Lehet hülye vagyok, de nekem olyan izgalmas, hogy újra élménybeszámolós-aupaires posztot írhatok. Egyszerűen nyugodt vagyok és jól érzem magam a bőrömben. Szeretek én lenni :)
Közben persze le vagyok maradva, de úgy döntöttem, hogy akármennyire is zavar, nem írok visszafelé bejegyzéseket. Ha eszembe jut valami, akkor azért azt leírom, szóval bocs hogy most kicsit ilyen zavaros lett a blog.
Pénteken a magyar lányokkal találkoztam. Anikót már régóta ismerem... öhmm vagyis nem, csak január óta, de olyan furcsa. Más au pairek közt is így van, hogy néhány hónap alatt úgy érzed mintha évek óta ismernétek egymást?
Előző vasárnap a hajókázáson (következő bejegyzésben írok erről) találkoztam még Ágival és Henivel. Ági és a barátja, Bence hívtak minket a fiú előző munkahelyére. Igazából én nem sokat tudtam arról, hogy mit, hol, kivel és hogy fogunk csinálni, de mentem, mert én mostmár semmit nem hagyok ki :). Az utolsó pillanatban a terv persze módosult, így egy kávézó helyett egy sportbár szerű helyre ültünk be. Nekem tetszett (lányok közül egyedüliként), jó persze nem rögtön, ahogy beléptem, de szerintem ha hagyod magad és felveszed a hely ritmusát, akkor bárhol lehet jól szórakozni. Csak lazán!
Szóval a bár tele volt zászlókkal, kivetítőkkel és pasikkal... rengeteggel. Igazából lányok rajtunk kívül csak elvétve voltak. De nekem tetszett, főleg mivel az Anglia-Algéria meccs miatt ránk pár kósza pislantáson kívül nem reagáltak. Najó kivéve egy dolgot... Bencének ott volt 3 ismerőse és az egyikük figyelmét sikerült felkeltenem... dejó nekem. Tényleg nem is értem. Én olyan kedves de elég antiszociális vagyok. A fiúknak ez úgy jön le hogy húúú, titokzatos, de mikor megmondom, hogy nem vagyok sem titokzatos, sem különleges, csak még jobban beindulnak. Én ezt nem értem... Szeretek barátkozni és egy ilyen baráti, ismerkedős este én is nagyon vidám, kommunikatív és barátságos vagyok, de amint fel akarnak szedni sünimódba kapcsolok. Fal fent-lent, jobbról-balról, elöl-hátul (ebben jó vagyok :)).
A másik problémám csak az volt, hogy nem ihattam, mivel egész héten hihetetlenül fájt a fejem és vettem be gyógyszert... pedig az angol sör! IMÁDOM :D
Ezzel együtt is nagyon jó estém volt. Néztük a focit, aztán biliárdoztunk. Ági és Bence együtt én pedig Norbival. Mi nyertünk :D. Szóval jófej emberek közé sikerült megint keverednem.
Elég korán eljöttünk, mert Anikóék nem szórakoztak túl jól, Bence még ment dolgozni (Ági vele), én pedig nem akartam Martinnal (helyes cseh fiú, aki nem hajlandó hozzám szólni(?!):D), Norbival és még úgy 100 másik pasival maradni. Ezért inkább egy éjszakai randi mellett döntöttem. Londonnal :)
Elsétáltam a Tower Bridge-hez, a közepén megálltam és csak néztem a várost. Olyan nagyon szép. Hihetetlen, hogy itt vagyok. Itt élek benne, de néha túlságosan természetesnek veszem, ilyenkor igyekszem nagyobbra nyitni a szemem és valahogy közelebbről nézni a részleteket, közelebb húzódni a valósághoz, a jelenhez, mert az London. Ha ez sikerül, akkor nagyon boldog vagyok. Ez pont egy ilyen este volt. Jártam már ezeken a helyeken, de teljesen más éjjel egyedül sétálgatva, nyugodtan, először egészben, aztán részleteiben megnézve látni mindezt. Ismerős, de új.
Tehát láttam a Towert, a St. Paul's katedrálist (mindig lenyűgöz, olyan hatalmas), St. Dunstan in the East kertjét, The Royal Courts of Justice épületét, a BBC-t, voltam a Sommerset House udvarán, aztán már csak sétálgattam a Charing Cross és a Trafalgar környékén. És ami a legjobb volt, hogy végig esett az eső. Ez olyan angol :)
Szombaton ,,csak" Nórával sétálgattunk a városban. Bementünk pár boltba, Tesco-anyu adott enni (Tesco-anyu= ő etet. Azért hívjuk így, mert a tescoban mindig van pár leárazott (pl délután a reggel kitett) szendvics, vagy akciós chocolate fudge brownies ben&jerry's fagyi (ezért van az hogy a biztonság kedvéért Anikó, Nóra és én mindig tartunk a táskánkban kiskalanat... nem vicces ám mikor a város közepén, egy padon, fém kanállal esszük a nagy doboz fagyit) vagy mostanság finom szamóca. Szóval szeretjük :)). Regent's parkban egy padon ülve ettünk, játszótéren játszottunk majd mivel nagyon (tényleg nagyon-nagyon) hideg volt elsétáltunk Camden Townba és pár bolt után a Costában melegedtünk fel egy finom kávéval.
Vasárnap későn keltem fel, de ez szerencsét is hozott, mert végre sikerült beszélnem Annikával (német lány, ő a kedvencem). Szegény, újabban hétvégén is dolgoznia kell. Átmeneti ugyan, de szemétség. Remélem hamarosan találkozunk is.
A buszos utamról írnom kell. Nem árt tudni, hogy itt Londonban a buszok elég önálló életet élnek. Felszállhatsz, de az útirány és a végállomás néha változhat. Eddig ez az utam volt a legviccesebb. Eleve nem jött busz, aztán mikor végre sikerült felszállni a sofőr kedvesen közölte, hogy megyünk, de még nem tudja hova. Egy biztos: nem Aldwychoz. Ilyenkor mindenki vár... Később szólt, hogy akkor megyünk az Oxford Circusre (nem vészes, ugyanaz az irány, csak ott letesz és a következő busz visz tovább). Az út alatt először egy megállóból nem bírt elindulni, majd egy tolószékes után nem tudta visszahúzni a rámpát. Mindeközben a hangosbeszélőn folyamatos interakcióban volt velünk. Ő beszélt, mondta, hogy hát lehet innen nem tudunk tovább menni, jó akkor indulunk, nem mégsem, de igen.... az utasok pedig különböző hangokkal fejezték ki nemtetszésüket vagy örömüket. Közben én egy nő mellett ültem aki zenét hallgatott és headbangelt... :D Végül még utoljára módosították a végállomást így egy kicsivel az Oxford Circus előtt letett ez az álomjárat.
A délután további részét újra tesómmal töltöttem. Többnyire China Townban és a Sohoban sétáltunk. Ebédre chicken bunt és szerencsesütit ettem: ,,Keep me and fortune will always be with you".
Végül a Starbucksban ittunk epres cappuccinot, ami hiba volt, mert utána kint nagyon fáztam. Nyár van :D
Este babysitteltem, és nagyon későn feküdtem le.
Járok futni, hétvégén költözöm az új családhoz és mostanában még az óráimat is fel kell vennem. Jah és el ne felejtsétek, hogy a héten lesz Szent Iván éjszakája... nekem ez a kedvenc ,,ünnepem" :)
Végül mire megírtam ezt a bejegyzést, úgy döntöttem, hogy írok még egy ,,ami kimaradt" posztot. Tehát nemsokára jön a következő.
Közben persze le vagyok maradva, de úgy döntöttem, hogy akármennyire is zavar, nem írok visszafelé bejegyzéseket. Ha eszembe jut valami, akkor azért azt leírom, szóval bocs hogy most kicsit ilyen zavaros lett a blog.
Pénteken a magyar lányokkal találkoztam. Anikót már régóta ismerem... öhmm vagyis nem, csak január óta, de olyan furcsa. Más au pairek közt is így van, hogy néhány hónap alatt úgy érzed mintha évek óta ismernétek egymást?
Előző vasárnap a hajókázáson (következő bejegyzésben írok erről) találkoztam még Ágival és Henivel. Ági és a barátja, Bence hívtak minket a fiú előző munkahelyére. Igazából én nem sokat tudtam arról, hogy mit, hol, kivel és hogy fogunk csinálni, de mentem, mert én mostmár semmit nem hagyok ki :). Az utolsó pillanatban a terv persze módosult, így egy kávézó helyett egy sportbár szerű helyre ültünk be. Nekem tetszett (lányok közül egyedüliként), jó persze nem rögtön, ahogy beléptem, de szerintem ha hagyod magad és felveszed a hely ritmusát, akkor bárhol lehet jól szórakozni. Csak lazán!
Szóval a bár tele volt zászlókkal, kivetítőkkel és pasikkal... rengeteggel. Igazából lányok rajtunk kívül csak elvétve voltak. De nekem tetszett, főleg mivel az Anglia-Algéria meccs miatt ránk pár kósza pislantáson kívül nem reagáltak. Najó kivéve egy dolgot... Bencének ott volt 3 ismerőse és az egyikük figyelmét sikerült felkeltenem... dejó nekem. Tényleg nem is értem. Én olyan kedves de elég antiszociális vagyok. A fiúknak ez úgy jön le hogy húúú, titokzatos, de mikor megmondom, hogy nem vagyok sem titokzatos, sem különleges, csak még jobban beindulnak. Én ezt nem értem... Szeretek barátkozni és egy ilyen baráti, ismerkedős este én is nagyon vidám, kommunikatív és barátságos vagyok, de amint fel akarnak szedni sünimódba kapcsolok. Fal fent-lent, jobbról-balról, elöl-hátul (ebben jó vagyok :)).
A másik problémám csak az volt, hogy nem ihattam, mivel egész héten hihetetlenül fájt a fejem és vettem be gyógyszert... pedig az angol sör! IMÁDOM :D
Ezzel együtt is nagyon jó estém volt. Néztük a focit, aztán biliárdoztunk. Ági és Bence együtt én pedig Norbival. Mi nyertünk :D. Szóval jófej emberek közé sikerült megint keverednem.
Elég korán eljöttünk, mert Anikóék nem szórakoztak túl jól, Bence még ment dolgozni (Ági vele), én pedig nem akartam Martinnal (helyes cseh fiú, aki nem hajlandó hozzám szólni(?!):D), Norbival és még úgy 100 másik pasival maradni. Ezért inkább egy éjszakai randi mellett döntöttem. Londonnal :)
Elsétáltam a Tower Bridge-hez, a közepén megálltam és csak néztem a várost. Olyan nagyon szép. Hihetetlen, hogy itt vagyok. Itt élek benne, de néha túlságosan természetesnek veszem, ilyenkor igyekszem nagyobbra nyitni a szemem és valahogy közelebbről nézni a részleteket, közelebb húzódni a valósághoz, a jelenhez, mert az London. Ha ez sikerül, akkor nagyon boldog vagyok. Ez pont egy ilyen este volt. Jártam már ezeken a helyeken, de teljesen más éjjel egyedül sétálgatva, nyugodtan, először egészben, aztán részleteiben megnézve látni mindezt. Ismerős, de új.
Tehát láttam a Towert, a St. Paul's katedrálist (mindig lenyűgöz, olyan hatalmas), St. Dunstan in the East kertjét, The Royal Courts of Justice épületét, a BBC-t, voltam a Sommerset House udvarán, aztán már csak sétálgattam a Charing Cross és a Trafalgar környékén. És ami a legjobb volt, hogy végig esett az eső. Ez olyan angol :)
Szombaton ,,csak" Nórával sétálgattunk a városban. Bementünk pár boltba, Tesco-anyu adott enni (Tesco-anyu= ő etet. Azért hívjuk így, mert a tescoban mindig van pár leárazott (pl délután a reggel kitett) szendvics, vagy akciós chocolate fudge brownies ben&jerry's fagyi (ezért van az hogy a biztonság kedvéért Anikó, Nóra és én mindig tartunk a táskánkban kiskalanat... nem vicces ám mikor a város közepén, egy padon, fém kanállal esszük a nagy doboz fagyit) vagy mostanság finom szamóca. Szóval szeretjük :)). Regent's parkban egy padon ülve ettünk, játszótéren játszottunk majd mivel nagyon (tényleg nagyon-nagyon) hideg volt elsétáltunk Camden Townba és pár bolt után a Costában melegedtünk fel egy finom kávéval.
Vasárnap későn keltem fel, de ez szerencsét is hozott, mert végre sikerült beszélnem Annikával (német lány, ő a kedvencem). Szegény, újabban hétvégén is dolgoznia kell. Átmeneti ugyan, de szemétség. Remélem hamarosan találkozunk is.
A buszos utamról írnom kell. Nem árt tudni, hogy itt Londonban a buszok elég önálló életet élnek. Felszállhatsz, de az útirány és a végállomás néha változhat. Eddig ez az utam volt a legviccesebb. Eleve nem jött busz, aztán mikor végre sikerült felszállni a sofőr kedvesen közölte, hogy megyünk, de még nem tudja hova. Egy biztos: nem Aldwychoz. Ilyenkor mindenki vár... Később szólt, hogy akkor megyünk az Oxford Circusre (nem vészes, ugyanaz az irány, csak ott letesz és a következő busz visz tovább). Az út alatt először egy megállóból nem bírt elindulni, majd egy tolószékes után nem tudta visszahúzni a rámpát. Mindeközben a hangosbeszélőn folyamatos interakcióban volt velünk. Ő beszélt, mondta, hogy hát lehet innen nem tudunk tovább menni, jó akkor indulunk, nem mégsem, de igen.... az utasok pedig különböző hangokkal fejezték ki nemtetszésüket vagy örömüket. Közben én egy nő mellett ültem aki zenét hallgatott és headbangelt... :D Végül még utoljára módosították a végállomást így egy kicsivel az Oxford Circus előtt letett ez az álomjárat.
A délután további részét újra tesómmal töltöttem. Többnyire China Townban és a Sohoban sétáltunk. Ebédre chicken bunt és szerencsesütit ettem: ,,Keep me and fortune will always be with you".
Végül a Starbucksban ittunk epres cappuccinot, ami hiba volt, mert utána kint nagyon fáztam. Nyár van :D
Este babysitteltem, és nagyon későn feküdtem le.
Járok futni, hétvégén költözöm az új családhoz és mostanában még az óráimat is fel kell vennem. Jah és el ne felejtsétek, hogy a héten lesz Szent Iván éjszakája... nekem ez a kedvenc ,,ünnepem" :)
Végül mire megírtam ezt a bejegyzést, úgy döntöttem, hogy írok még egy ,,ami kimaradt" posztot. Tehát nemsokára jön a következő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése