it scared the shit out of me

Hogy honnan tanultam ilyen ,,szepen" beszelni angolul? Skins. Komolyan az ismeroseim kozul senki nem tud olyan ,,valasztekosan" es osszetetten beszelni mint en. Mindenki csak a szimpla shit, fuck, max. bloody hell monlogot nyomja.... amugy nem, igazabol csak a csalad beszel csunyan. Meg en. Szoval a lenyeg, hogy gyonyoru kifejezeseket tanultam.

A skinsrol meg annyit, hogy eppen most fejeztem be az utolso reszt... ... ... ...

Elmegyek hajat mosok aztan vegre irok egy ,,rendes" bejegyzest.

Tehat:
Az utobbi idoben nem irtam. I just didn't feel like...
Pedig lett volna mit, termeszetesen. De egy ilyen ,,au pair blogban" (hozzateszem, hogy az enyem tokre nem is annak indult es most sem az, de aki most olvassa az azert teszi, mert az eletem jelenlegi, au pair szakasza erdekli...) nem akar az ember szomoru dolgokrol es az au pair ,,maganszemelyes-gondjairol" olvasni.
Valahol sajnalom is, hogy ez igy alakult, atvaltozott, de kozben it's good to drop the dark shit es konnyed utibeszamolot irni, neha hisztizni par sort...
Magamnak kezdtem irni. Ez olyasmi volt, mint mikor valamit nem akarsz elmondani senkinek, de akarod hogy megis mindenki tudjon rola, ezert pl veletlenul nyitva felejted a naplod stb... Jah es persze ez segitett abban is hogy visszavegyem a panaszkodast. Legalabbis en ugy ereztem, hogy sokat jar a szam (meg most is igy erzem) es sokkal tobb dolgot kellene megtartanom magamnak.
A legfontosabb indoka annak, hogy irok, vegulis megiscsak az, hogy ez szep. Gyonyoru dolgokat lehet leirni. Persze ez is az elejen jobban ment, de azt hiszem szeretni fogom visszaolvasni az egeszet meg jo parszor.
Visszaterve: nem panaszkodsz, hanem blogot irsz.
Mondhatnam, hogy azota sok minden megvaltozott, es tenyleg, de kozben tanultam egy s mast. Most nem az, hogy okosabb lettem es bolcsebb meg meg onallobb is. Nem ilyesmit. A legfontosabb dolog, amit megtanultam itt Londonban az, az hogy magadbol nem lephetsz ki. A korulmenyekbol igen, hatrahagyhatod a dolgaidat, megfordulhatsz es elindulhatsz mas iranyba, ugralhatsz, de magadat mindig magaddal viszed. Te mindig ott leszel. En most ertem ezt, es mar latom miert is olyan szornyen nehez neha. Persze ez nem megvilagosodas vagy nirvana vagy stb faszsag es en ezt is csak igy elmondhatom es most ebben a percben tenyleg erthetem is, de ez nem olyasmi ami megoldja az en vagy akar masok eletet. Ez nem jelent semmit csak azt, hogy egy pillanatra megallhatok es elgondolkodhatok azon, hogy megiscsak lenne ertelme egy kicsit szeretni magam, ha mar ugyis en vagyok az egyetlen aki egyutt el velem minden pillanatban (igen, ez igy viccesen hangzik). Ugyanakkor ez felemelo is es sokszor mosolygok is, ha eszembe jut, hogy en, en vagyok. Semmi tobb es semmi kevesebb. Ez annyira fantasztikusan egyszeru.
Hat ennyi kb amit mondani akartam.
Vasarnap megyek haza, addig meg reszt veszek az Earth Houron a Big Bennel, veszek par ajandekot es eszek egy nagy adag curryt, china townban.
Ez a bejegyzes egyszeruen csak azert lett, mert en ilyen tipus vagyok, kicsit negativ es arnyalatnyit depressziv. Ki kell neha adnom magambol ezt is.
Szeretem a jelenlegi allapotomat mert sok uj dolgot tanulok es tehetek meg. Kihasznalhatom a lehetosegeket, donthetek, valaszthatok, mozdulhatok es ettol erzem hogy eletben vagyok.

Tanult tehetetlenség

,,...Mások benne maradnak a számukra gyakran kínzó, megbetegítő helyzetekben, és hiába kínálja az életük a kilépési lehetőségüket, nem mernek lépni. Nem hisznek magukban, és nem hisznek abban, hogy lehet örömtelibb életük.

A tanult tehetetlenség a pszichológia ismert jelensége, Martin Seligman tudományos kutatói munkásságával bizonyította a létét. ..."

vegre masnak is hianyzott

MOMMY

Ma Elli odajott hozzam es azt mondta, hogy ,,Mommy".

A szivem kb kettot kihagyott.

Leguggoltam hozza, szembeforditottam magammal, a kezemet a vallara tettem es megkertem, hogy akkor most ezt ujra. O csak pislogott ram. Nem ertette, miert fagytam ugy le. Megkerdeztemtole, hogy ki az anyukaja. Erre sem jott valasz. Megkerdeztem, hogy en az anyukad vagyok? Erre vegre azt mondta, hogy nem. Ramosolyogtam, megsimogattam a fejet es mondtam neki, hogy akkor ezt tartsuk is eszben. Adtam neki egy almat, o pedig vidaman visszaugralt a nappaliba.

Mostanra mar a szivem helyrejott es tultettem magam a dolgon :)

Mas: Ma ujra megszivattam anyukat. Nekem a legszarabb, en ezt tenyleg nem szivesen csinalom vele.... Szoval ma is mar reg tuloraban ment a dolog, amikor is 8:18kor meguntam, hogy a gyerek nem almos es ha akar fejre allok, sem fog elaludni. Szoval hagytam, hogy lemenjen anyukahoz (aki telefonalt, mily meglepo) en pedig elmentem atoltozni. Kezemben az mp3ommal es a jo meleg kapucnis pulcsival mentem le a lepcson, amikor is jott velem szemben anyuka. Mondtam neki, hogy nemsokara jovok.

-De mikor?!-teljesen ugy festett mintha azt mondtam, volna neki, hogy akkor en most atuszok New Yorkba.

-Fel ora.

-Uhh... nekem el kell mennem felvenni a gyerekeket a JB-bol... (zsido cserkeszek)

Ezt mind ilyen gyotrelmes arccal, ram bamulva mondta.

Kerdeztem, hogy maradjak e. Vegul mondta, hogy hat nem...

En tenyleg nem akarom ezt tenni veluk, de kenyelen vagyok. Miattuk. Magamert.

Csak egy kis szosszenet, illetve par

deja vu

Itt ulok az ejszaka kozepen es titokban, csendben kuldozgetem az oneletrajzomat mindenfele csaladoknak.

Megint nem tudok aludni egy ideje... ami nem uj. Csak ma neki setaltam egy autonak, amiben ultek es mozgott... Otthon elmegyek orvoshoz. Lehet :)

Ma ketszer voltam futni. Imadom az uj cipomet. Persze az esti futas nem eppen a cipo vonzerejenek tudhato be, hanem annak hogy Ellie 8kor meg ebren volt, tehat kb99%-ra vettem, hogy le fogjak nekem passzolni. Megint. Akkor inkabb futok... emelkedon fel, mert itt valahogy mindig felefele megy az ut. Szoval futottam ujra es tenyleg elveztem.

Aztan haza, furdoszoba, hajmosas. 9 utan vegeztem es eppen a hajamat torolgettem, amikor hallottam hogy Aviva a nevemet kiabalja. Bejott a szobamba, en pedig kiszoltam neki, hogy a furdoben vagyok. Eleg csalodottan mondta, hogy jah, akkor bocsanat. Kettot tippelhettek, hogy mit akart. Nem, nem joejt-puszit adni.

Ezek fenyeben ugy dontottem, hogy jobban jarok, ha a konyvem (Ujat kezdtem. Miota nincs tv-m meg tobbet olvasok, igy gyorsabban is haladok.) es egy parna tarsasagaban bevonulok a furdoszobamba es egy ideig ott is maradok. Igy is tettem. Cirka masfel orat toltottem ott.

Igen, nevetseges es eskuszom, hogy tenyleg nevetek :D

A baleset.

,,Engem az ufók és a mindenféle színű, szagú és állagú idegen lények és az ő ténykedésük mindaddig nem érdekel, amíg azt titokban, sunyi és aljas módon végzik."

Ezen nevetgelek most. A magyarorszagi meteoros hirhez irta valaki a forumon ezt. Nagyon funny :D

Vegulis jol telt a nap, de azert a vegere valahogy csak elromlott sokminden... Gaby eloszor azt mondta, hogy mean vagyok, mert nem engedtem neki, hogy Elliet atvigye este hetkor az utca vegen lako csaladhoz. Gaby 8, Ellie 2, hat en nem engedem el oket. Bocsi.

Persze ezert megkaptam a magamet, megpedig ugy, hogy Gaby elkezdte kerdezgetni Elliet, hogy szeret e engem, majd belesuttogta a fulebe, hogy mondja azt, hogy nem. Hat koszonom. Szarul esett. Tenyleg szarok ra, hogy szeretenek vagy sem, de az hogy Ellie mar kb egy lapon emlit a szuleivel, nem csak hogy sokban megkonnyiti az munkam, de rengeteg idombe es energiamba telt. Csak vissza kell emlekeznem az elso ket honapra....

Na de van meg.

Mivel a szulok elmentek, ezert a vacsorat nekem kellett megcsinalni. Anyuka vett kajat, csak meg kellett melegitenem. Mikro nincs. Gaby kitalata, hogy o a levesbe akar tesztat, de o akarja megfozni. Ott alltam mellette es a rizst kevergettem amikor lattam, hogy a nagy merokanallal baszogatja a levest. Szoltam neki, hogy ne, de persze ez ot hol erdekli... Lerantotta. En okos meg ugye odaugrottam, hogy nehogy ra boruljon az egesz. Megmarkoltam az edenyt, visszaloktem a tuzhelyre, de kozben a leves ramborult es vegig egette a labam. Szoval igy egettem meg a kezem es a labam is.

Gaby bocsanatot kert, lattam rajta, hogy megijedt (ezert probaltam nem sirni rogton, pedig eskuszom majd' meghaltam annyira fajt). Mondtam neki, hogy It's ok. De nem volt oke, kuravara nem. Szivem szerint orditottam volna, mert megmondtam, hogy ne csinalja. De gyerek meg es igazabol baleset volt.

A legdurvabb az egeszben az volt, mikor ot elloktem, en meg ott alltam a forro leves kozepen, markoltam az ugyancsak forro edenyt es raneztem, lattam, hogy szinte varja, hogy orditani kezdek vele. Mert mindenki ezt teszi. Persze nem orditottam, kiugrottam en is es leteptem a zoknimat a labamrol.

Szoval Gaby: kozepso gyerek, a rossz fajta, mindig lab alatt stb...

Innentol mar nem nagyon volt kedvem hallgatni Jake nyafogasat, hogy o ezt a szart nem eszi meg, neki take away kell (pedig felajanlottam hogy csinalok neki szendvicset), ugyhogy leultem en is enni es neki ki sem keszitettem. Bejott, leult az asztalhoz, ahol Gaby es Ellie eves kozben szorakoztattak egymast. Nem voltak hangosak, de Jake rajuk orditott hogy: ,,Shut up your fuckin' mouth!" Nalam ez volt a vegszo. Mondtam neki, hogy meg ne probalja ezt megegyszer. Erre persze o tok ertetlenul nezett ram, hogy: Mit?!

Utalom mikor eljatsza ezt, hogy jajj te kulfoldi vagy nem jol eretted, nem is azt mondtam am...

Mondtam neki, hogy ne nezzen hulyenek legyen kedves, mert pontosan ertettem. Kovetkezo:

-,,Nem is neked mondtam"

-,,Nem erdekel"

Aztan megint tulora (reggel hatkor jonnek megnezni a hazat, tehat ki kellett takaritanom).

9kor vegeztem, de tudjatok mit? Leszarom.Tenyleg. Szivozzanak csak. Nem teljesitik a rajuk eso reszet a megallapodasnak, tehat lelkiismeretfurdalas nelkul hagyom itt oket amint lehet. Az en helyzetemet konnyitik meg :)

Apuka meg mindig nem csinalta meg a biciklit, igy nem is hasznalhatom, a tv-m elromlott tobb mint egy hete, azt sem javitja meg, az extra time-extra money dolog pedig meg mindig toppon van es ezek csak a peldak.

Az au pair az utolso a sorban, de ram inkabb tekintenek egy masina kent, amibe heti 100 fontot dobnak es lass csodat! mukodik. Wow.

De nem erdekel mar ez sem... Csak 27 nap es vegre jon a kis szunetem.

A tavasz elso napja :D
Nem is lehetne szebb. Reggel 6:59kor arra keltem, hogy sut a nap, madarak csiripelnek es teljesen vilagos van. Kiugrottam az agybol es nagy lendulettel teptem fel az ablakot. Persze azonnal ereztem a hideget, de nem erdekel. En ezt nem hagyom ki. Szoval emberek tessek unnepelni! Vege a telnek, sut a nap, nagykabat es csizma be a szekrenybe. Vagyis nalam a borondbe ugyanis mar csak 27 es fel nap aztan vegre megyek haza :D