Miért nem lehetek én egyszer az, akinek nem a rossz jut? Mindig a neheze és soha semmi nem oldódik meg... nagyon elegem van már. Persze nem adom fel soha, de egyre jobban dühít a dolog. Szar érzés, hogy csak gyűlik bennem a harag, mindig lenyelek mindent, mert mást nem is tehetek... Évek óta csak szívok!
Nem akarom hogy könnyű legyen, csak legyen normális, mint másoknak.
Nekem mindig a szarabb jut.
Aki nem érti annak egy példa:
Kijutottam Londonba. Szar családot kaptam. Egyre rosszabb lett.
Tv elromlott, olvastam.
A házat elkezdték lebontani. Fürdőszobámnak annyi, wc az ágyam mellé került.
Március 27 óta élek bőröndökből. Közben a ház egyre több része le lett bontva. Átköltöztem a studyba... tele volt pókokkal, tényleg minden nap kettőt-hármat nyírtam ki (éjjel mikor a párnámon, a fejem mellett mászik nem tudok kedves és állatbarát lenni).
Munkám van, de összevissza. Hülye család.
Jött nagymama.
Anyuka bejelentette, hogy nekik csak július 7-ig kellek.
Most vasárnap átköltöztünk ide, Temple Fortunera. A szobámon nincs ablak, a berendezés csupán egy ágy és a bőröndök. Olyan mint egy doboz, de legalább nincsenek pókok (és levegő sem).
Kaja nincs, anyukáék vesznek minden este kész kaját, maguknak.
Tv nincs, internet tegnap óta van, néha.
Másik családot nem találtam eddig.
És ez tényleg csak az, ami most minden erőlködés nélkül eszembe jut.
Hogy mi vár rám? Szeretném befejezni a sulit, megkapni a diplomám, és amint lehet újra útra kelni, de addig eljutni elég nehéz lesz. Szépen hazamegyek, visszaköltözök Pestre (Budára soha többé) és normálisan tanulok, gyakornok leszek valami újságnál és közben dolgozok. DE otthon tényleg nincs senkim. A családom minden tagjának saját külön élete van... Anya NY-ban, Apa Fehértón, Nóra meg ki tudja hol. Barátaim jó messze, összevissza... Kivel fogok lakni? Miből fogok élni? Szeret a családom, én is szeretem őket... de nem vagyunk együtt és én egyedül leszek.
Mindössze annyit akarok, hogy normális legyen nekem is. Szimpla au pair akartam lenni egy szimpla családnál. Szerintem elég nyilvánvaló, hogy ha ezt kibírtam, akkor a sima családok, sima hülyeségeit kb észre sem vettem volna.
És basszameg nem fair, hogy itt van a többi lány, akik mennének haza és különösebben nem is szeretik ezt a várost, és vagyok én, aki majd megőrül Londonért, de mégis nekem kell hazamennem! Hát tényleg olyan rettentő nagy baj lenne, ha egyszer az életben nekem lenne jó (nem jobb mint az átlagnak) és legalább azt az egy rohadt hónapot még itt tölthetném.
Én úgy gondolom, hogy a gondjaink belőlünk fakadnak, ezért is nem változik azzal különösebben semmi, ha messzire mész. Írtam már, hogy a környezet változhat, de magadból nem léphetsz ki... De akkor sem hiszem el, hogy én ennyire nagyon különböznék másoktól. Tudom, hogy másoknak is vannak problémái és gondjai, de nem hiszem el, hogy van még egy ekkora szerencsétlen, aki minden lépésénél megbotlik és minden irányból csak a pofonokat kapja.
Ez nem panaszkodás. Nem félek, nem aggódok, boldog vagyok, bátor, erős és fiatal. De a blog írása sokat segít, ennyi az egész. Most ezt leírtam és minden mehet tovább. Igen jöhet a következő adag, leszarom, az én idegeimet lehet húzni. Szórakozzunk!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Sziiia!!
VálaszTörlésmár akartam nálad kommentet írni, csak nem volt ilyen google fiókom vagy mim és névtelenül nem lehet nálad írni.
Szal csak azt akarom mondani, h fel a fejjel!
Tudom, h jó érzés kommentet olvasni és szeretik is a blogírók :) tündérbéka oldlásról találtam rád. Tiszteletre méltó a türelmed, meg úgy nagyjábóül minden amit elviselsz!
Biztos lesz sokkal jobb is majd a jövőben!
Képzeld én is megyek au-pairnek (főként ezért is olvaslak, mert az embernek szembesülnie kell az árnyoldalakkal is, tudod elég sok vidám au-pair blogot is olvasok mellesleg, így aztán a földön kell maradni, ha érted h értem).
De nem szomorkodj, lesz még egyszer minden jó.
Én megértelek, mikor olvaslak, hogy te csak egy normális átlagos családra vágysz.
Szurkolok neked is meg maamnak is, remélem sikerül találnom egy kedves normális családot.
Ha esetleg ősszel még Angliában leszel, felveszem veled a kapcsolatoot, akár találkozhatnánk is :) bár lehet te ősszel már egyetemre mész, bocs de ezzel nem vok tisztában :) sztem elég sokat írtam xD
üdv. Fruzsi
Londonba jössz? :D:D Szuper-szuper-szuper! Én nagyon szívesen segítek amiben kell. Ez nagyon izgalmas :D Kérdezhetsz amennyit csak akarsz, engem nem fáraszt vagy zavar, ha válaszolnom kell. Mikor akarsz kijönni? Tényleg jó lenne találkozni, mondjuk én szeptemberben már sajnos megyek vissza a suliba. Persze ha én már nem leszek itt, azért majd az itteni ismerőseimet átpasszolom neked, mi meg majd max később találkozunk :)
VálaszTörlésAmúgy szoktam arra gondolni, hogy vajon van e olyan, aki olvassa a ,,vidámabb" blogok mellett az enyémet is és ennek fényében mérlegeli, hogy elinduljon e. És lám itt vagy te :) Talán így még nem mondtam ki, de igyekszem sokszor belevinni posztokba, hogy igen én megszívtam a családdal, de nekem még így is megéri! Szerintem ha megteheted, hogy au pair legyél, akkor tedd is meg! Minimum meg kell próbálni. Ez életem eddigi legnagyobb kalandja(egyelőre ;))
(Mostmár lehet bejelentkezés vagy bármilyen macera nélkül megjegyzést írni. Még jó hogy szóltál én észre sem vettem. Köszi)