Lilla itt volt Londonban. Csütörtök éjjel jött. Persze a család még bealakított egy kicsit, mert rájöttek aznap este, hogy ők most akkor féltenek engem és nem mehetek éjjel 2kor a Baker Streetre... kitalálták, hogy menjek ki a reptérre busszal (fogjak közben taxit (au pair fizetéssel??) ráadásul úgy menjek oda, hogy Lillának már nem is tudnék szólni mivel a gépen ül éppen). Végülis hazudtam, majd éjjel szépen kimentem elé az eredeti terv szerint. Persze nem volt semmi gond. A buszon hazafelé még ingyen jegyet is kaptunk mert a sofőr nem tudta felváltani a 20 fontost :D
(buszon)Otthon aztán persze alvás. Jah Lillától kaptam egy olyan trikót, amit kb akkor néztem ki magamnak, mikor ide kijöttem. Sienna Millerről van rajta ugyanaz a kép, ami anno az albérletben a közös szobánk falára volt felragasztva az én jóvoltomból :)
Pénteken reggel korán keltünk (főleg annak tükrében, hogy este 3kor értünk haza). Shopping nap Lilla külön kérésére. Akartam venni gumicsizmát, ezért gondoltam benézünk Camdenbe is. Aha, mert az úgy megy... ott ragadtunk. 5 órás csúszással a tervhez képest megérkeztünk a Hyde parkba. Szerintem Lilla is ezt élvezte leginkább aznap, ugyanis a mókus etetés szépen összejött :D, sőt egy idő után a turisták minket kezdtek el fényképezni. Egész kis csoportocska verődött össze körülöttünk :D:D
(buszon)Otthon aztán persze alvás. Jah Lillától kaptam egy olyan trikót, amit kb akkor néztem ki magamnak, mikor ide kijöttem. Sienna Millerről van rajta ugyanaz a kép, ami anno az albérletben a közös szobánk falára volt felragasztva az én jóvoltomból :)Pénteken reggel korán keltünk (főleg annak tükrében, hogy este 3kor értünk haza). Shopping nap Lilla külön kérésére. Akartam venni gumicsizmát, ezért gondoltam benézünk Camdenbe is. Aha, mert az úgy megy... ott ragadtunk. 5 órás csúszással a tervhez képest megérkeztünk a Hyde parkba. Szerintem Lilla is ezt élvezte leginkább aznap, ugyanis a mókus etetés szépen összejött :D, sőt egy idő után a turisták minket kezdtek el fényképezni. Egész kis csoportocska verődött össze körülöttünk :D:D
Parkban kávé, mókus, séta után Oxford Street következett. Sajnos már nem volt sok időnk, ezért nem is sétáltunk végig és a sütishez sem jutottunk el(nem is bírtunk volna már amúgy sem enni--link balra). Este még várt ránk egy salsa party Camdenben :D. Busy day!
(itt szólok, hogy a képeket érdemes megnézni az albumban, kivételesen igyekszem majd mindhez írni valamit)
Megint későn értünk haza, mert találkoztunk egy magyar fiúval meg két (nem tudom milyen nemzetiségű) haverjával, akikkel a lányok ettek még a buli után. A buliról annyit, hogy Salsa? Én? Déli fiúk? Hehe... nem. Persze azért jól éreztem magam, de nem az én világom.
Másnap reggel újabb korai ébredés után a London Eye-nál találkoztunk Anikóval és Nórával. Szinte azonnal be is küldtek minket egy kapszulába.
Nagyon szép volt. A város... imádom, a repülés egy ilyen kis izében, de leginkább maga a szerkezet tetszett. Olyan érdekes a sok fém cső, az üveg kapszulák meg minden.
A Londo Eyetól gyalog mentünk a Madame Tussaud's-ba. átsétáltunk a Trafalgar Squaren is, ahol éppen néptáncosok boldogították a turistákat (meg engem :)) Fényképezkedtünk szép piros telefon boxban, a Piccadily kivetítői előtt, kávéztunk Costaban a Baker streeten...
A Madame Tussaudról nem különösebben tudok mit írni. Én nem terveztem, hogy londoni életem során oda is ellátogatok, és az az igazság, hogy bár nem bánom vagy ilyesmi, de nekem ez nem jött be. Tehát csalódni ugyan nem csalódtam, de semmi extra... (mellékesen minden híres ember ilyen picike??? Hehe Putyin: Alacsony férfiak sportkocsival kompenzálnak, ő meg az országával?)
MD's után csak ketten folytattuk utunkat vissza China Townba természetesen curryt enni. Ez a kedvenc kajám. Remélem Lillának is annyira ízlett mint nekem (mindig :)). Ezzel szépen el is telt a szombatunk.
Vasárnap reggel korán keltünk hiszen várt minket BRIGHTON!!! Imádom Londont (tudom sokszor mondom, de így van), de azért néha ki kell mennem innen is. Én általában azt mondom, és gondolom, hogy nem Angliában vagyok hanem Londonban. Szerintem ez a város hatalmas, de elég zárt. Eddig négyszer voltam kint (Leicester, két reptér (Luton, Gatwick) és most Brighton) ezeken kívül nem, hiszen nem is igazán szükséges, itt mindenből van legalább egy kicsi, plusz elég drága is buszozni, vonatozni. Ugyanakkor néha úgy érzem, hogy most azonnal ki kell innen jutnom. Nem tudom pontosan miért, de pl hiányoznak a mezők.
Így kapóra is jött ez a kis utazás. Jah és azért azt is tegyük hozzá, hogy ez a város tengerpartot jelent ÉS innen származik a The Kooks is!Tenger, tenger, tenger!!! Biztos vagyok abban, hogy nem létezhet olyan ember, aki ne érezné azt a furcsa izgalmat, ha végre ott áll egy tenger partján. Olyankor nézed, nézed és hallgatod. Megszűnik minden, teljes a nyugalom. Ha nem Londonba, akkor tengerpartra mentem volna. Szeretem, pedig nem vagyok egy nagy strandoló, nem szeretem a napot, a bikinit, nem szeretem ha meleg van és így tovább, de szeretem a hangulatát. Ott mindenki boldog és nyugodt. Az emberek erőlködés nélkül mosolyognak. Nem is magyarázom tovább, engem elvarázsol és kész :D
Neten már előre csekkoltam, hogy mit is kell itt megnézni és végülis két fontos dolog került a listámra. Az első természesen a tenger közvetlen közelről, a másik pedig egy lovas körhinta a parton. Ezek a fajta körhinták már szinte mániámmá váltak. Van egy a London Eyehoz közel is és majd szeretnék én is venni egy kicsit, ami zenél (kb 3 éve keresem a tökéletest). Szeretem csak úgy nézegetni, soha nem unom meg.
Visszatérve a beszámolóhoz, mikor megérkeztünk a városba, első utunk a Pierre vezetett, annak is a legvégére hogy totálban láthassuk a tengert és érezhessük a szelet. Aztán, mivel a Pier nagyjából egy vidámpark, nem tudtunk ellenállni, tehát kezdtük is rögtö
n a mókát egy szellemkastélyban. Nem volt nagyon ijesztő, de én féltem, mert utálom, ha leszíjaznak egy kis mozgó kocsiba és úgy tuszkolnak mindent az arcomba, ráadásul egy bábú még le is köpött. Ezután felültünk még egy kis körhintára is, majd jött az igazi kaland. Volt ott egy nagy szerkezet, aminek a lényege, hogy magasra visz, pörög-forog, emel, zuhan stb. Gyorsan össze is jött a 8 ember, és már fent is voltunk az ülésekben. Mikor az ott dolgozó lány ránk csukta azt a sárga kemény dolgot (nem tudom a nevét, de pl minden hullámvasúton van ilyen) ami a vállaidnál és a combodnál belepaszíroz az ülésbe, még meg is jegyeztem Lillának, hogy húha, hogy nyom és meg sem bírok mozdulni. De mikor elindult a gép, abban a pillanatban éreztem hogy meglazult, egy kicsit felengedett és ha nekidőltem a vállammal még mozgott is. Kérdeztem Lillát, hogy az övé is ilyen e. Válasz? Hát nem. Próbáltam integetni meg kapálózni, hogy hát így azért én nem annyira akarok olyan magasan pörögni, de nem reagáltak semmit. Nem részletezem, de furcsa élmény volt. Azon gondolkoztam, hogy vajon akkor most, mielőtt meghal valaki, ezt kell éreznie? Vagy, hogy akkor most hogy is fogok innen kizuhanni és pontosan merre fogok a tengerbe esni? Csendes kaland volt. Nem akartam síkítva meghalni. De még élek. Mikor leereszkedtünk az egyik lány,aki irányította az egészet, erősen vigyorgott rám. Akkor esett, hogy basszus ezek azt hitték, azért integetek, mert most akkor JEEEE!!! BYE-BYE!!! DE VIDÁM VAGYOK! :S
(itt szólok, hogy a képeket érdemes megnézni az albumban, kivételesen igyekszem majd mindhez írni valamit)Megint későn értünk haza, mert találkoztunk egy magyar fiúval meg két (nem tudom milyen nemzetiségű) haverjával, akikkel a lányok ettek még a buli után. A buliról annyit, hogy Salsa? Én? Déli fiúk? Hehe... nem. Persze azért jól éreztem magam, de nem az én világom.
Másnap reggel újabb korai ébredés után a London Eye-nál találkoztunk Anikóval és Nórával. Szinte azonnal be is küldtek minket egy kapszulába.
Nagyon szép volt. A város... imádom, a repülés egy ilyen kis izében, de leginkább maga a szerkezet tetszett. Olyan érdekes a sok fém cső, az üveg kapszulák meg minden.
A Londo Eyetól gyalog mentünk a Madame Tussaud's-ba. átsétáltunk a Trafalgar Squaren is, ahol éppen néptáncosok boldogították a turistákat (meg engem :)) Fényképezkedtünk szép piros telefon boxban, a Piccadily kivetítői előtt, kávéztunk Costaban a Baker streeten...
A Madame Tussaudról nem különösebben tudok mit írni. Én nem terveztem, hogy londoni életem során oda is ellátogatok, és az az igazság, hogy bár nem bánom vagy ilyesmi, de nekem ez nem jött be. Tehát csalódni ugyan nem csalódtam, de semmi extra... (mellékesen minden híres ember ilyen picike??? Hehe Putyin: Alacsony férfiak sportkocsival kompenzálnak, ő meg az országával?)
MD's után csak ketten folytattuk utunkat vissza China Townba természetesen curryt enni. Ez a kedvenc kajám. Remélem Lillának is annyira ízlett mint nekem (mindig :)). Ezzel szépen el is telt a szombatunk.Vasárnap reggel korán keltünk hiszen várt minket BRIGHTON!!! Imádom Londont (tudom sokszor mondom, de így van), de azért néha ki kell mennem innen is. Én általában azt mondom, és gondolom, hogy nem Angliában vagyok hanem Londonban. Szerintem ez a város hatalmas, de elég zárt. Eddig négyszer voltam kint (Leicester, két reptér (Luton, Gatwick) és most Brighton) ezeken kívül nem, hiszen nem is igazán szükséges, itt mindenből van legalább egy kicsi, plusz elég drága is buszozni, vonatozni. Ugyanakkor néha úgy érzem, hogy most azonnal ki kell innen jutnom. Nem tudom pontosan miért, de pl hiányoznak a mezők.
