Az elso Angliabol

Floratol kaptam. Annyira jol jott ki ez az egesz. Ma beszeltem Gyokszivel, Norival, Mesivel, Floraval, Robival, Noraval, anyuval es meg aputol is kaptam egy smst. Legjobban apa smsenek orulok, meg el is sirtam magam kicsit... kicsit most is. Nem, nem vagyok szomoru, de hianyzik es tulajdonkeppen ez pozitiv dolog,mert szuksegem van ra.
Jol vagyok. Nem erzek semmi tularadot, semmi konkretat. Kicsit hianyzik Sophie, szeretnek enni egy chipset vagy apafele krumplifozeleket. Aviva mondta, hogy ettek Pesten gulyaslevest, tetszett neki, aztan itthon internetrol nezett receptet, de az borzalmas volt. En meg nem csinaltam soha, de mondtam neki, hogy majd megkerem aput, hogy mondja el, hogy kell. Aviva nagyon orult az eredeti es hiteles forrasnak, es mondta, hogy majd egyutt megcsinaljuk.
Tenyleg jol vagyok. Jol esik a munka.
Reggelente mar alig varom, hogy jojjenek reggelizni a mokusok. Orakon at kepes vagyok nezni oket, mozdulatlanul. Persze ez nem ugyanaz. Estenkent pedig sovarogva nezem a szomszed kutyajat, ahogy behivjak ejszakara.
London csendes ejjel.
Igen vannak ilyen dolgok amiken csak ugy elmelazok es csak elvezem. Igen ezaz, pont erre akartam kilyukadni... elvezem. Ahogy ma Mark jatszott a zongoran, vagy ahogy enekelt Ellienek. Vagy ahogy a mokusok ugraltak a keritesen, amig en a pultra tamaszkodva a kavemat ittam.
Nem mondom, hogy belsoseges, mert itt en nem vagyok csaladtag es peldaul Mark sem nekem jatszott, de valahogy most jolesik minden. Nem aggodok. Nem felek.
Nem tudom kifejezni, de jo hatassal van ram, hogy egyedul vagyok. Idegen helyen. A gondolataim is valahogy elhalkultak, miota elkezdtem magamban is angolul beszelni. Ez nem az a keseru uresseg. Az elejen. Nem latom ami mogottem van es nem latom ami ram var. Minden olyan vilagos, kedves, egyszeru es sima.