Kívánjatok szerencsét!

Jajj erről nehéz írni, mert igazából én sem értem, amikor pedig elmondom valakinek jönnek a jobbnál jobb kérdések, amikre nem tudok válaszolni. Igyekszem felvázolni azt amit én tudok, akkor legalább mindenki abban a képben lesz amiben kb én vagyok.

Szóval tart az építkezés. Szobám mostmár teljesen lebontva, földszinten több helyen lyukak a padlóban, falban, plafonban. Előző héten átköltöztem a studyba, de igazából csak ma került le minden cuccom ide ebbe a szobába (egy hatalmas és két kisebb bőröndben) vagyis nem mind, mert az akasztós dolgok és a könyveim Ellie szobájában vannak.
Studyban lakni jó, jobb mint a wc-vel az ágyam mellett :D. Persze ez akkor sem egy rendes szoba. Nincs szekrény, tv, fiók ilyesmi és üveges az ajtó... Reggel az én ajtóm előtt tobzódik mindenki, napközben itt mászkál az összes munkás és a gyerekek kopogás előtt (ezt már megtanítottam nekik) vagy csak úgy, bebámulnak az üvegen át. Igazából én tényleg el tudom magam engedni és ha eldöntöm hogy nem húzom fel magam akkor nem is teszem, de ma azért szarul esett mikor munka után (ma én főztem pl) végre beültem a ,,szobámba" pihenni, meg egy kicsit ejtőzni az ágyon, mire Jake bekopogott, hogy apuka gyakorolni akar velük a zongorán... Jóhh... laptop, töltő, bögre fel, átvonultam a tv-s szobába az asztalhoz. Erre bejön Jake bekapcsolja a tv-t és focit néz, persze max hangerőn. Nem baj, persze az ő házuk és nincs is semmi bajom sem Jakkel, sem a focival... csak este kell nekem a magány, az én kis megérdemelt magányom. Nem vagyok ideges nem is zavar a dolog, könnyen túlteszem magam az ilyesmin. Ha aggatok valahol, akkor én simán átülök máshova, nem idegesítem magam ilyesmin... DE mikor visszajöttem a szobámba, látom, hogy a kották szanaszét a földön, zsepik mindenhol. Csak álltam és néztem. Nem tudom... talán szomorú vagyok kicsit. Apuka ennyire szarik rám... meg hát értitek. Na mind1.
A lényeg, hogy tegnap Aviva kopogott az ajtómon és megkérdezte, hogy beszélhetnénk e egy percet. Mondtam persze. Erre ő elkezdte ecsetelni, hogy az építkezés el van csúszva, ezen a héten kikapcsolják az áramot, a vizet, jövőhéten kiütik az egyik külső falat blablabla. A gyerekek július hetedikén ha minden igaz elutaznak Izraelbe a nagyihoz, apuka nem tudom mit csinál, Aviva amint lehet megy utánuk, de persze nem tudni hogy mikor és hogy, mert pl a gyerekek meggondolhatják magukat, vagy az építkezés újra csúszik és a többi és a többi... Rengeteg dolog van és mindegyik folyton változik, ők nem tudnak nekem semmi pontosat mondani, minden időpont, helyszín, ötlet, lehetőség csak felvetésként kerül szóba. Soha semmi konkrétat nem mondanak, de nem is tudnak. Még az is lehet, hogy elköltöznek a nagypapákhoz, de én oda nem nagyon mehetek (hogy is mennék?).
Végülis arra jutottunk, hogy 3 lehetőségem van:
a.: maradok, DE nem tudni mi lesz akkor, és milyen körülmények közt (no villany, no víz, no fal)
b.: keresek másik családot
c.: Liz (ő Nóra host anyjának és Avivának közös barátja, aki nagyon rendes, nagydarab, nagyszájú nő. Ő szerezte nekem Aviváékat.) befogadna engem augusztusig.
Ezek közül rögtön elsőre azonnal a c-t választottam. volna. Mivel ma kiderült, hogy hát náluk csak heti pár órában dolgozhatnék. Igazából nem au pair lennék, és kellene is mellé más munka.
Nem ecsetelem, de nekem ez így nem.
Szóval keresem a családot. Mostmár nyíltan, ez a család tud róla, nincs bűntudatom.
Jól vagyok, minden rendben. Ha nem lenne kaotikus minden, akkor lehet nem is érezném jól magam, furcsa lenne, nem normális :)

Csak most legyen egy kis szerencsém.