Így kapóra is jött ez a kis utazás. Jah és azért azt is tegyük hozzá, hogy ez a város tengerpartot jelent ÉS innen származik a The Kooks is!Tenger, tenger, tenger!!! Biztos vagyok abban, hogy nem létezhet olyan ember, aki ne érezné azt a furcsa izgalmat, ha végre ott áll egy tenger partján. Olyankor nézed, nézed és hallgatod. Megszűnik minden, teljes a nyugalom. Ha nem Londonba, akkor tengerpartra mentem volna. Szeretem, pedig nem vagyok egy nagy strandoló, nem szeretem a napot, a bikinit, nem szeretem ha meleg van és így tovább, de szeretem a hangulatát. Ott mindenki boldog és nyugodt. Az emberek erőlködés nélkül mosolyognak. Nem is magyarázom tovább, engem elvarázsol és kész :D
Neten már előre csekkoltam, hogy mit is kell itt megnézni és végülis két fontos dolog került a listámra. Az első természesen a tenger közvetlen közelről, a másik pedig egy lovas körhinta a parton. Ezek a fajta körhinták már szinte mániámmá váltak. Van egy a London Eyehoz közel is és majd szeretnék én is venni egy kicsit, ami zenél (kb 3 éve keresem a tökéletest). Szeretem csak úgy nézegetni, soha nem unom meg.
Visszatérve a beszámolóhoz, mikor megérkeztünk a városba, első utunk a Pierre vezetett, annak is a legvégére hogy totálban láthassuk a tengert és érezhessük a szelet. Aztán, mivel a Pier nagyjából egy vidámpark, nem tudtunk ellenállni, tehát kezdtük is rögtö
n a mókát egy szellemkastélyban. Nem volt nagyon ijesztő, de én féltem, mert utálom, ha leszíjaznak egy kis mozgó kocsiba és úgy tuszkolnak mindent az arcomba, ráadásul egy bábú még le is köpött. Ezután felültünk még egy kis körhintára is, majd jött az igazi kaland. Volt ott egy nagy szerkezet, aminek a lényege, hogy magasra visz, pörög-forog, emel, zuhan stb. Gyorsan össze is jött a 8 ember, és már fent is voltunk az ülésekben. Mikor az ott dolgozó lány ránk csukta azt a sárga kemény dolgot (nem tudom a nevét, de pl minden hullámvasúton van ilyen) ami a vállaidnál és a combodnál belepaszíroz az ülésbe, még meg is jegyeztem Lillának, hogy húha, hogy nyom és meg sem bírok mozdulni. De mikor elindult a gép, abban a pillanatban éreztem hogy meglazult, egy kicsit felengedett és ha nekidőltem a vállammal még mozgott is. Kérdeztem Lillát, hogy az övé is ilyen e. Válasz? Hát nem. Próbáltam integetni meg kapálózni, hogy hát így azért én nem annyira akarok olyan magasan pörögni, de nem reagáltak semmit. Nem részletezem, de furcsa élmény volt. Azon gondolkoztam, hogy vajon akkor most, mielőtt meghal valaki, ezt kell éreznie? Vagy, hogy akkor most hogy is fogok innen kizuhanni és pontosan merre fogok a tengerbe esni? Csendes kaland volt. Nem akartam síkítva meghalni. De még élek. Mikor leereszkedtünk az egyik lány,aki irányította az egészet, erősen vigyorgott rám. Akkor esett, hogy basszus ezek azt hitték, azért integetek, mert most akkor JEEEE!!! BYE-BYE!!! DE VIDÁM VAGYOK! :SEzek után megnéztük a körhintámat, leültünk víz mellé. Szuperül érzetem magam. Nagyon élőnek :D
Amúgy jól esett nagyon a víz közelsége, bár ezt hiába magyarázom, úgysem tudom elég jól leírni sajnos. Várost is néztünk egy kicsit, láttuk a pagodát, és ami nekem fontos, hogy egy kávézónál láttam két salukit. Gyönyörűek voltak, és ilyenekbe sajnos otthon nem lehet csak úgy az utcán sétálgatva botlani. Ezelőtt kiállításon kívül, csak az első londoni vasárnapomon találkoztam itt Finchleyben. A lányoknak nagyon nem tetszettek, de nekem ez az egyik kedvenc fajtám.
