Ez megint egy kibaszott szarul sikerült nap. Feljelentenek. Szép... a kutyám megharapta a szomszéd kisfiút. Egy labrador nyugodt, de harap ha ragasztószalaggal tekerik körbe a száját vagy a nyakörvét rángatják. A lényeg hogy most megint cirkusz van. Komolyan nem hiszem el, hogy előbb hívtak rendőrt minthogy bevigyék a gyereket a kórházba. Ráadásul egyedül én kérdeztem meg hogy mennyire súlyos... ők meg csak azzal voltak elfoglalva hogy minél hatásosabb és tragikusabb legyen minden. Barmok! Undorító. Szidjanak, nem bánom, de a gyerek legyen már az első, basszus!
Nagyon rendes volt a rendőr. Elfogadta hogy tényleg elismerem és minden felelősséget vállalok. Kijött az állatorvos is. Ő csak ránézett a kutyára. Elmondta hogy nagyon szép, egészséges, nincs vele gond. Holnap visszajön, megírjuk a papírt hogy egészséges, de a biztonság kedvéért két hét karantén.
Szóval holnap feljelentenek aztán ha minden igaz a jegyzőhöz kerül az ügy és végül is nem lesz semmi baj. Persze Sophieval kapcsolatban azt kell mondanom, hogy ennyivel nem úszom meg. Nem tudok érte felelősséget vállalni. 19 éves vagyok. Én kértem, könyörögtem anyának is, hogy ha meg akarja tartani akkor kerítés, kutyaház, oltás, ivartalanítás. Hónapokig kértem, könyörögtem. Aztán elment anya, elment Nóra, apának semmi köze a kutyához. És most engem fognak meghurcolni (mert ez a család biztos nem hagyja ennyiben a dolgot) és feljelenteni. Nehéz de komolyan át kell gondolnom, hogy mi legyen vele. Most erős és felelősségteljes leszek. Én is elmegyek, apa nem fog eleget törődni vele, a szomszédok parasztok, ezért megpróbálok egy rendes helyet keresni neki, ahol szeretni fogják, játszanak vele, a gazdája hagyni fogja hogy mindig a lába alatt legyen és okosan figyeljen ha éppen mással beszélget, vagy aggasson a konyhában amikor főz...
Ezt kell tennem. Ez a leghelyesebb amit tehetek érte. Klisé, de akit szeretsz azt néha el kell engedned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése