Bűntudat :)

Ismerem már magam, ezért sem lepődök meg, hogy újabb dilemma elé állít mindössze annyi, hogy írjak blogot vagy ne. Vagyis a kérdés csak annyi, hogy MOST vagy ráér holnap?
Legyen most, mert holnap szombat és blablabla... a vége úgyis az lenne, hogy elmarad egy újabb poszt.Mély levegő...kifúj...kezdjükFél négy van, de igyekszem :)Szóval az egyszerűség kedvéért, igen kreatív módon napokra bontom a dolgot (mennyire nem szeretem én így csinálni...).
Péntek: Anikóval találkoztam Golders Greenen, majd bebuszoztunk Archwayig. Onnan indultunk egy jó hosszú, esti, városnézős-sokatfényképezős sétára. A város természetesen gyönyörű volt, mi pedig minél messzebbre mentünk annál többet akartunk még látni. A St. Paul's előtt megálltunk zenét hallgatni. Nyár elején tettek ki sok helyre ilyen ,,I'm yours, play me" zongorákat. A dolog lényege nagyon egyszerű: kiteszik a zongorát, néhány kottát és aki arra jár játszhat. Senki nem ellenőrzi vagy őrzi ezeket. Én személy szerint imádom ezt, nagyon vicces. Többnyire kisgyermekes anyukák ültetik oda csemetéiket egy kicsit pötyögni, de ezúttal sikerült kifognunk egy maestrót. Nagyon jól játszott a pasi, közben pedig az emberek körülvették, énekeltek vele, nevettek, beszélgettek és a zongora teteje volt sörökkel :D és mindezt a kedvenc katedrálisom lábánál, egy hűvös péntek este, egy forró nyári nap után:
Átsétáltunk a ,,Wobbly bridge"-n is. itt persze sok-sok képet csináltunk, mert a folyó fölött állva lehet a legjobban látni a kivilágított épületeket.
Út közben ittunk shaket és volt szerencsénk találkozni sirályokkal. Nagyon félelmetesek ám, amikor a sötétben a fejed felett vijjognak és köröznek, fehér foltok és még kicsit susognak is. Kérdeztem is Anikót, hogy Hitchcockkal hogy áll :D
Jah az ott a képen egy bulihajó. Láttunk több ilyet is, hangos zene mellett buliznak a tehetős fiatalok. Legalábbis gondolom, hogy tehetősek, mert az egyik dokknál állt egy sor frakkos, csokornyakkendős és koktélruhás szimpatikus fiatal.Mikor leértünk a túlparton a hídról nagyon megörültem, mert az egyik helyen nyitva volt a folyó melletti korlát egyik kapuja és le is lehetett menni a vízhez (én azt hittem ez tilos). Mikor lent álltam víz mellett pont arról beszéltem, hogy milyen guszta és büdös, tuti van benne vízi szörny és mindjárt beránt, amikor jött A hang. Kb az egész part beleremegett, meg a sok ember aki ott állt. Bennem is megállt az ütő. Olyan volt mint a hülye filmekben, mikor a szörny bálnahangon ijesztgeti a népet. Mindenki csak nézte a nagy fekete vizet. Aztán jött újra. Majd nagy röhögés. Kiderült, hogy egy hajó kapitánya szórakozott a hangosbeszélővel. Vicces volt, ő legalábbis röhögött :)
Végül még egy lúd is előkerült a sötétből. Csak lazán elsétált a villanó vakuk fényében, a sok csodálkozó fiatal előtt.
Innen, tehát a Tate Modern elől sétáltunk végig a parton a Westminster hídig. Jajj annyira szép volt. Én ezt sajnos nem tudom leírni, sőt a képek sem adják vissza ezt. Például van ott egy kis fás rész padokkal. A fákon pici kék és fehér égők vannak, amitől az egész olyan elvarázsoltnak tűnik. Én is csak azt vettem észre, hogy milyen nagy a csend. Mindenki csak üldögélt vagy ámult. Meseszerű az egész és áhhh csak ennyi... gyönyörű!
Később már csak graffitivel fotózkodtunk, láttuk sok szerelmespárt (nem csak a hagyományos felállásban) majd a Trafalgaron buszra ültünk és hazajöttünk (kb 2-3 között értem haza).

Most látom csak, hogy kel fel a nap :)Ezt azt hiszem inkább holnap fejezem be.
Most szombat éjjel (3 óra) van és mi mást is csinálhatnék, mint fél óra nyűglődés után elkezdem végre a folytatást. Ha most nem, akkor azt hiszem sosem tenném meg.
Szombat: Oxford streeten kezdtem a napot (délután 3kor :D), mert a nagy nyári sale engem sem hagy hidegen, de ami meglepőbb, hogy a tesómat sem. Sikerült bevásárolni, úgyhogy mindenki örült és jó hangulatban indultunk Camden Townba. A csatorna partján ebédeltünk. Mexikóit, amit a piacon vettünk. Finom volt és akkora adagot adtak, hogy egyet ettünk meg ketten. Az idő szép volt, meg amúgy is kellemes ott üldögélni a robogó alakú székeken a sok fura ember között.
Később Nóra hazament én pedig elindultam a német lányokhoz. Elég sokat kellett sétálnom, mert kicsit elnéztem a metrómegállókat, szóval késtem, ezért írtam Annikának sms-t, hogy majd félidőben szedjenek össze Eustonról. Jah igen, megint meccs volt, tehát mikor találkoztunk rögtön mentünk legközelebbi pubba. Ittunk sört, néztük a meccset, én közben átöltöztem és felkészültem a bulira a mosdóban. Németek nyertek, én meg örültem (mi lett volna ha veszítenek?).

