Június 25-26 és egy kicsi 27

Megint le vagyok maradva, pedig annyira próbálom rendesen csinálni ezt... nagyon zavaros a blog?
Most az előző hétvégémről írok. A következő bejegyzésben majd külön írok a költözésről, a búcsúról, az új családról és az első hetemről.

Pénteken találkoztam Anikóval és Renginnel (török) a Hyde parkban. Valami fesztivál volt ott egész hétvégén. Jó volt a zene, én amúgy is ilyen ,,brit rock" fajta (vagy mi) vagyok. Az emberek is elég érdekesek voltak. Egész nap meleg volt és gondolom nekik is jólesett a hűvös este és pár pint sör, mert elég barátkozós kedvükben voltak :D. Kb minden második fiú integetett meg köszönt, páran meg oda is jöttek. Nagyon sokáig voltunk a parkban, csináltunk pár vicces képet, sétálgattunk és sokat beszélgettünk meg nevettünk. Néha olyan jó ez. Munka és egy meleg nap után találkozni barátnőkkel és olyan igazán csajosan vihorászni, hülyeségekről órákon át dumálni és idétlen pofákat vágni a fényképekhez. Az hogy mindezt London szívében teheted már csak a hab a tortán. A jó zene pedig a cseresznye :)Éjfél körül indultuk haza. Renginnel ugyanarra a buszra szálltunk és egész úton arról beszélgettünk, hogy ki mihez kezd majd London után. Ezt most nem írom le, ha valakit érdekel akkor esetleg írhatok róla, de most ez ebben a postban egy nagyon hosszú off lenne.Szombat reggel későn keltem annak ellenére hogy ilyenkor én mindig dolgoztam. Nem volt kedvem felkelni és amúgy is egész héten olyan hangulatom volt mint anno a nyári szünetek előtti utolsó heteken. Nem erőlködtem már a gyerekekkel, kb azt csináltak amit akartak, nem ugráltam Ellie miatt sem, ha nem volt kedvem, akkor meg sem mozdultam, csinálhattak tényleg amit csak akartak (persze úgy hogy azért én lássam). Nem szóltam semmit, ha éppen meg akarták egymást ölni. Ez már nem az én ügyem még annyira sem mint eddig. Ha Gaby ordított, akkor csak vigyorogtam, mert tudtam, hogy már csak pár nap és soha, de tényleg SOHA többé nem kell őt látnom vagy hallanom a hangját. És tudjátok mit? A legjobb a dologban az, hogy én kiléptem ebből, de ők ugyanezt nem tehetik meg. Nekik naponta végig kell ezt csinálniuk, hallgatni a hisztit stb. Most (már az új családdal) szoktam azzal szórakoztatni magam, hogy arra gondolok pl reggel 8kor és este 7 körül, hogy most biztosan megy a hiszti és közben én itt ülök a konyhában és nyugodtan reggelizek vagy a szobámban olvasok. Ez nagyon jó és igen, elég kielégítő a lelkemnek.Eléggé eltértem a tárgytól, de ez most kikívánkozott.
Szóval délután a Hyde parkban találkoztam Nórával. Kicsit hallgattuk a zenét (James Morrison azt hiszem), ebédeltünk meg beszélgettünk a fűben ülve. Mikor elindultunk a buszhoz éppen kameráztam mikor a tömegből rám köszönt valaki. Nagyon furcsa volt, mert London elég nagy és soha nem futok csak úgy össze valakivel. Ruth volt az, Aviva tesója. Aranyos lány. Emlékszem eleinte nagyon utáltam, de később egészen összebarátkoztunk. Azt hiszem ekkor láttam utoljára.

A parkból a Somerset House-ba mentünk. Egy péntek este, azon az éjszakai túrámon voltam ott (akkor esett az eső) és akkor jöttem rá, hogy én ezt láttam az egyik blogon, amit minden nap olvasok és ott a lány egy szökőkútban rohangált. Így nem volt kérdés, hogy a legközelebbi meleg napon visszamegyek oda. Nóra kapható az ilyesmire, tehát buszra szálltunk és mentünk. Jó sokáig főttünk a buszon (oxford street-piccadily-trafalgar) úgyhogy kész megváltás volt végül belelépni a hideg vízbe. Jól szórakoztunk. Ha valaki nyáron Londonba jön, akkor tényleg menjen el a Somerset House-ba, a szökőkút nagyon vicces és jól el lehet benne hülyülni és ha átmész a hallon akkor a túloldalon a Temze partján, egy palota erkélyén normális asztalnál ülve eheted meg az ebédedet (pl otthonról hozott, vagy amit tesco-anyu ad :D).Csurom vizesen indultunk haza, de út közben úgy döntöttünk, hogy még beülünk egy pubba.
Szombat este, sör nekem, Nórának gin tonic, world cup (WC :D)... Egy szóval? Varázslatos. Többel pedig, annyira angol, hangulatos, olyasmi amit sokan meg akarnak tenni egyszer, én pl szeretném ha ez természetes lenne :D. A pub nagyon tetszett és különben is jó napom volt. Sikerült megvennem a boyfriend blézert, amit már régóta akartam (ráadásul csak 5 font volt 20 helyett), megvolt a fesztiválhangulat a Hyde parkban, köszönt egy ismerős a belvárosban, fürödtem egy szökőkútban egy gyönyörű épület udvarán, jókat beszélgettem a testvéremmel, finom angol sört ittam, egy londoni pubban, igazi angolokkal együtt nézve egy focimeccset. Lehet hogy a szerencsesüti és a Nórától kapott négylevelű lóhere is közrejátszott?:)
A meccs végét már nem vártuk meg. Én a Monumentnél akartam metróra szállni, de akárhogy simítgattam az 5 fontost, a gép nem fogadta el, ezért úgy döntöttem, hogy átsétálok a London Bridge stationhöz. A hídon megállított egy fiatal pár és kérdezték, hogy londoni vagyok e. Én meg mondtam, hogy majdnem :D Amennyire a hídról tudtam megmutogattam, hogy melyik épület micsoda, megköszönték majd mosolyogva ők balra én jobbra. Itt van két kép amit a sétám alatt csináltam:
Későn értem haza és még várt rám a pakolás. Igaz hogy bőröndből éltem, de az is igaz, hogy egy bőröndben és dobozokban nem lehet rendet tartani, tehát mindent szépen összehajtogattam, bedobozoltam, feltekertem és beletuszkoltam valamibe. 4 körül feküdtem le és 9kor keltem.
Most fáradt vagyok... és azt hiszem a költözésem történetét egy külön bejegyzésben kellene megírnom, nem csak úgy mellékesen megemlítenem ebben.
Aznap miután átköltöztem és az új családdal is lefutottam a kötelező köröket újra Somerset Houseba mentem Nórával játszani. Ez olyan igazi napszemüveges, lazulós, fagyit evős, vízben hűsölős nap volt. Szikrázó napsütés, vizes haj, koszos láb, nagy mosoly!