London's

Annyira utalom a nathat... iiiiihhhhh.... Mikor kijottem szinte azonnal elkezdett fajni a hasam es egy hetig ugy is maradt. DE inkabb a hasfajas mint a natha.
Ma szabad a delutanom. Elmeletileg... Gyakorlatilag: anyuka az elobb kerdezte meg, hogy mikor talalkozom Noraval, mert hat hogy igy esik az eso, Jakenek meg rugby meccse lesz es az meg kint van a mezon o meg nem akarja magaval vinni Elliet... Pff! Basszus ez a kislany egy remalom. Egyaltalan nem aranyos. Hisztis, akaratos es budos. Ha sir, akkor orran-szajan jon belole valami le. Kulonben is jo lenne, ha anyuka nem reggel kozolne, hogy uhh bocsi.
Nem is tudom... Ket napja nagyon filozok. Merthat tegnap en vigyaztam a 3 gyerekre egyszerre, es annyira...hat magyarul erre nem tudok egy osszefoglalo szot... unpolite az osszes. Nem is csak az hogy neveletlenek, de egyaltalan nem aranyosak es nem kedvesek. Foleg egymassal nem es ez borzalmas. Olyan szar a legkor, meg en is rosszul erzem magam. Ha akarnak valamit akkor szinte rogton orditani kezdenek, persze ha ordit meg bog akkor meg en nem ertem mit mond, ugyhogy ezzel nalam nem mennek sokra. De pl allandoan utik egymast, kb senkit es semmit (szuleiket plane nem) tisztelnek. Es igenytelenek, koszosak.
Oke sokat panaszkodok.
A lenyeg, hogy azon gondolkodok, hogy csaladot kellene valtanom. Oke persze meg csak kicsivel tobb mint egy hete vagyok itt es valoszinuleg ez egy jo csalad az atlaghoz kepest, de akkoris eszembe jutott. Ha Nora csaladja fantasztikus es Gyokszierol is csak jokat hallok, akkor az enyemmel mi a baj? Mennyi ido kell ahhoz, hogy nekem is olyan jo legyen mint nekik? Meg egyaltalan van ra eselyem, hogy peldaul ezek a gyerekek a szulinapomon egyutt enekeljek nekem a happy birthdayt? Meg egyaltalan, hogy ez a csalad ha mar beteg vagyok vegyen nekem viragot? Nora kapott... Persze tudom, hogy ne hasonlitagassam ossze es nem mondom, hogy annyira borzalmas itt nekem, csak egyszeruen nem olyan... Nincs az a meleg csaladias hangulat. Nem velem, hanem nekik ugy egymas kozt. Aviva folyton telefonalgat... Nem, biztos az a baj, hogy en nyilok meg nehezen. Biztos ez az. Igen es majd jobb lesz, sokkal jobb. Ugye? Es mennyire fontos az, hogy szeressem oket es ok is szeressenek? (elvegre a legtobb au pair peldaul nem jon ki az apukakkal)Tenyleg varom a tapasztaltabbak tanacsait.
(Es ez nem koltoi kerdes volt.)