Most újra elővettem a kézirataimat. Lassan folytatni kéne ezt a könyvet csak közben eszembe jutott egy újabb történet. Mondjuk ezt már 2-3 éve kezdtem és ahogy újraolvastam észrevettem hogy azóta mennyit fejlődtem, és változtam... úgyhogy tulajdonképpen az elejét is át kellene írnom. Huhhh nem is tudom. Vagy hagyjam inkább veszendőbe menni? Kezdjek újat? De azért valljuk be rengeteg időm van rá. Csupán az egész élet :)
Jah és átnéztem a jegyzeteimet amiket különböző cikkekhez írtam. Az az igazság hogy már felét nem értem. A másik gond pedig, hogy sokmindent máshogy gondolok azóta. De soha semmit nem akarok megbánni sem most sem később. Nem fogok vagyis nem akarok úgy visszatekinteni semelyik munkámra, mintha az nem az akkori maximum lett volna, amit alkotni tudtam.
Persze nem ismerem magam úgyhogy ez sajnos lehetetlen. Fatalista és maximalista vagyok. Nekem minden vagy legyen a maga nemében és az én szememben tökéletes vagy pusztuljon. És többnyire minden vagy fekete, vagy fehér. Ez van. Ilyen vagyok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése