Láz

Lázas vagyok.
Ég a bőröm, a szemem, szédülök, nem bírok enni, fáj a kezem és a lábam...

Más:
Akartam írni a hétvégémről, de most tényleg nincs hozzá elég erőm, de azért megmutatom mit láttam, mikor ma reggel kinyitottam a szemem

Szóval no worries, nem vagyok egyedül.

Ps: most nyírtam ki a harmadikat (kedd éjjel 23:53 van)... Nem annyira akarok ilyen pókokkal aludni... de muszáj lesz. Gyenge-gyenge vagyok.
Jóéjt!

27 FOK!

Nem bírom a meleget... egyáltalán nem...

Richmond

Ha már mindenkinek van :D

Én is bemutatnám a kis barátomat:
Zugpók :D

,,Ki ne ismerné őket: nagy sötétszínű szőrös pókok, melyek a fürdőkádban, mosdókagylóban tűnnek fel, nagy méretük és a porcelán-fehér háttérben mutatott erős kontrasztjuk folytán kivívják maguknak az emberek”kitüntetett figyelmét”. Ezek az állatok főként olyan épületlakó zugpókok, melyek az emberre nézve sem nem mérgezőek, sem nem veszélyesek. Mindezek ellenére mégis ezek azok a lények, amelyek talán a legtöbbet ártanak az emberek és a pókok kapcsolatának."
( http://www.european-arachnology.org/esy08/magyar.shtml)

Péntek reggel találkoztunk.
Ő csak csücsült a sarokban. Felöltöztem, de végig szemmel tartottam. Igazából a dolog már az első pillanatban eldőlt. Szerelem volt első látásra.
Na jó, persze nem :D Neki meg kell halnia. Ez van.
Behívtam Elliet a szobámba, hogy jajj de nagyon érdekeset fogok mutatni (az volt a cél, hogy rápörögjön a dologra és a szülei figyelmét is felhívja rá :))
Nem annyira tetszett neki (sem), sőt elkezdett unszolni, hogy ,,Touch it!". Simogassa a halál. Végig azon törtem az agyam,hogy hogy fogom eltűntetni... Persze kitettem volna szívesen élve a kertbe, de olyan magasról én biztos hogy le nem szedem. Max leesik, de az sem egy szívet melengető opció. Tehát marad a spray. Találtam is, de nem működött. Addigra Ellie is megtette, amit kellett, behívta anyukát. Gondoltam Aviva majd jól megijed és hívja apukát pókot ölni. De nem. Anyuka csak ránézett és közölte Ellievel, hogy majd Szabina le fogja porszívózni onnan a kis gusztustalanságot.
Így számítson az ember a hostanyjára....
De azért haszna is volt, mert a porszívó nekem nem jutott volna eszembe.
Tehát jött Henry:Természetesen a gyerkőc nélkül nem mozdultam. Mondtam neki, hogy ,,Let's hunt spider!" Ő pedig örömmel jött is. Elliet az ágyamra ültettem, a padlóról minden felesleges cuccot összeszedtem (ha a pók leesik és menekülni kell, biztos, ami biztos) majd felálltam a zongoraszékre. A durva részeket kihagyom, de azért az fontos, hogy mikor Henry beszippantotta, az egyik lába még olyan furcsán hátracsapódott... Blőee...
Azóta Henry velem lakik a studyban. Bővül a csapat :)

Jajj lehet túl sokat írok, de basszus olyan jókat nevetgélek és olyan sok időm van most, plusz muszáj ezeket megosztanom :)

Szóval anyuka ugye nem vesz nekem kaját, vagyis nem kérdezi meg hogy mit hozzon a boltból. Őszintén szólva mindössze csak nyamvadt, heti két, nagy doboz joghurtra lenne szükségem... de nem. Mondjuk ezen én már rég túltettem magam.
Egyik este Anikóval sétálgattunk itt Finchleyben, és beugrottunk boltba is. Vettem egy haaatalmas doboz, nagyon márkás, nagyon organikus, nagyon fat free, nagyon natúr joghurtot. Ha lúd, legyen kövér, főleg ha már én fizetek érte. Hazahoztam, betettem a hűtőbe nagyvidáman, elköszöntem tőle, és a holnapi reggelimre gondolva, mosolyogva aludtam el. Ébredés után rögtön tervezgettem, hogy milyen gyümölcsöt meg müzlit fogok beletenni, mézet vagy lekvárt keverek e hozzá, ám mikor kinyitottam a hűtőt és felemeltem a dobozt olyan furcsán könnyűnek éreztem.... és lám
MEGETTÉK!!!
Nóráéknál apuka rendszeresen dézsmálja Nóra müzlijét, és most már tudom milyen szar érzés...
persze már inkább nevetek a dolgon :)

Következő: Apuka és a bicikli
Mikor jelentkeztem au pairnek, volt egy kérésem minden családtól, mégpedig, hogy nagyon szeretném, ha tudnának biciklit biztosítani. Ezt Avivának is mondtam mikor még csak telefonon beszélgettünk. Ő bele is ment a dologba. Ideértem hideg volt, jött a tél, a közlekedés is más, így elmaradt a dolog. Aztán melegebb lett, elolvadt a hó és február környékén mondta is anyuka, hogy hát akkor talán itt lenne az ideje előszedni a bicót. Kitúrtuk a sufniból, letisztítottam, felfújtam a kerekeit... vagyis fújtam volna. Hátsó kerék belseje szét van rohadva. Anyuka megkérte apukát, hogy hát akkor szerelje meg. Majd hétvégén. Eltelt egy hétvége, még egy és még jó pár.... DE ma május 19-én 13 órakor apuka bekopogott a szobám, úgy értem a study ajtaján és kihívott. Meglepetés!!! Bicikli! Persze nem kaptam tőlük, csak kölcsönbe a gyerkőcét. Ez egy nagyon pici bicikli, ráülni nem igazán tudok mert alacsony a kormány és az ülés sem pont nekem való, de van és használhatom:) Már ameddig még itt vagyok.
Szóval szuper nekem, apuka is megmutatta, hogy milyen fasza gyerek, úgyhogy mindenki nyert a dologgal. Már csak sisakot kell szereznem.

