2009. október 6., kedd

Üres a ház. Pár hete sokszor álltam egy-egy szobában és kerestem valamit, miközben üres tekintettel bámultam magam elé a levegőbe. Aztán mint aki felébred, hirtelen látni kezdtem, kifordultam a szobából és bezártam az ajtaját. Általában nem tudtam miért és mikor mentem oda csak álltam ott. Most régóta nem nyitottam ki anya és a Nóra szobáját. Pedig soha nem volt szokásunk zárni a szobákat, de nem akarom, hogy az arcomba röhögjön az elhagyott szobák üressége. Nem akarom, hogy átjárja az egész házat a szobák jellegtelensége. Mert ugyan a falak állnak és az ő dolgaik mind a helyükön vannak, de maga a szoba lelke nincs itt. Egyszerűbb bezárni és nem menni még egyszer oda.



,,Aki elmegy, annak könnyű. De aki itt marad! Csak ül, bámul bele a semmibe, mint egy eszelős." Tisza Kata

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése