Apa

Telihold van. Már egy órája forgolódok, minden rossz, ha párnára teszem a fejem akkor hallom a szívemet, ha lábam kilóg takaró alól akkor viszket (hogy mi az összefüggés??), a hátamnak melege van és a karjaimmal egész egyszerűen nem tudok mit kezdeni.
Szóval nálam ilyen egy telihold, persze főleg nyáron szenvedek ezzel. Amúgy itt Londonban nincsenek csillagok, vagyis vannak, de nem látszódnak. Mikor otthon voltam pont éjjel értünk haza és ahogy kiszálltam a ház előtt a kocsiból, megláttam az erdő felett az égboltot. Hihetetlen volt. Felnéztem és olyan volt mintha be akarna szippantani. Pedig hányszor láttam már, és laktam már Pesten is, de London után akkor is sokkoló volt.
Apa sem tud soha aludni, mikor ilyen az éjszaka. Mikor kisebb voltam (persze még 1-2 éve is előfordult) sokszor volt, hogy ilyenkor felkeltünk és az éjszaka közepén pizsiben elindultuk sétálni a földúton papucsban. Ilyenkor mindig nagyon jókat beszélgettünk vagy csak hallgattuk a csendet, kutyákat, tücsköket, denevéreket...
Hiányzik apa nagyon.

Az az igazság, hogy a hétköznapokban nem is igazán jut eszembe a családom, de ilyen helyzetekben mint például ez a mostani, kicsit elszorul a torkom és csak szeretnék egy pillanatra hazamenni, megölelni apát és az ő kicsi lánya lenni. De azután újra elmennék...