Ma zsidó ünnep van. Itthon az egész család plusz nagymama. Nagyi fura nő, nem szimpi, főleg mivel tegnap majdnem kitakaríttatta velem a hűtőt.
Belenézett és azt mondta, hogy ,,Jujj ebből az üvegből folyik valami! Jujj hát itt meg valami ragad! Jujujujjjujjjj ez nem higiénikus!" de ami vitte prímet, amikor rám nézett és megkérdezte, hogy ,,nektek nincs tisztító spraytek?!"(ez azzal a hangsúllyal annyit tesz, hogy miért nem takarítottad ki?????!!!!!). Én meg kb ,,Hmpf... nekem aztán mondhatod.". Au pair vagyok, nem takarítónő. Aviva is azt hiszi hülye vagyok, ugyanis elküldte a takarítónőnket, de persze ezt nekem nem mondta meg. Rám nézve ez annyit jelent, hogy többet kell dolgoznom azért, hogy szinten tartsam a házat. És hogy ebben mi a jó? Az hogy tudom, hogy a nagyi nem csicskáztathat. Azt Aviva sem hagyná. Plusz a nagyi is látja és múltkor meg is jegyezte, hogy milyen nagy a különbség a ház reggel nyolcas és kb 10 órai állapota közt.

Feladtam hirdetést Gumtree.com-on (családot keresek). Ma reggelre kaptam pár kedves levelet:

Hi Szabina

I saw your gumtree add. I thought i`ll offer you something as an extra cash while you`re looking for job. i`m 26 years old guy graduated recently and i`m caring and kind guy:) i live in south London. I just knew from somebody that Hungarian girls give very very good body massage. Since then i really wished that i might get any nice girl from hungry to give me body massage and i can pay her for that:) I would love to have massage from nice and clean girl and i saw your add and photo and you look good:) Is it possible for you visit me please and do body massage to me please?:) I`ll appreciate it. By the way, i`ll pay you 25pounds for one hour and 50pounds for 2 hours. I need it after every 14 days. You can visit me any day during week days whichever time suits you. Please write me back on ...(nem írom ki a címét, de ha kell elkérheted tőlem) which is my personal email and i`ll be very happy to hear from you:)

Take care and waiting for your email.

Bye....Tim
És egy másik:

Hi Sally, you can start the job on Thursday, it's £80 an hour. Meet me at my office at 2pm ok! By the way if you know another girl that's interested, let me know or give her my number. X

XD
(mindenkinek kedvesn válaszolok)

És még egy: Tegnap találtam ki, hogy az au pairek tulajdonképpen bennfentes turisták.
Este munka után 8kor bementem az Oxford streetre. Venni akarok valamit, de még nem volt kész, hazajönni nem akartam, ezért átsétáltam a Hyde parkba.
Kedd este, munka után a Hyde parkban... :)
Szép az életem.

Ez kicsit hosszú lett és nem is túl érdekes, de...

... akartam írni a családról és pár történetet. Mostanság ilyen kis összegzésekkel vagyok elfoglalva, a családváltás miatt.

Először akkor lássunk egy vicces short-storyt. Péntek éjjel jöttem haza Hendonból. A buszon bénáztam kicsit, mert le volt merülve az oysterem ezért 2 fontot a zsebemben levő apróból kellett előbányásznom. Ez kb garantálta, hogy mindenki észrevegye, hogy felszálltam. Két megálló múlva érzem, hogy valaki megfogja a karom. Hátrafordultam. Egy helyes néger fiú hajolt oda hozzám és azt mondta: - Ya sexy girl!
Miután leszállt még megállt és dobott pár csókot. Az utasközönség pedig egy emberként bámult rám.

Most egy kedves történet: Pénteken egész délután sírtam, mint egy óvodás. Nem tudom mi van velem.
Nem szoktam a család előtt semmilyen érzelmet kimutatni. Fél éve minden nap ugyanazt a mosolyt látják.
Aviva megkért hogy vigyázzak Elliere. Hátradőltem a kanapén. Ő kekszet evett. Megkérdezte:- You want some?
-No thanks, I just need a cuddle...
-Okay.
Letette a kekszet, felmászott a kanapéra és megölelt.


Jöjjön a család
Apuka- Mark(ügyvéd):
Nem vele kellene kezdenem... de mind1. Szóval ő érdekes, szerintem egy barom. Nem jellemzem inkább lássunk egy történetet múlt hétről: Este a munkaidőm már lejárt jócskán, mindenki itthon volt (2 szülő 3 (saját)gyerekre) de Aviva nem bírt velük én pedig csak a nagy ordítást hallottam, ezért besegítettem. Ellievel a konyhában voltunk, anyuka meg Gaby (középső lány, 8 éves) fent cirkuszoltak, közben anyuka Jakkel is ordított. Mondjuk most igaza is volt. Plusz a két gyerek újra megcsillogtatta azt a gusztustalan ,,érzelmizsarolós-fenyegetős-hisztizős-akaratos-ésígytovább" arcát (oké-oké gyerekek és nyilván a szüleik dolga lett volna ez ellen tenni, ezért nem is sajnálom már egyik felet sem). Szóval Ellievel lent voltam, abban a tudatban, hogy anyuka és apuka hamarosan elsimít mindent. De nem. Ugyanis apuka lejött Jakkel enni. Jake odajött hozzám és elkezdte magyarázni, hogy most 20 órán át ne szóljak anyukához, mert idegbeteg. Mindezt röhögve. És ami ebben a legundorítóbb volt, hogy mindeközben apuka is röhögött. Nem tudom mondtam e már, de apuka és Jake együtt nagyon nagyképű és zárt párost alkot.
Jajj bocsi azt mondtam, hogy ez volt a legundorítóbb? Akkor ezt figyeljétek!
Ellie ahogy meglátta az apját, aki ott röhögött, elkezdte felé nyújtani a kezeit és mondta, hogy ,,Daddy! Carry me!" mindezt mosolyogva. Mark arcáról leolvadt a vigyor, odament hozzá, sajnálkozva megsimogatta az arcát és azt mondta, hogy ,,daddy won't carry u now, daddy is ill." Én meg HEE?!?! Aztán szépen fogta magát, elfordult és leült enni meg röhögni Jakkel. Nekem ez sok volt. Egész nap nincs itthon. Este nem képes segíteni a feleségének (ráadásul Aviva pont azért ordított Jakkel, mert nem feküdt még le, ő meg lehozza még magával kajálni), nem emeli fel a két éves lányát, mikor ő kb könyörög neki... Ennyi.

Anyuka-Aviva
Uhh ő nehéz eset :D
Róla írtam már sokat. Most akkor legyen egy olyan történet amire én is szeretnék emlékezni, bár lehet írtam már erről... A tej. Aviva rengeteg teát iszik, természetesen tejjel. Én rengeteg kávét és teát iszok, ugyancsak tejjel (az itthoni kávé nem túl jó, ezért kell bele tej). A gyerekek reggel müzlit esznek, tejjel... Szóval sokszor van, hogy reggel mikor bemegyek a konyhába már csak annyi tej van, amennyit pl Aviva a teájába tesz és az nem túl sok, ezért mindig otthagyom. De mikor visszamegyek takarítani mit látok? Anyuka még abból a kevésből is hagy nekem :)
Jah és még valami, hogy mindig mikor tejet vesz odajön hozzám és széles vigyorral bejelenti.
Amúgy anyuka szétszórt, nem kérdezi meg, hogy kell e nekem valami a boltból, nem foglalkozik a munkaidőmmel, de sokat szokott hozzám beszélni, minden búját-bánatát elmondja. Szerencsére az utóbbi, mióta visszajöttem otthonról kezd egyre inkább kétoldalúvá válni, persze csak annyira, hogy elmondom a véleményem és kész. Mellesleg nála legtöbbször úgy érzem, hogy terhet jelentenek számára a gyerekek. Szereti őket az biztos, de nevelni nem akarja. (mondjuk Mark besegíthetne)

Jake (10): Róla nem sokat tudok mondani. Ő csak úgy van. Rengeteg foci, rugby meg mindenféle edzése van, szóval nem sokat vagyok vele. Amúgy többnyire elég kedves, de csak ha egyedül velem vagy hármasban Ellivel vagyunk. Gabyt utálja. Ő a család büszkesége, kisherceg. Tény, hogy hihetetlenül okos. Ezen kívül nagyon érzékeny is, ha néha sír akkor még én is elszomorodok. Insomniája van.

Gaby(8): Pff... középső gyerek. Aki olvassa a blogot tudhat néhány dolgot. Gaby úgy önmagában az egyik ok, amiért el akarok és már régen is el akartam innen menni. Nem arról van szó, hogy miatta, de ha arra gondolok, hogy az új családnál már nem lenne, rögtön pakolnám is a bőröndöm (nem mintha nem lenne amúgyis bepakolva :D). Nem tudom megfogalmazni rendesen. Tőle ha meghallom a hangját feláll a szőr a tarkómon. Nagyon akaratos, erőszakos, hangos, de mikor meg normális akkor átvált negédesbe, behízelgőbe. DE! az is igaz, hogy ő egy időben minden reggel megköszönte, hogy összepakoltam a szobájában. Akkoriban én is sokat foglalkoztam vele, mert ugye ő középső és tényleg senki nem törődik vele. Aztán hozzám vágta a távirányítót. Azóta nem erőlködök. Amúgy okos gyerek ő is, megpróbál és tud is mindenkit manipulálni. Pl múltkor bedtime után kiabált nekem, hogy menjek fel. A kezembe nyomott egy cetlit és kérte hogy adjam oda anyukának. Odaadtam és elmentem aludni. Reggel takarítás közben megtaláltam a papírt a következő szöveggel:,,I hope you are happy I'm crying just because I want you to come into my room and listen to me for once. So PLEEEEEEEASE come into my bedroom. Love from Gaby (Ps: please don't scream at me). Először egy pillanatra azon filóztam, hogy kit sajnáljak, de igazából egyikőjüket sem tudom :)

Ellie (Eliana): Ő két éves, sokmindent nem tudok róla mondani. Most még persze a testvéreit utánozza, meg nagyon anyás. Egy érdekesség vele kapcsolatban: ha velem van teljesen más mint, mikor a családjával. Velem nagyon rendesen viselkedik, olyankor pontosan olyan gyerek, akivel szívesen és büszkén mész bárhova miközben a sok hisztiző gyerek anyukája sóvárogva néz. Még egy példa, ha anyukával van és elesik, akkor abból kerekedik egy fél órás ordítva sírás, ha ugyanez az én felügyeletem alatt történik, akkor annyit mondok, hogy It's ok, stand up! és már vigyorogva megy is tovább. Vele könnyű az életem. Értelmes gyerek, egy kicsit okosabb is mint a többi két éves, olyan megfigyelő-feldolgozó-felhasználó alkat. Csendben figyel és tanul :)

Mindezekhez hozzá tenném, hogy alapvetően én nem szeretem a gyerekeket. Ez nem is azt jelenti, hogy utálom őket, csak semmi extrát nem váltanak ki belőlem, max néha idegesítenek és én ezt nem is titkolom (ismerős a szöveg, hogy ,,dehát gyerek"). Simán el tudok sétálni egy baba mellett. Nem különösebben érzem az ingert, hogy gügyögjek neki vagy vigyorogjak. Ettől függetlenül ez a három gyerek már kicsit hozzám nőtt, mert ismerem, megszoktam őket. Ugyanakkor gondolom nem meglepetés és elég nyilvánvaló, hogy többnyire negatív élményeim vannak velük. Mindezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy sokszor kapom meg azt, hogy ha nem is szeretem a gyerekeket akkor miért vagyok au pair? Erről csak annyit, hogy ők sem utálnak engem (Ellie szeret is) nincs velem semmi bajuk, jól bánok velük, igazából inkább pozitívan közömbös vagyok számukra. Jake csak velem hajlandó a warhammereit vagy a rajz háziját csinálni, Gaby pedig imádja ha főzök (pont az ő kedvéért szoktam). A másik pedig, hogy minden barátnőm host gyerekei szeretnek és én is kedvelem őket, szoktam velük beszélgetni, játszani. Olyan ez, hogy tudom, hogy kedvesnek kell velük lennem, segítenem kell nekik, munkaidőben játszani stb, de ha nem fizetnének ezért, akkor eszem ágában sem lenne ugyanezeket megtenni.
Nemrég még azt gondoltam, hogy bennem van a hiba, kerestem is sokáig, agyaltam állandóan, még bűntudatom is volt, de mostmár tudom, hogy én jó au pair vagyok. Ez biztos :)

(Ez a leírás most nagyon negatív lett? Az igazság, hogy annyira voltam most objektív amennyire csak tudtam. Háromszor olvastam el, hogy kiről mit írtam. Apukáéba nem, de a többiekébe belejavítgattam, hogy a lehető legkevésbé legyen negatív a róluk festett kép.)

Lilla előtt! Hehe

Lilla itt volt Londonban. Csütörtök éjjel jött. Persze a család még bealakított egy kicsit, mert rájöttek aznap este, hogy ők most akkor féltenek engem és nem mehetek éjjel 2kor a Baker Streetre... kitalálták, hogy menjek ki a reptérre busszal (fogjak közben taxit (au pair fizetéssel??) ráadásul úgy menjek oda, hogy Lillának már nem is tudnék szólni mivel a gépen ül éppen). Végülis hazudtam, majd éjjel szépen kimentem elé az eredeti terv szerint. Persze nem volt semmi gond. A buszon hazafelé még ingyen jegyet is kaptunk mert a sofőr nem tudta felváltani a 20 fontost :D(buszon)Otthon aztán persze alvás. Jah Lillától kaptam egy olyan trikót, amit kb akkor néztem ki magamnak, mikor ide kijöttem. Sienna Millerről van rajta ugyanaz a kép, ami anno az albérletben a közös szobánk falára volt felragasztva az én jóvoltomból :)
Pénteken reggel korán keltünk (főleg annak tükrében, hogy este 3kor értünk haza). Shopping nap Lilla külön kérésére. Akartam venni gumicsizmát, ezért gondoltam benézünk Camdenbe is. Aha, mert az úgy megy... ott ragadtunk. 5 órás csúszással a tervhez képest megérkeztünk a Hyde parkba. Szerintem Lilla is ezt élvezte leginkább aznap, ugyanis a mókus etetés szépen összejött :D, sőt egy idő után a turisták minket kezdtek el fényképezni. Egész kis csoportocska verődött össze körülöttünk :D:D

Parkban kávé, mókus, séta után Oxford Street következett. Sajnos már nem volt sok időnk, ezért nem is sétáltunk végig és a sütishez sem jutottunk el(nem is bírtunk volna már amúgy sem enni--link balra). Este még várt ránk egy salsa party Camdenben :D. Busy day!(itt szólok, hogy a képeket érdemes megnézni az albumban, kivételesen igyekszem majd mindhez írni valamit)
Megint későn értünk haza, mert találkoztunk egy magyar fiúval meg két (nem tudom milyen nemzetiségű) haverjával, akikkel a lányok ettek még a buli után. A buliról annyit, hogy Salsa? Én? Déli fiúk? Hehe... nem. Persze azért jól éreztem magam, de nem az én világom.
Másnap reggel újabb korai ébredés után a London Eye-nál találkoztunk Anikóval és Nórával. Szinte azonnal be is küldtek minket egy kapszulába.
Nagyon szép volt. A város... imádom, a repülés egy ilyen kis izében, de leginkább maga a szerkezet tetszett. Olyan érdekes a sok fém cső, az üveg kapszulák meg minden.
A Londo Eyetól gyalog mentünk a Madame Tussaud's-ba. átsétáltunk a Trafalgar Squaren is, ahol éppen néptáncosok boldogították a turistákat (meg engem :)) Fényképezkedtünk szép piros telefon boxban, a Piccadily kivetítői előtt, kávéztunk Costaban a Baker streeten...
A Madame Tussaudról nem különösebben tudok mit írni. Én nem terveztem, hogy londoni életem során oda is ellátogatok, és az az igazság, hogy bár nem bánom vagy ilyesmi, de nekem ez nem jött be. Tehát csalódni ugyan nem csalódtam, de semmi extra... (mellékesen minden híres ember ilyen picike??? Hehe Putyin: Alacsony férfiak sportkocsival kompenzálnak, ő meg az országával?)MD's után csak ketten folytattuk utunkat vissza China Townba természetesen curryt enni. Ez a kedvenc kajám. Remélem Lillának is annyira ízlett mint nekem (mindig :)). Ezzel szépen el is telt a szombatunk.
Vasárnap reggel korán keltünk hiszen várt minket BRIGHTON!!! Imádom Londont (tudom sokszor mondom, de így van), de azért néha ki kell mennem innen is. Én általában azt mondom, és gondolom, hogy nem Angliában vagyok hanem Londonban. Szerintem ez a város hatalmas, de elég zárt. Eddig négyszer voltam kint (Leicester, két reptér (Luton, Gatwick) és most Brighton) ezeken kívül nem, hiszen nem is igazán szükséges, itt mindenből van legalább egy kicsi, plusz elég drága is buszozni, vonatozni. Ugyanakkor néha úgy érzem, hogy most azonnal ki kell innen jutnom. Nem tudom pontosan miért, de pl hiányoznak a mezők.
Így kapóra is jött ez a kis utazás. Jah és azért azt is tegyük hozzá, hogy ez a város tengerpartot jelent ÉS innen származik a The Kooks is!Tenger, tenger, tenger!!! Biztos vagyok abban, hogy nem létezhet olyan ember, aki ne érezné azt a furcsa izgalmat, ha végre ott áll egy tenger partján. Olyankor nézed, nézed és hallgatod. Megszűnik minden, teljes a nyugalom. Ha nem Londonba, akkor tengerpartra mentem volna. Szeretem, pedig nem vagyok egy nagy strandoló, nem szeretem a napot, a bikinit, nem szeretem ha meleg van és így tovább, de szeretem a hangulatát. Ott mindenki boldog és nyugodt. Az emberek erőlködés nélkül mosolyognak. Nem is magyarázom tovább, engem elvarázsol és kész :D
Neten már előre csekkoltam, hogy mit is kell itt megnézni és végülis két fontos dolog került a listámra. Az első természesen a tenger közvetlen közelről, a másik pedig egy lovas körhinta a parton. Ezek a fajta körhinták már szinte mániámmá váltak. Van egy a London Eyehoz közel is és majd szeretnék én is venni egy kicsit, ami zenél (kb 3 éve keresem a tökéletest). Szeretem csak úgy nézegetni, soha nem unom meg.
Visszatérve a beszámolóhoz, mikor megérkeztünk a városba, első utunk a Pierre vezetett, annak is a legvégére hogy totálban láthassuk a tengert és érezhessük a szelet. Aztán, mivel a Pier nagyjából egy vidámpark, nem tudtunk ellenállni, tehát kezdtük is rögtön a mókát egy szellemkastélyban. Nem volt nagyon ijesztő, de én féltem, mert utálom, ha leszíjaznak egy kis mozgó kocsiba és úgy tuszkolnak mindent az arcomba, ráadásul egy bábú még le is köpött. Ezután felültünk még egy kis körhintára is, majd jött az igazi kaland. Volt ott egy nagy szerkezet, aminek a lényege, hogy magasra visz, pörög-forog, emel, zuhan stb. Gyorsan össze is jött a 8 ember, és már fent is voltunk az ülésekben. Mikor az ott dolgozó lány ránk csukta azt a sárga kemény dolgot (nem tudom a nevét, de pl minden hullámvasúton van ilyen) ami a vállaidnál és a combodnál belepaszíroz az ülésbe, még meg is jegyeztem Lillának, hogy húha, hogy nyom és meg sem bírok mozdulni. De mikor elindult a gép, abban a pillanatban éreztem hogy meglazult, egy kicsit felengedett és ha nekidőltem a vállammal még mozgott is. Kérdeztem Lillát, hogy az övé is ilyen e. Válasz? Hát nem. Próbáltam integetni meg kapálózni, hogy hát így azért én nem annyira akarok olyan magasan pörögni, de nem reagáltak semmit. Nem részletezem, de furcsa élmény volt. Azon gondolkoztam, hogy vajon akkor most, mielőtt meghal valaki, ezt kell éreznie? Vagy, hogy akkor most hogy is fogok innen kizuhanni és pontosan merre fogok a tengerbe esni? Csendes kaland volt. Nem akartam síkítva meghalni. De még élek. Mikor leereszkedtünk az egyik lány,aki irányította az egészet, erősen vigyorgott rám. Akkor esett, hogy basszus ezek azt hitték, azért integetek, mert most akkor JEEEE!!! BYE-BYE!!! DE VIDÁM VAGYOK! :S

Ezek után megnéztük a körhintámat, leültünk víz mellé. Szuperül érzetem magam. Nagyon élőnek :D
Amúgy jól esett nagyon a víz közelsége, bár ezt hiába magyarázom, úgysem tudom elég jól leírni sajnos. Várost is néztünk egy kicsit, láttuk a pagodát, és ami nekem fontos, hogy egy kávézónál láttam két salukit. Gyönyörűek voltak, és ilyenekbe sajnos otthon nem lehet csak úgy az utcán sétálgatva botlani. Ezelőtt kiállításon kívül, csak az első londoni vasárnapomon találkoztam itt Finchleyben. A lányoknak nagyon nem tetszettek, de nekem ez az egyik kedvenc fajtám.
Ebédelni beültünk a tengerparton egy pubba. Fish&chipset ettünk. Alapvetően én nem szeretem, de ez isteni volt. A halnak hal íze volt, úgy értem finom hal íze. Gondolom, nem volt lefagyasztva előtte, hanem frissen sütötték meg. Az étteremben az ablak mellett ültem, halat ettem, barátokkal voltam, háttérben focimeccset és beszélgető angolokat hallottam és közben a tengert néztem. Mindezt egy vasárnap délután. Basszus még most is boldog vagyok :)
Ebéd után még visszamentünk a partra, ahol én rendesen kiéltem magam. Mit számít nekem, hogy csak egy converse tornacipő van rajtam... Természetesen belesétáltam a vízbe. Mit tehetnék? Ilyen vagyok :D

A kis kirándulásunk végére még egy kis szerencsejáték is belefért. Lilla nyert is egy plüss Geogeot (Peppa pig öccse). Hazafelé a buszon már nagyon álmos voltam, így Lilla ölében végigaludtam az utat és már újra Londonban ébredtem.
A hétfői napra városnézés volt előírva. Bárki aki ide jön, vegyen egy napi bérletet és járja körül a várost. A belvárosban a buszok elmennek minden főbb látnivaló előtt, viszonylag lassan a forgalom miatt, tehát hülyeség városnéző buszra költeni. Plusz a DLR-t semmi esetre se hagyja ki senki!
Reggel a Horse Guardian téren az őrségváltással kezdtünk, majd átsétáltunk a Buckingham Palacehoz, ahol ugyancsak őrségváltás volt:D. Micsoda mázli. Jah és a St. James parkban sétálni napos időben nagyon szép és megnyugtató. Voltunk még elköszönni a Hyde parktól, majd metróra ültünk.
Megnéztük a St Paul's Cathedralt, aminél még én is mindig elámulok, hogy milyen hatalmas, majd elsétáltunk a The Gherkin buildinghez és a Monumenthez. Utközben leültünk a a St. Dunstan-in-the-eastben. Ez egy régi romos templom, amit kertté alakítottak. Kicsit megtalálni, de elég mesebeli, és különleges. Mivel a cityben van, dél körül sok öltönyös üldögél itt és újságot olvas, ebédel.Amúgy a cityben érdemes elveszni, mert érdekes építészeti dolgokat és apró érdekességeket lehet látni.
Megnéztük még a Wobbly bridget, Towert, Tower Bridget, St. Katharine dockot (ott van a híd mellett, de sok turista nem veszi észre) majd DLR-el elmentünk docklandsbe. Nem tudom szabad e Lilla nevében is ilyet mondanom, de azt hiszem ez volt az a pillanat, illetve hely, ahol Lilla is beleszeretett Londonba, legalább egy kicsit. Erről a helyről újfent nem sokat tudok írni. Ezt látni kell. Nekem személy szerint ez a kedvenc városrészem Londonban, és a kedvenc helyem az egész a világon.
Este megajándékoztunk magukat egy pizza hutos vacsorával és még egy kör városnézéssel. Itt mrá igazából csak az esti Piccadily, London Eye és a Big Ben számított. A buszon pedig végre sikerült olyan őszintén és jólesően nevetnem, mint kb az utóbbi 5 évben soha. Ült előttünk egy néger pasi, a haverjaival és 10 másodpercenként szívta a fogát. Először csak mondtam Lillának, hogy idegesít, majd mikor más ő is figyelte, nem bírtuk tovább és kitört belőlünk a nevetés. Egyszerűen nem bírtam leállni, ráadásul még lehalkítani sem legalább egy kicsit. Nevetve szálltunk le a buszról.
Másnap reggel Lilla újra repülőre szállt és visszament Franciaországba. Én hazajöttem, délután aludtam, majd íjra munkába álltam.
Köszönöm Lilla, hogy eljöttél és nagyon remélem, hogy sikerült egy kicsit megfertőznöm téged is Londonnal :)

(Ez a bejegyzés kicsit hosszú és lehet, hogy nem túl összeszedett, de már nagyon álmos vagyok és csak meg akartam végre csinálni. Képek is lesznek majd.)

Kívánjatok szerencsét!

Jajj erről nehéz írni, mert igazából én sem értem, amikor pedig elmondom valakinek jönnek a jobbnál jobb kérdések, amikre nem tudok válaszolni. Igyekszem felvázolni azt amit én tudok, akkor legalább mindenki abban a képben lesz amiben kb én vagyok.

Szóval tart az építkezés. Szobám mostmár teljesen lebontva, földszinten több helyen lyukak a padlóban, falban, plafonban. Előző héten átköltöztem a studyba, de igazából csak ma került le minden cuccom ide ebbe a szobába (egy hatalmas és két kisebb bőröndben) vagyis nem mind, mert az akasztós dolgok és a könyveim Ellie szobájában vannak.
Studyban lakni jó, jobb mint a wc-vel az ágyam mellett :D. Persze ez akkor sem egy rendes szoba. Nincs szekrény, tv, fiók ilyesmi és üveges az ajtó... Reggel az én ajtóm előtt tobzódik mindenki, napközben itt mászkál az összes munkás és a gyerekek kopogás előtt (ezt már megtanítottam nekik) vagy csak úgy, bebámulnak az üvegen át. Igazából én tényleg el tudom magam engedni és ha eldöntöm hogy nem húzom fel magam akkor nem is teszem, de ma azért szarul esett mikor munka után (ma én főztem pl) végre beültem a ,,szobámba" pihenni, meg egy kicsit ejtőzni az ágyon, mire Jake bekopogott, hogy apuka gyakorolni akar velük a zongorán... Jóhh... laptop, töltő, bögre fel, átvonultam a tv-s szobába az asztalhoz. Erre bejön Jake bekapcsolja a tv-t és focit néz, persze max hangerőn. Nem baj, persze az ő házuk és nincs is semmi bajom sem Jakkel, sem a focival... csak este kell nekem a magány, az én kis megérdemelt magányom. Nem vagyok ideges nem is zavar a dolog, könnyen túlteszem magam az ilyesmin. Ha aggatok valahol, akkor én simán átülök máshova, nem idegesítem magam ilyesmin... DE mikor visszajöttem a szobámba, látom, hogy a kották szanaszét a földön, zsepik mindenhol. Csak álltam és néztem. Nem tudom... talán szomorú vagyok kicsit. Apuka ennyire szarik rám... meg hát értitek. Na mind1.
A lényeg, hogy tegnap Aviva kopogott az ajtómon és megkérdezte, hogy beszélhetnénk e egy percet. Mondtam persze. Erre ő elkezdte ecsetelni, hogy az építkezés el van csúszva, ezen a héten kikapcsolják az áramot, a vizet, jövőhéten kiütik az egyik külső falat blablabla. A gyerekek július hetedikén ha minden igaz elutaznak Izraelbe a nagyihoz, apuka nem tudom mit csinál, Aviva amint lehet megy utánuk, de persze nem tudni hogy mikor és hogy, mert pl a gyerekek meggondolhatják magukat, vagy az építkezés újra csúszik és a többi és a többi... Rengeteg dolog van és mindegyik folyton változik, ők nem tudnak nekem semmi pontosat mondani, minden időpont, helyszín, ötlet, lehetőség csak felvetésként kerül szóba. Soha semmi konkrétat nem mondanak, de nem is tudnak. Még az is lehet, hogy elköltöznek a nagypapákhoz, de én oda nem nagyon mehetek (hogy is mennék?).
Végülis arra jutottunk, hogy 3 lehetőségem van:
a.: maradok, DE nem tudni mi lesz akkor, és milyen körülmények közt (no villany, no víz, no fal)
b.: keresek másik családot
c.: Liz (ő Nóra host anyjának és Avivának közös barátja, aki nagyon rendes, nagydarab, nagyszájú nő. Ő szerezte nekem Aviváékat.) befogadna engem augusztusig.
Ezek közül rögtön elsőre azonnal a c-t választottam. volna. Mivel ma kiderült, hogy hát náluk csak heti pár órában dolgozhatnék. Igazából nem au pair lennék, és kellene is mellé más munka.
Nem ecsetelem, de nekem ez így nem.
Szóval keresem a családot. Mostmár nyíltan, ez a család tud róla, nincs bűntudatom.
Jól vagyok, minden rendben. Ha nem lenne kaotikus minden, akkor lehet nem is érezném jól magam, furcsa lenne, nem normális :)

Csak most legyen egy kis szerencsém.

Költözés újra(?)

Változnak a dolgok újra, vagyis most inkább úgy tűnik, hogy egyik percről a másikra borul újra minden... Furcsa, hogy egyáltalán nem ijesztő :) nem esem kétségbe, még csak nem is aggódok. Most.

Per pillanat gőzöm nincs hol leszek jövőhéten vagy akár 3 nap múlva ilyenkor... Holnap majd mindent leírok, hátha addigra én is kicsit többet tudok.

Plusz Lilla volt itt Londonban! Erről természetesen érkezik a képes-videós bejegyzés.

Addig egy kép: BRIGHTON

Költözök :D

De csak a studyba. Azt hiszem elég sokáig bírtam, de tegnap mégis elszakadt a cérna és ma megmondtam anyukának, hogy szeretnék a studyba költözni, amíg az fürdőm romokban hever, a szobám pedig raktárként funkcionál. Természetesen beleegyezett, ezért apukával szépen este 10-kor elkezdték felpakolni ide a cuccokat. Holnap leviszem a két matracot meg pár dolgot amit sokszor használok és ennyi. Jobb lesz ott sokkal, nem kell lemászkálnom az emeletről a jó kis recsgős lépcsőn az éjszaka közepén egy kis vízért vagy hogy wc-re mehessek ill. fogat mosni (azt is a wc-ben, a konyhából hozott vízzel (a wc-ben elromlott a csap).
Hát így élünk most.
Egy átlagos nap felkelek, bőröndből kiveszek ruhát (igen, hiába vagyok már itt majdnem 2 hete, nem pakoltam ki, mert nincs hová), dobozból arctisztítót, púdert, fogkefét és fogkrémet. Öltözés, majd fogmosás. Lent a wc-ben persze. Szobába vissza, eltüntetem minden jelét, hogy itt egy lány lakik (férfi építészek mászkálnak benne egész nap), letakarom az ágyat és egy táskába belepakolok mindent, amire napközben esetleg szükségem lenne.
Aztán általános munka, plusz emberkéknek kávé előtúrása a szekrényből, különböző tárgyak felkutatása és útbaigazítás. Minden reggel két kancsó vizet teszek ki, mivel elzárják a vizet egész napra. És igen a wc-t sem lehet lehúzni ilyenkor.... szenvedek. Délután általában elmegyek futni vagy csak a parkba ill. múltkor fagyizni voltam, de most hideg van, tehát maradtam inkább itthon a munkásokkal.
Ők jól elvannak.
Énekelnek, gitároznak (elektromosunk van), kávéznak/teáznak majd hazamennek. Néha jönnek újak, ők szétvernek valamit, majd újra elmennek és nem jönnek vissza többé. 3-4 körül el szoktak már menni (pénteken pl amint Avivával 10-kor elmentünk állítólag rögtön elmentek ők is, pedig 9-től egészen addig lent zongoráztak meg gitároztak).
Újabban nem takarítok, úgy értem mindenhol. Felesleges és van ahol képtelenség is lenne. Ezért ha nincs itthon egy gyerek sem, szabad vagyok (persze ettől ugyanannyit dolgozom csak más időben).A zuhanyzásról még pár szót azért elmondok. Fürdőszoba most csak anyukáéknál van. Oda az ő szobájukon keresztül vezet az út. Elég ritka hogy nincs bent senki, tehát mindig csak úgy lesem az alkalmat. Elég ciki, főleg mivel az egész napos víztelenség miatt csak este mehetek, de akkor meg vagy dolgozok, vagy ők beszélgetnek, tévéznek bent. Nem fogom őket kiküldeni.
És még egy utolsó, hogy teljes legyen a kép: Meleg víz náluk sincs :D