Ebédelni beültünk a tengerparton egy pubba. Fish&chipset ettünk. Alapvetően én nem szeretem, de ez isteni volt. A halnak hal íze volt, úgy értem finom hal íze. Gondolom, nem volt lefagyasztva előtte, hanem frissen sütötték meg. Az étteremben az ablak mellett ültem, halat ettem, barátokkal voltam, háttérben focimeccset és beszélgető angolokat hallottam és közben a tengert néztem. Mindezt egy vasárnap délután. Basszus még most is boldog vagyok :)
Ebéd után még visszamentünk a partra, ahol én rendesen kiéltem magam. Mit számít nekem, hogy csak egy converse tornacipő van rajtam... Természetesen belesétáltam a vízbe. Mit tehetnék? Ilyen vagyok :D
Amúgy jól esett nagyon a víz közelsége, bár ezt hiába magyarázom, úgysem tudom elég jól leírni sajnos. Várost is néztünk egy kicsit, láttuk a pagodát, és ami nekem fontos, hogy egy kávézónál láttam két salukit. Gyönyörűek voltak, és ilyenekbe sajnos otthon nem lehet csak úgy az utcán sétálgatva botlani. Ezelőtt kiállításon kívül, csak az első londoni vasárnapomon találkoztam itt Finchleyben. A lányoknak nagyon nem tetszettek, de nekem ez az egyik kedvenc fajtám.
Ebédelni beültünk a tengerparton egy pubba. Fish&chipset ettünk. Alapvetően én nem szeretem, de ez isteni volt. A halnak hal íze volt, úgy értem finom hal íze. Gondolom, nem volt lefagyasztva előtte, hanem frissen sütötték meg. Az étteremben az ablak mellett ültem, halat ettem, barátokkal voltam, háttérben focimeccset és beszélgető angolokat hallottam és közben a tengert néztem. Mindezt egy vasárnap délután. Basszus még most is boldog vagyok :)
Ebéd után még visszamentünk a partra, ahol én rendesen kiéltem magam. Mit számít nekem, hogy csak egy converse tornacipő van rajtam... Természetesen belesétáltam a vízbe. Mit tehetnék? Ilyen vagyok :D
A kis kirándulásunk végére még egy kis szerencsejáték is belefért. Lilla nyert is egy plüss Geogeot (Peppa pig öccse). Hazafelé a buszon már nagyon álmos voltam, így Lilla ölében végigaludtam az utat és már újra Londonban ébredtem.
A hétfői napra városnézés volt előírva. Bárki aki ide jön, vegyen egy napi bérletet és járja körül a várost. A belvárosban a buszok elmennek minden főbb látnivaló előtt, viszonylag lassan a forgalom miatt, tehát hülyeség városnéző buszra költeni. Plusz a DLR-t semmi esetre se hagyja ki senki!
Reggel a Horse Guardian téren az őrségváltással kezdtünk, majd átsétáltunk a Buckingham Palacehoz, ahol ugyancsak őrségváltás volt:D. Micsoda mázli. Jah és a St. James parkban sétálni napos időben nagyon szép és megnyugtató. Voltunk még elköszönni a Hyde parktól, majd metróra ültünk.
Megnéztük a St Paul's Cathedralt, aminél még én is mindig elámulok, hogy milyen hatalmas, majd elsétáltunk a The Gherkin buildinghez és a Monumenthez. Utközben leültünk a a St. Dunstan-in-the-eastben. Ez egy régi romos templom, amit kertté alakítottak. Kicsit megtalálni, de elég mesebeli, és különleges. Mivel a cityben van, dél körül sok öltönyös üldögél itt és újságot olvas, ebédel.
Amúgy a cityben érdemes elveszni, mert érdekes építészeti dolgokat és apró érdekességeket lehet látni.
Megnéztük még a Wobbly bridget, Towert, Tower Bridget, St. Katharine dockot (ott van a híd mellett, de sok turista nem veszi észre) majd DLR-el elmentünk docklandsbe. Nem tudom szabad e Lilla nevében is ilyet mondanom, de azt hiszem ez volt az a pillanat, illetve hely, ahol Lilla is beleszeretett Londonba, legalább egy kicsit. Erről a helyről újfent nem sokat tudok írni. Ezt látni kell. Nekem személy szerint ez a kedvenc városrészem Londonban, és a kedvenc helyem az egész a világon.
Este megajándékoztunk magukat egy pizza hutos vacsorával és még egy kör városnézéssel. Itt mrá igazából csak az esti Piccadily, London Eye és a Big Ben számított. A buszon pedig végre sikerült olyan őszintén és jólesően nevetnem, mint kb az utóbbi 5 évben soha. Ült előttünk egy néger pasi, a haverjaival és 10 másodpercenként szívta a fogát. Először csak mondtam Lillának, hogy idegesít, majd mikor más ő is figyelte, nem bírtuk tovább és kitört belőlünk a nevetés. Egyszerűen nem bírtam leállni, ráadásul még lehalkítani sem legalább egy kicsit. Nevetve szálltunk le a buszról.
Másnap reggel Lilla újra repülőre szállt és visszament Franciaországba. Én hazajöttem, délután aludtam, majd íjra munkába álltam.
Köszönöm Lilla, hogy eljöttél és nagyon remélem, hogy sikerült egy kicsit megfertőznöm téged is Londonnal :)
(Ez a bejegyzés kicsit hosszú és lehet, hogy nem túl összeszedett, de már nagyon álmos vagyok és csak meg akartam végre csinálni. Képek is lesznek majd.)
A hétfői napra városnézés volt előírva. Bárki aki ide jön, vegyen egy napi bérletet és járja körül a várost. A belvárosban a buszok elmennek minden főbb látnivaló előtt, viszonylag lassan a forgalom miatt, tehát hülyeség városnéző buszra költeni. Plusz a DLR-t semmi esetre se hagyja ki senki!
Reggel a Horse Guardian téren az őrségváltással kezdtünk, majd átsétáltunk a Buckingham Palacehoz, ahol ugyancsak őrségváltás volt:D. Micsoda mázli. Jah és a St. James parkban sétálni napos időben nagyon szép és megnyugtató. Voltunk még elköszönni a Hyde parktól, majd metróra ültünk.
Megnéztük a St Paul's Cathedralt, aminél még én is mindig elámulok, hogy milyen hatalmas, majd elsétáltunk a The Gherkin buildinghez és a Monumenthez. Utközben leültünk a a St. Dunstan-in-the-eastben. Ez egy régi romos templom, amit kertté alakítottak. Kicsit megtalálni, de elég mesebeli, és különleges. Mivel a cityben van, dél körül sok öltönyös üldögél itt és újságot olvas, ebédel.
Amúgy a cityben érdemes elveszni, mert érdekes építészeti dolgokat és apró érdekességeket lehet látni.Megnéztük még a Wobbly bridget, Towert, Tower Bridget, St. Katharine dockot (ott van a híd mellett, de sok turista nem veszi észre) majd DLR-el elmentünk docklandsbe. Nem tudom szabad e Lilla nevében is ilyet mondanom, de azt hiszem ez volt az a pillanat, illetve hely, ahol Lilla is beleszeretett Londonba, legalább egy kicsit. Erről a helyről újfent nem sokat tudok írni. Ezt látni kell. Nekem személy szerint ez a kedvenc városrészem Londonban, és a kedvenc helyem az egész a világon.
Este megajándékoztunk magukat egy pizza hutos vacsorával és még egy kör városnézéssel. Itt mrá igazából csak az esti Piccadily, London Eye és a Big Ben számított. A buszon pedig végre sikerült olyan őszintén és jólesően nevetnem, mint kb az utóbbi 5 évben soha. Ült előttünk egy néger pasi, a haverjaival és 10 másodpercenként szívta a fogát. Először csak mondtam Lillának, hogy idegesít, majd mikor más ő is figyelte, nem bírtuk tovább és kitört belőlünk a nevetés. Egyszerűen nem bírtam leállni, ráadásul még lehalkítani sem legalább egy kicsit. Nevetve szálltunk le a buszról.
Másnap reggel Lilla újra repülőre szállt és visszament Franciaországba. Én hazajöttem, délután aludtam, majd íjra munkába álltam.
Köszönöm Lilla, hogy eljöttél és nagyon remélem, hogy sikerült egy kicsit megfertőznöm téged is Londonnal :)
(Ez a bejegyzés kicsit hosszú és lehet, hogy nem túl összeszedett, de már nagyon álmos vagyok és csak meg akartam végre csinálni. Képek is lesznek majd.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése