, es ahogy gyalogolsz, belebotlasz egy ilyen sapkas figuraba, es eszedbe jut, hogy fazik a fuled. Megveszed.
Este ujra babysitteltem. Termeszetesen. De megkaptam a fagyimat es Nora itt aludt, ugyhogy elegedett voltam a sorsommal. Vasarnap avokados vajas bagelt ettunk, metroztunk es vegigjartunk minden felhokarcolot es magas epuletet. A kepeken latszodik minden, mert keptelen voltam abbahagyni a fenykepezgetest. Nem is nagyon akarok ahhoz a naphoz mast hozzafuzni, csak hogy tenyleg imadom ezt a varost. Egyre jobban.

Nem tudok sokat irni mostnasag.14 napot dolgoztam vegig ugy, hogy tobb mint a felen meg babysitteltem is. Esvegul nem kaptam extra fizetest a rengeteg-rengeteg tuloraert. Masik csaladot keresek.
A szenvedesimnek most nem allitok emleket, ezert nem is irok errol tovabb.
Penteken munka utan, este Renginnel es Anikoval mentem Hendonba egykis esti kavezasra. Rengeteget beszelgettunk, nagyon jol elvoltunk, amikor megpocogteti egy ferfi a vallam. Hatrafordultam, o pedig elkezdte mondani, hogy ne haragudjunk mar, de latja hogy nem angolok vagyunk es szeretne megtippelni, hogy ki honnan jott. Engem francianak hitt. Ez azert vicces mert eddig 3szor fordult elo ugyanez. Nem is tudom mire velni, persze nem banom, mert allitolag nem az akcentusom miatt...
Szombaton Akikohoz mentunk sushit enni :)
Csinaltam is sushit! Igaz az enyemegy giga-sushi lett, de azert aki evett belole nem panaszkodott. Van is rola fenykepem. Nagyon finom volt. Ittunk hozza angol sort (ahh basszus.... az angol sor a legjobb). Amikor mar annyira sokat ettunk, hogy mozdulni nem birtunk,meg ettunk, majd Akiko hozott par kimonot, hogy vegyuk fel.Haten eleg idiotan neztem ki benne, alatta 3 reteg ruhaval... de nagyon kenyelmes es tenyleg gondolkodom rjta, hogy veszek egyet otthonra :)
Osszeismerkedtem meg par lannyal, akiket ugyan mar lattam a suliban, de nem beszelgettem veluk. Pl Begonia (spanyol) es Christine (asszem igy irja -nemet) nagyon kedvesek voltak. Mondjuk az erdekes volt, hogy enbeszeltem a legtobbet es egyszercsak azon kaptam magam, hogy mindenki ram figyel. Hat vicces volt. Kb 10 embert el tudok szorakoztatni angolul. Zseni vagyok :D!
Nagyon jol erztem magam. A kaja finom volt, a tarsasag pedig nagyon baratsagos es vidam. Akiko csaladja is nagyon aranyos volt, bar a fiai elbujtak, de a ferje ugyan eleg csendes de nagyon segitokesz volt es tenyleg mindig mosolygott.
Este sitteltem, de atjott Nora es itt is aludt. Ettunk cheesecaket (ez utan ki is doltem).
Vasarnap azOxford streeten talakoztunk a tobbiekkel es atsetaltunk a Museum of Natural History-hoz. Ez volt a legjobb muzeum ahol valaha jartam. Es persze meg megyek vissza, mert nagyon keves idonk. Egyszer szeretnek egy kulon bejegyzest irni rola es kesobba kepeimet es a vidokat is megmutatom.
A muzeum utan Anikoval meg visszamentunk az Oxford streetre. Nem vettunk semmit, de beultunk egy Starbucksba. Jol elszorakoztattuk magunkat igy Valentin nap alkalmabol. En meg reggel vettem egy uveg csokiszirupot, ami azota is a taskamban lapult,igy kezenfekvonek tunt, hogy felturbozzuk kicsit azamugy is eleg csokis es isteni finom karamellas forrocsokinkat :D
Fejloves, cukortuladagolas. Innen nem is nagyon emlekszem mar mi hogy volt, mert almos voltam, de a cukor meg portgetett, ugyhogy csak annyit tudok, hogy nagyon vidaman telt az este tovabbi resze.
Vegul mior hazaindultunk, eletemben eloszor lattam az Oxford streetet majdnem(!) kihaltnak.
Aznap sok erdekes dolgot lattunk. Pl a Harrods es a kornyeken levo boltok, emberek, a Hyde park koruli utcak es hazak, maga a park ujra es ujra elkapraztat. Ha ott vagyok mindig tobbet estobbet akarok latni, a resze akarok lenni, furcsa izgalom tolt el es erzem, hogy kezdek egyre jobban belehabarodni ebbe varosba. Nem idegen. Valahogy az enyem is. Szeretem Londont.

I just don't understand.

Azota is ertetlenul allok a dolog elott. Nem hitegetem magam. Jobb nem is foglakozni vele, megis, bar egyre nehezebb, megis ujra es ujra probalom felidezni, ujra latni csukott szemmel.
Igyekszem nem gondolni ra, mondogatni magamnak, hogy nekem erre nincs szuksegem, nem adom fel ujra magambol azt a kis apro darabkat, nem engedek egy centit sem a fuggetlensegembol. Megegyszer nem!
Kozben pedig bekuszik a gondolat, hogy csak egyszer, elvegre almodozni szabad. Az meg nem jelent semmit. Ha ennel tobb nem tortenik, akkor az az en titkom marad es senki nem fog tudni rola... De ez nem igy van. Ki tudja mi lesz a vege? Jobb el sem kezdeni.