A KOKO előtt elég nagy sor volt, de mivel meghívásos volt a buli, ezért gyorsan haladtunk. A buliról túl sokat nem is tudok mondani. Nekem tetszett, de persze jobb lett volna a barátnőimmel. Annika egy német mezt viselt a vb miatt, ezért körülbelül minden harmadik ebmerrel leálltunk beszélgetni (aznap nyertek a németek). Nagyon vicces volt, ahogy a táncolók között, teljesen átszellemülve beszélgettek a fociról vadidegenekkel.Buttoned down disco:
. A zene... öhm... jó volt, vagyis lett volna, csak amikor jött egy élvezhető szám, akkor a következő tuti lecsapta a hangulatot. Plusz a többiek is kicsit bepunnyadtak (alkohol nélkül nem tudnak szórakozni rendesen, de itt meg az elég drága... Nekem ment volna, de majd Anikó névnapján :D)Mirivel

Persze azért jó sokáig maradunk, de tánc helyett többnyire Annikával beszélgettünk. Ő is kezd egy kicsit kétségbeesni, mert nemsokára mennie kell haza. Próbálunk azért tervezgetni, hogy ne legyen olyan fájdalmas és unalmas a London utáni élet. Ennek a tervnek az első pontja: Oktoberfest :D
Eddig egyszer voltam, de akkor egy csapat halálrészeg 15-16 éves némettel (cserediák voltam, egyedül magyar, idősebb náluk... ááá nem aggódtam). Nagyon remélem, hogy az ideire is eljutok. Különben is már tiszteletbeli német vagyok. Most például azzal örvendeztettem meg őket, hogy amikor németül beszéltek én is beszálltam angolul. Először meglepődtek, de aztán jót nevettek, mert én értem amit mondanak, de sajnos válaszolni már nem hiszem, hogy tudnék németül.
A buliról még talán annyit, hogy az épületnek van egy terasza, ahova mi is kimentünk. Én háttal álltam a korlátnak mikor valami nagy és meleg dörgölőzött nekem. Először azt hittem egy hatalmas, duci galamb, de ,,szerencsére" (félek a galamboktól) csak egy pasi volt az, aki éppen akkor mászott fel az ereszen :D
Végül mindenki elindult haza és persze az én buszom jött legutoljára. Egyedül álldogáltam, mikor odajött egy fiú és kérdezte, hogy hova megyek. Mondtam neki, hogy Finchleybe. Rögtön felajánlotta, hogy elvisz kocsival, amit persze én nagyon kedvesen visszautasítottam (persze hajnali 3kor máshoz sem lenne kedvem, mint szervkereskedőkkel bandázni). Végülis ottmaradt beszélgetni és kedves is volt. Aztán jött a buszom, felszálltam, ő pedig utánam kiáltott, hogy a telefonszámomat szeretné elkérni. Én:- Oh, sorry but no.

Vasárnap: Gőzöm nincs hogy hogyan és mikor keltem fel de mikor felhívtam Nórát kifejezetten fellélegeztem, hogy csak egy Hampstead Heath-i napozással akarja ünnepelni a névnapját. Vettünk kaját és az egész délutánt a fűben fekve töltöttük. Rengeteget beszélgettünk. Furcsa is ez, mert 6 évig laktunk egy kollégiumban, de soha nem kerestük egymás társaságát, most viszont úgy érzem egyre inkább egymásra találunk. Én örülök, hogy itt van és mint kiderült, ő is örül, hogy én itt vagyok :)Hampsteadről gyönyörű a kilátás a városra (ez London legmagasabb pontja), a nap sütött, volt egy kicsi szél is, lent a domb aljánál egy zenekar játszott, kutyák voltak mindenfelé, szóval egészen idilli volt minden. Igazi nyári nap. Hazafelé találtunk egy varázsüveget, amiben kékes színű, csillámló izé volt (tényleg nem tudom mi volt az), ezzel jól eljátszottunk, fényképezkedtünk. És persze hogy minden tényleg teljes legyen vettem még jégkrémet is.
(jó lenne minden ferde éjszakát így lehetne kipihenni)
Este még megnéztük a Harry Potter 4-et, aztán jöttem haza aludni.

Hétvégén és hét közben a családdal volt egy kis balhé, de nem tudom, hogy azt leírjam e.
Lehet ez a bejegyzés megint zagyvára sikerült, de legalább kész van :)

Have an ice cream! Let's enjoy this summer!