London's

Ma megint nem tudtam aludni. Körülbelül hajnali 5kor -most van 7:50- kerültem olyan állapotba hogy minimum egy rövid szunyókálást kihozzak magamból, mindezt 6 órányi olvasás után, félhomályban. A kutyám mellettem szuszogott, fejét a hasamon pihentetve. Hülye szokás, hogy egy labradorral alszok, főleg mivel ez egy egyszerű simple bed, de félek egyedül. Ja persze nem a mumustól... de majdnem. Plusz képtelen vagyok elviselni azt a kínzást, amit az agyamban száguldozó gondolatok okoznak. És az a hang... Zúgás. Egyre hevesebben kezd verni a szívem a lélegzetem akadozik és egy egy gondolatra hirtelen a szívverésem is elakad. Időnként egyszerűen a kimerültségtől (gondolom én) elkezdek könnyezni. És legrosszabb esetben bepánikolok. Képtelen vagyok kiüríteni az agyam és megnyugodni. Nem tudom leállítani a bevillanó képeket...
Most éjjel az utolsó kép ami végleg eltörölte minden reményemet az alvásra a nővérem legutóbbi felvillanása volt. Ő már kint van és legutóbb mikor láttam webcamerán keresztül már egy teljesen új pólója volt. Megjegyzem nagyon jól nézett ki. És ezt én annyira utálom. Mert ő itt hagyta ezt a rohadt helyzetet, neki jó, mert halad. És tudjátok mit? Kibaszott szar érzés, hogy ő, az én álmaimat váltja valóra... önmagának. Félreértés ne essék, szeretem. A testvérem, de képtelen vagyok elviselni, a közelében élni. Nem ért és én sem értem őt. Kettőnk között a különbség csak az, hogy én ezt így látom, de szeretem. Ő is így látja, de nem szeret.
Ő szép.
Ő okos.
Ő már lediplomázott.
Ő már volt Amerikában.(mondjuk én Európa párti vagyok)
Ő biztos jobban tud mindent.
Ő majd segít, ő majd megoldja.
Ő védi anyucit, bújik, hízeleg...
Ő szebb.
Ő idősebb.
Ő a nővérem. (ebből adódóan én CSAK a húga vagyok)
Ő rendesebb, összeszedettebb.
Ő azt is megmondta, hogy én egy semmirekellő vagyok, és igen én már hiszek neki.
És ő már kurvára kint van Londonban. Írhatnám még tovább, de most minek panaszkodjak? Különben is csak magamat húzom fel azzal, hogy újra eszembe jut, hogy mindenben előttem van. Mint egy akadály. Vagy átugrom, vagy megkerülöm. De első nekifutásra mindig beleütközök.
Lehet újra étlapra teszem a rivo pajtást.
Addig zene:


Yesss