Az emberek tekintete altalaban talakozik. Idegeneke. Ez tok altalanos es megszokott. Megis van par alkalom, egyszeri eset, ami percekre, orakra,talan napokra kizokkent, elgondolkodtat vagy eppen osszezavar.
A tekinteted talakozik az ,,ovevel" es mintha megallna az ido. Keptelen vagy eleg gyorsan elforditani a fejed. Es persze hiaba tudod, hogy csupan egy masodperc volt az egesz, kesobb megis annyira szegyelled magad, mintha szemermetlenul bamultad volna orakon keresztul.
Kek a szeme.
Olyan mint mikor megvagod az ujjad. Nem tortenik semmi komoly vagy szokatlan. Hiretelen jon es egy eles villanas utan ott marad az a halvany vonal emlekeztetoul. Egy darabig.
Ma teljesen veletlenul talalkozott igy a tekintetunk. De talakozott. Tenyleg nem bamultam, sot ha jol emlekszem eppenseggel meg csak ra pillantani sem allt szandekomban.
Nem tudom ezt jol leirni... kristalytiszta es pengeeles... ezek olyan szavak amikkel jellemeznem ha lehetne azt a pillanatot.
Mintha valami tortent volna. Mintha valami eldolt volna.

Pedig semmi nem tortent. Es ez igy jo.

Csak vannak ezek a pillanatok. Amik tovabb elnek mint a tobbi. Elkisernek egy darabon, par oran at fogjak a kezed, setalnak veled, ulnek melletted. De az eleted soran csak jonnek-mennek. Nem is akarod megfogni oket, mert a tunekenysegukkel szepek.
Es szerintem tenyleg csodalatosak.

Neha nem eleg tudni. Hallani kell.

Szerintem erzik, hogy egyre szomorubb vagy inkabb fasultabb vagyok. 9 napja dolgozom egy huzamban (hetvege elmaradt) es 3 honapja minden heten, szunet nelkul, allando napirend szerint. Nincsenek meglepetesek.
Az en hulyesegem, de nekem tenyleg szuksegem van arra, hogy azt halljam, hogy en vagyok a legjobb. Hiaba dicsernek, koszonik meg ha csinalok valamit, vagy hiaba tudom en magam, hogy igen, nalam jobb nem lehet senki.... nem eleg. Szuksegem van ra hogy mondjak, kimondjak.
,,Te vagy a legjobb."
Es ez mindig, mindennel kapcsoltban igy volt es igy is lesz. Nagyon szenvedek, ha nem hallom, hogy en vagyok a legjobb.

,,Du kannst nicht gegen de' Wind ''Pipi" machen"

Kedden nagyon vicces volt a tanitas.
Szomoruan erkeztem a suliba, mert Aviva reggel szolt, hogy nem mehetek Oxfordba. Babysittelek. Vasarnap.
10 eves korom ota azt tervezem, hogy mikor, hogyan es hanyszor megyek Oxfordba. Egyedul azert nem oda mentem London helyett, mert ott ugysem lehetnek benne a dolgok kozepeben, nem lehetnek igazi diak... es mert London nagy es nekem erre van szuksegem.
Bath-i kirandulasrol is lemaradok...
Nem baj. Mely levego. Kifuj. Megyek maskor. Oxford ugyis kicsit zolden, majus korul lehet a legszebb :)
Julie nagyjabol azonnal elultette mellolem Anikot, de igy Annika kerult mellem. Hihi. Mivel nagyjabol az egesz hetveget egyutt toltottuk mar sikerult kicsit osszehangolodni. Jo sokat dumaltunk az ora alat, mert nevetgeltunk. Nagyon-nagyon jo fej es bar tenyleg nem akarok nagykepu lenni, de jo olyasvalakivel angolul beszelni, aki annyira gordulekenyen beszel mint en. Nem kell ra varni.Mintha magyarul beszelgetnenk.
Nem is tudom miert de feljott, hogy en tudok nemetul. Elterveztuk, hogy majd kicsit frissitjuk a tudasomat. Kerte, hogy mondjak valamit, mert nagyon kivancsi ra, hogy hogy beszelek nemetul. Hirtelen semmi nem jutott eszembe, azt az egy mondatot kiveve,amit a tanarom mindig mondott (Igen Sarudi): ,,Szellel szemben nem tudsz pisilni" (innen a bejegyzes cime). Amint ezt kimondtam az ora kozepen, Annika ugy felnevetett, hogy mindenki minket bamult. Mi meg csak vigyorogtunk, hogy bocsi.

Tegnap jott az epitesz. Kesobb Aviva es Mark beszelgettek, aztan odahivtak engem is. Kerdeztek, hogy mikor akarok hazamenni. Pontos datum meg mindig nincs, de amig en otthon, Magyarorszagon leszek, addig ok (az atepites miatt) elutaznak Telavivba a nagymamahoz. Gondoltam ra, hogy milyen jo lenne,ha vinnenek engem is, de azt hiszem elegedett vagyok a sorsommal, ugy is, hogy hazamegyek. Egy kis kirandulas haza, Magyarorszagra, tavasszal, apa, a kutyam, rokonok, finom kaja, barataim, fodrasz(!)... csak mosolyogni tudok ha erre gondolok.
Es aztan johetek vissza Londonba. Es ez nagyon boldogga tesz :)