Bőröndök, búcsú, új család, első hét

Vasárnap reggel Aviva elvitte Jaket és Gabyt otthonról, velük így már nem is találkoztam. Nem is tudom, jobb volt így, úgysem tudtam volna nekik mit mondani. Gondolom őket sem nagyon zavarta a dolog. 10 körül jöttem ki a szobámból inni egy teát. Anyuka a konyhában ült és kérdezte, hogy hogy szeretném, most vigyenek át vagy majd délután. Kicsit gondolkodtam, aztán kértem hogy inkább most. Ekkor láttam rajta először, hogy olyan furcsa.
Aztán még bejött a szobámba hogy segítsen és mikor látta , hogy már minden be van csomagolva meglepődve kérdezte, hogy én már mindent össze is pakoltam? Majd szomorúan körbenézett és mondta is, hogy ez mennyire szomorú.
Meglepő volt, de már úgysem számít, az egész nem számít többé.
Segítettek bepakolni a kocsiba. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy állok a kocsi mögött és azt látom, hogy a dzsip(!) csomagtartója tele van az én cuccaimmal. Nem lesz ez így jó. Hogy viszem haza? Én ugyan semmit ki nem dobok. Eleve az a reggel is úgy indult, hogy 6 vogue-ot nyomtam a kukába... na az azért fájt.
Az autóban volt még egy kis csevej, de szerencsére nem kellett messzire menni, úgyhogy nem érte el azt a kínos pontot a dolog. Ellie mellett ültem hátul. Végig mosolygott rám. Ő még nem érti az ilyesmit... furcsa ez az egész. Azt nem mondom, hogy hiányzik, de azért kicsit hozzám nőtt, ő pedig nagyon szeretett engem. Kíváncsi vagyok vajon hiányzom e neki. Biztosan. Emlékszem mikor péntekenként Clown townba mentünk négyesben Laylaval meg az ő anyukájával, akkor a kocsiban mindig ez ment:
Layla: - my mommy! my mommy!!!
Ellie: -őőő...őő...myyy...mooo...Szabiiina! This is my Szabina.
Layla: -No! My Szabiiina!
És ettől Ellie mindig nagyon kiakadt. Az utóbbi időben ha más gyerek közelebb volt hozzám (fizikailag) mint ő akkor azonnal odarohant ellökte és a lábamba kapaszkodott. Farnaz (Layla anyuja) mondta is, hogy nagyon szeret engem a gyerek és biztos nagyon fogok neki hiányozni.
Biztosan. Egy darabig, de úgyis elfelejt... És ez kicsit elszomorít.
Visszatérve, mikor megérkeztünk becsengettem. Gaby és Sam mosolyogva fogadtak, látszott hogy már vártak. Innentől már nem igazán volt lehetőség búcsúzkodni. Mark segített bevinni a cuccaimat, Avivával is már csak pár szót váltottunk. mondta, hogy bármi van, nyugodtan hívjam. Megköszönt mindent és majdnem 100szor elmondta, hogy mennyire sajnálja, hogy nem volt jobb ez a 8 hónap velük. Na most én ezzel mit kezdjek. Hát köszi, szia.
Sam és Gaby segítettek még felvinni az emeletre a cuccaimat, aztán végre találkoztam apukával is (Craig). Na ő egy érdekes figura... Eleve köntösben fogadott és elég furcsán bámult. Azóta kiderült, hogy végülis ezt minden fiatal (au pair) lánnyal megcsinálja. Persze furcsa volt, de nem kell félni nem pedo vagy ilyesmi, csak kicsit túl közvetlen, meg szereti a szépet XD. De vele is nagyon jól kijövök. Sokat beszélgetünk. Furcsa is mert az apukákkal az au pairek (akiket ismerek) nem nagyon kerülnek kapcsolatba, ahogy pl én sem Markkal. Vagyis ők csak úgy ott élnek a házban, kedvesek, de azon kívül, hogy utána is takarítasz, vasalod az ingét meg köszönsz neki, nincs nagyon más... Ráadásul mikor pl Mark már otthon volt az többnyire azt jelentette, hogy én végeztem aznapra, ő átveszi a gyerekeket, én max takarítok még, elmegyek vagy szobámban vagyok. De Craiggel jóban vagyunk. Sokat kérdezget. Például rögtön hétfő este fél11től kb 1ig néztük együtt a tv-t és közben beszélgettünk. Kedden körbemutogatta a kertet (New Castle-ből jött, a kertje a mindene) és csütörtökön megmutatta a lova pár versenyének a felvételét (ebből megint egy kései lefekvés következett). Amúgy jófej tényleg, mindig van valami mondanivalója nekem, elmondta már százszor hogy nagyon bízik benne, hogy rendesen eszek és bármit amit megkívánok, a kertbe is menjek ki néha meg ő is mesélt már sokat. A másik jó pont, hogy ő is keresztény (anyuka elvált és Craig csak Gaby mostohaapja, de imádják egymást. A lányok zsidók.) ezért Sam nagyon lazán veszi ezt a tej és hús elkülönítősdit.
Ha már úgyis róluk van szó, a lányok:
Gaby már 13 éves, így vele nincs sok gondom. Vagyis egyáltalán nincs. Nagyon közvetlen és nyílt. Azonnal barátkozott velem. Minden nap mikor hazaér a suliból, jön beszélgetni pár percet. Elmeséli, hogy mi volt aznap és engem is mindig kikérdez. Önálló is már. Pl múlt héten a szerdája szabad volt, ezért egy barátnőjével ,,shoppingolni" ment. Előtte odajött hozzám és elkérte a telefonszámom,hogy majd ír ha jön haza és akkor nekem nem kell őt itthon várnom feleslegesen. Írt is. Amúgy adott már kölcsön könyvet is (nem is én kértem, de jó könyv, tetszik). Szóval vele tényleg könnyű, 4kor hazaér aztán házit ír, telefonál, msnezik, velem beszélget stb... tini :)

