SIKERÜLT! IGEN! IGEN! IGEEEN!

"people can live one hundred years without living a minute. if you climb up there with me, that's one less minute you havn't live."

Hamarosan új családhoz költözök!
Pénteken találkoztam velük, szombaton felhívtak a referenciák miatt, mivel már csak egy másik lány és én maradtunk... Vasárnap éppen a 0. hosszúsági fok nyugati oldalán (Greenwich tudjátok) álltam, amikor csörgött a telefonom. Láttam Sam az (ő az új host-mom). Felvettem és mondta, hogy beszélt Avivával és hát csak jót és szépet hallott ezért szeretné nekem felajánlani az állást. Hát először nem is esett le... Hallottam a szót hogy offer, de nem bírta bevenni az agyam :)
Ez olyan furcsa, mivel igazából tudtam, hogy engem fognak választani. Ez persze hülyén hangzik, de az ember attól függetlenül, hogy izgul meg kételkedik állandóan, nagyon is tudja, hogy mi lesz, mit kell tennie, mit fog választani stb... szerintem.
Mikor letettem a telefont, csak csendben odasétáltam a lányokhoz és mondtam nekik, hogy megvan. Anikó persze a tömeg közepén elkezdett ugrálva ujjongani :D nagyon vicces volt. Mindenki nagyon örült... csak én nem. Vagyis örültem persze, hiszen fantasztikus ez a család, csak hát pont ez a baj... ezért nem akarom őket átvágni.
Én csak augusztus végig tudok maradni. Ők pedig kifejezetten hosszabb távra keresnek valakit. A lényeg, hogy múltkor, amikor a költözés után nem volt netem, tesómat kértem meg, hogy figyelje a hirdetéseket. Ő találta ezt a családot is. És mivel senki nem keres csak nyárra au pairt én pedig már nagyon kétségbe voltam esve, hogy akkor ez ennyi volt, mehetek haza pár hét múlva, belementem hogy mondjuk azt, hogy decemberig tudok maradni... Szóval a baj az, hogy az új család egyszerűen tökéletes számomra, rögtön megtaláltuk a közös hangot, de én már 3szor kellett, hogy a szemükbe hazudjak. Sam direkt megkérdezte, hogy akkor tuti addig tudok e maradni.... mit mondhattam volna? Akarom őket, akarom Londont. Bűntudatom van, de még milyen! Egy dög vagyok. De most komolyan mit kellene tennem? Szar érzés tényleg és már eszembe jutott, hogy akkor inkább hazamegyek, ha itt végeztem, de ez így nem fair! Itt van most a lehetőség, hogy két hónapig egy szuper családnál éljek, itt Londonban. Nem is arról van szó,hogy megérdemlem, csak hogy lehet nem ártana egyszer csak magamra gondolni, azt tenni ami számomra előnyös. Mondjuk ez a lelkiismeretfurdalás dolog nagyon szar, de megfogadtam, hogy én leszek a valaha volt legjobb au pairük! A maximumot kapják.

A családról és munkáról: Eddig még csak Sam-el(anyuka) és Gaby-val(egyke lány) találkoztam. Gaby 13 éves és igazából csak azért kell nekik au pair, hogy amikor ő hazajön 4kor a suliból ne legyen egyedül 7ig (szülők hazaérkezése). A dolgom annyi, hogy legyek ott vele, néha beszélgessünk, de nem kell különösebben tutujgatni, mert házit ír, tv-t néz, msnezik stb... Amúgy anyuka jófej és Gabyval is rögtön megtaláltuk a hangot. Vele menni fog ez nővér/barátnő dolog. Kb százszor elmondták már, hogy mennyire szimpatikus vagyok. Nekem is ők!
Ezen kívül takarítanom kell. Ez elég vicces, mivel Sam kérdezte, hogy akkor ez nekem baj e. Én meg néztem, hogy mi? Hát a takarítás. Mivel a mostani lány nem akar takarítani. Nem akartam nekik elmesélni részletesebben, hogy honnan is költözök majd hozzájuk :). Mikor végigvittek a házban az örömöm csak fokozódott. Pici ház, pici kerttel. Földszinten van konyha, ebédlő, nappali és egy wc. Fent 3 szoba, 1 fürdőszoba+wc, és egy dolgozó. Ennyi :D
Kérdezték, hogy tetszik e, én meg csak vigyorogtam, hogy olyan cosy. Mert tényleg az :) Tetszik nagyon!
Szóval vár az új kaland és igaz, hogy most egy kicsit magamat kell megerőszakolnom (a hazugság miatt), de mikor nem? Újra nem tudom mi lesz, de ez egy lépés és nekem ez elég. Tudjátok: mozgásban lenni, nekem ez kell :)

ui: köszönöm mindenkinek, aki szurkolt nekem, gondolt rám. Köszönöm Lilla, hogy... öhm mindent basszus, tudod, hogy nélküled már 1000szer ,,meghaltam" volna.
És köszönöm a kommenteket is! El sem tudjátok képzelni milyen érzés, mikor dühösen tervezgetem, hogy hogy fogom a billentyűzetet püfölve leírni a következő szarságot, amiben a család jóvoltából részem lehetett. Ám akkor meglátom ezeket a kedves üzeneteket, izgatott leszek és bár nem ismerlek (kivéve Lillát) de imádlak titeket :D Ettől megnyugszom és nem írok egy újabb hisztis bejegyzést. Sajnos nem tudom rendesen megfogalmazni mennyire jó és fontos ez nekem, de valami ilyesmi. Szóval Köszönöm Dóri! Köszönöm Évi! Köszönöm Fruzsi! Köszönöm Emma! És köszönöm a rendszeres olvasóknak is (szoktam ám figyelni a hit countert :D) meg azoknak akik felvettek listára!
Mostmár kezdek megnyugodni és a fejem is lassan kitisztul plusz nyár van (21 fok XD) szóval jönnek majd a vidám posztok és képek, mert London meseszép!