Kicsit elhanyagoltam a blogot, ami azért rossz, mert bár magamnak írom, azért jól esett, hogy van pár ,,olvasóm". Mostantól igyekszem rendszerezni a dolgaimat és lesz is miről írnom, vannak terveim :DHogy mik történtek?

Sikerült elég gyorsan visszarázódnom a londoni életembe. Rengeteg időt töltök Ellievel és azt kell mondanom, hogy élvezem. Első pénteken piknikezni vittem a parkba, fontam neki százszorszépekből koszorút. Ezen a pénteken pedig a Science és a Natural History Museumba mentünk ketten. Aranyos volt. Mikor mondtam neki, hogy most elengedem a kezét, addig fogja meg a nadrágom, mindig úgy is tett és jó erősen szorongatta a térdem, nem sírt, a metrót is folyton biztatta, hogy ,,Go train!GO!!!", minden ajándékbolton gond és hiszti nélkül át lehetett vele menni. Büszke is voltam rá, mert sok szülő pórázon, vagy babakocsival vitte a ,,kétévesét". Jah és persze a Scienceben Ellie mit nézett ki magának? Rubik kockát :D. Megvettem volna neki, de még kicsi hozzá nagyon és úgyis elkallódik, de azért tényleg büszke voltam, még szinte el is érzékenyültem. Mindenesetre inkább átvittem a természettudományiba, mert azért a sciencet ő még nem igazán érti. Madarat, bogarat már látott szóval a Natural History green zone telitalálat lett. A végén újra át kellett menni az ajándékbolton és pont mikor jöttünk a másik végén meglátott egy rakás színes nyalókát. Mondtam hogy válasszon egyet, és álljon sorba. Odavitte a pulthoz és mondta lánynak, hogy fizet. :D. Adtam neki pénzt és szépen ki is fizette. Végül hogy én is örüljek beültünk egy Costába a Harrod's mellett kávézni.Hazafelé elég sokat kellett cipelnem, ami fárasztó volt, de végül is nekem megérte, jól éreztem magam, nem kellett otthon ülni, ingyen kávé és az oysterem is fel lett töltve ;). Anyuka célzott rá, hogy legközelebb London Eye. Fine by me!
Azért a gyerekekkel nem minden móka és kacagás... hogy meglegyen az egyensúly (gondolom) csütörtökön megvolt a balhé is. Gaby hozzám vágta a távirányítót. Elküldtem házit írni. Nem akart menni.
Aviva megijedt, hogy akkor most itt hagyom őket (első gondolatom ez volt...). Na ezt én már nem is elemezgetem, nem ellenem irányult, ezt tudom, de tőlem ezek után akkor se várjon semmit. Ennyi.
Múlthéten hétvégén újabb piknik, tesómmal, Alexandra Palace-nál, majd vasárnap séta a belvárosban. Na az poén volt. Én ennyit még soha nem nevettem. Volt valami futóverseny ezért a Trafalgar square, a Big Ben környéke le volt zárva és tele volt emberekkel... Minden apró kis négyzetcentiméter. Nehéz volt közlekedni még úgy gyalog is. De tényleg jó móka volt. A futók közt akadt, aki jelmezben volt vagy valami fura csoportban futott, hatalmas szurkolótábor, transzparensek (pl:come on Lottie! U CAN DO IT!).
Átsétáltunk a túlpartra is, ahol pedig élő szobrok, táncosok és zenészek voltak. Volt egy rendőrnek öltözött csávó, alul szoknyában. Ő asszem kicsit defektes volt, mert ha valaki nem adott neki elég pénzt és pózolni akart mellette akkor simán fogta magát és lelépett a kis emelvényéről és még hátat is fordított. Volt aki vissza is kérte a pénzét.
A London Eye alatt sétálva a földön láttunk egy sálat, mire Anikó mondta, hogy jé kinek kell egy sál. Nekem kellett :), ezért Anikó szépen visszatipegett érte és elegánsan felvette, majd a kezembe nyomta ott a tömeg közepén :D. Tetszik nagyon az új sálam.
Volt még aznap egy vicces eset. A filmmúzeumban valami horrorfilmes dolog van ezért a környéken zombik mászkálnak az emberek közt. Az épület előtt volt kirakva egy kis kerítés (talán vezetékek körül, nem emlékszem), azon meg egy őrült, kórházi ruhában, sebekkel, ordított, ugrált és rázta a kerítést. A tömeg miatt Nóra nem tudta kikerülni rendesen ezért elég közel ment hozzá hátulról, mire szegény fiú, úgy megijedt vagy meglepődött, hogy kiesett a szerepéből és szépen köszönt hogy ,,hiya", majd lemászott a kerítésről inkább csendesen visszaballagott a múzeumba. Az az arckifejezés... meg tesómé is... ÁÁÁ :D:D. Nórától még a zombik is megijednek :D
Aznap voltunk még Covent Gardenben, ahol kiderült, hogy menthetetlenül csúnya és abszolút fényképezhetetlen vagyok.