Sam: Kedvelem persze vele kapcsolatban ott van a dologban, hogy azért kicsit hiányzik Aviva. Szerintem az au pair és az anyuka kapcsolata elég érdekes. Sam nagyon kedves és figyelmes. Mikor hazaér, általában hármasban (lányok) beszélgetünk kicsit. Ez olyan normális. Ő belép az ajtón, Gaby meg én lemegyünk köszönni, aztán csak úgy jön, hogy na ki hogy van, mit csinált ma.
Ő bezzeg vesz nekem joghurtot és nem is tescosat, hanem organikus nagyon márkásat. És sok tej is van, meg egyáltalán kaja (de erről mindjárt külön írok). Az egyetlen baj vele az, hogy a takarítással kapcsolatban kicsit abszurd kívánságai vannak. Négyen vagyunk, ők csak este vannak itthon, de nekem minden nap kell porszívóznom (szét kell szednem a kanapét is), port törölgetnem, mosnom, vasalnom... De megígértem(magamnak), hogy jó au pairjük leszek, tehát csinálom (persze van mikor csak nagy vonalakban). Szóval ő kicsit tisztaságmániás.
Hűtő :D --->imádom! Tele van mindig és minden van benne. A fagyasztóban is mindig van kaja, de nem csak hal. Ráadásul van egy külön szekrény tésztáknak, szószoknak, konzerveknek stb., egy másik az édességeknek, chipseknek meg ilyen bűnös dolgoknak, és egy második hűtő üdítőknek, söröknek, boroknak... Vannak fűszerek és alapanyagok főzéshez és ami a legjobb, főznek és jól is csinálják. Szóval végre nincs éhezés, és alkalmi zabálás (ha végre van kaja). Annyi csak, hogy a kis hurkáimtól nem mostanában fogok megszabadulni, mivel eddig 5 reggel ettem jégkrémet reggelire... De most nem is érdekel, majd a főiskolás élet úgyis újra kisegít.

és végül Nikol: Ő egy romániai lány, aki itt lakik az utcánkban. Hétfőn este már jött is ismerkedni, azóta már találkoztam egy barátnőjével is, aki szintén itt lakik. Jó ez így nagyon mert, ha szabad vagyok akkor elmegyünk kávézni, sétálni, beszélgetni.
Jah és a szobám: Mesés!
Rögtön a bejárt felett van, az utcára néz és nagyon kuckós :D
Az ablakot egyszerűen imádom. Tudjátok széles a párkánya, így ki lehet ülni rá. Van szekrényem, fiókosom, asztalom, éjjelim, ilyen parafa táblám amire lehet kipakolni dolgokat (amilyen vagyok nekem ez nagyon hasznos), rádióm, ágyam és működő tv-m!
Majd csinálok pár képet is mert meg kell hogy örökítem ezt :D
A kedvencem, mikor reggel felkelek, kinyitom az ablakot, még kicsit lustálkodom az ágyban, hallgatom a várost, aztán lemegyek pizsiben reggelizni, kinyitom a kerti ajtót is, evés közben rádiót hallgatok, nézem a növényeket meg a mókusokat, majd teát csinálok és nagyon örülök, hogy nyár van.
Annyira jól érzem magam. Kicsi kuckós a ház, reggel nem kell korán kelnem, egész nap egyedül vagyok, este kedves emberek vesznek körül és még mindig itt vagyok Londonban!