London's

Nem vagyok boldog. Ennek most kalandnak kellene lennie. Ehhez kepest 3 napja nehezemre esik egyaltalan ranezni a csaladra es folytogat a siras. A mai szabad delutanom is ugrott. Mar megszoktam. Most is mar ket oraja vege a munkaidomnek, de Ellie az en agyamban alszik es Aviva sehol. Raadasul, var ram egy kellemetlen beszelgetes, ugyanis en ezt nem csinalom tovabb. Igy legalabbis. Az eselyt megadom, mivel nem mehetek el ugy, hogy ok azt hiszik minden rendben, mert akkor az en hibam lenne (jogosan) hogy: miert nem szoltam? Egyenlore csak azt tudom, hogy beszelnem kell Avivaval, de hogy pontosan mit es hogyan fogok neki mondani, azt nem. Felek en az egesztol. Nem szeretem az ilyesmit, foleg mivel nem ismerem oket es nem tudhatom, hogyan fognak reagalni. Mi van ha meg rosszabb lesz? Akkor elmegyek. Igen, ezt kell megjegyeznem. Csak nyerhetek. Csupan egy kellemetlen beszelgetesnyire vagyok attol, hogy jobb legyen. Egy beszelgetes es ido. Ennyi. Csak most az egyszer legyek eleg bator.