2010. július 27., kedd

Pipa

Rendezgetem a dolgaimat és a kezembe került az a lista, amit az első pár héten írtam, azokról a helyekről és dolgokról, amiket meg akartam nézni. Végigfutottam a listát és gondolatban kipipáltam azokat amik már megvoltak, de úgy a 10. táján rájöttem, hogy eddig az összeset kipipáltam és ez rohadtul fáj. Keserédes dolog ,,bekeretezve" látni ezt.
Amikor ezt a listát írtam, minden hely csak kép és terv volt.
Most minden hely egy történet, emlék.
Ismerem!
Ha kérnek útbaigazítást vagy kérdezik épültekeről, hogy pontosan mik is azok, tudok rá válaszolni. Nem állítom nagyképűen, hogy hát én már mindent tudok és mindent láttam, de ez a város már ismerős, szeretem, tudok róla mesélni, látom, értem.
Én tényleg azt hiszem itt van helyem, illek ide. Persze a tervemet nem adom fel még London miatt sem, ezért nem ragadok itt, de nekem ez a város marad azt hiszem az igazi és az egyetlen: Az első nagy kaland.

2 megjegyzés:

  1. Szia Petra!
    Olvastam a blogod.Nagyon tetszik. Nekem azért a gyerkőc dolog könnyebb sokkal, de azért tudom, hogy ez szar. Néha nekem is eszembe jut Ellie :)
    Kitartást az elkövetkező pár napra és jó utat haza!

    VálaszTörlés