A szivem kb kettot kihagyott.
Leguggoltam hozza, szembeforditottam magammal, a kezemet a vallara tettem es megkertem, hogy akkor most ezt ujra. O csak pislogott ram. Nem ertette, miert fagytam ugy le. Megkerdeztemtole, hogy ki az anyukaja. Erre sem jott valasz. Megkerdeztem, hogy en az anyukad vagyok? Erre vegre azt mondta, hogy nem. Ramosolyogtam, megsimogattam a fejet es mondtam neki, hogy akkor ezt tartsuk is eszben. Adtam neki egy almat, o pedig vidaman visszaugralt a nappaliba.
Mostanra mar a szivem helyrejott es tultettem magam a dolgon :)
Mas: Ma ujra megszivattam anyukat. Nekem a legszarabb, en ezt tenyleg nem szivesen csinalom vele.... Szoval ma is mar reg tuloraban ment a dolog, amikor is 8:18kor meguntam, hogy a gyerek nem almos es ha akar fejre allok, sem fog elaludni. Szoval hagytam, hogy lemenjen anyukahoz (aki telefonalt, mily meglepo) en pedig elmentem atoltozni. Kezemben az mp3ommal es a jo meleg kapucnis pulcsival mentem le a lepcson, amikor is jott velem szemben anyuka. Mondtam neki, hogy nemsokara jovok.
-De mikor?!-teljesen ugy festett mintha azt mondtam, volna neki, hogy akkor en most atuszok New Yorkba.
-Fel ora.
-Uhh... nekem el kell mennem felvenni a gyerekeket a JB-bol... (zsido cserkeszek)
Ezt mind ilyen gyotrelmes arccal, ram bamulva mondta.
Kerdeztem, hogy maradjak e. Vegul mondta, hogy hat nem...
En tenyleg nem akarom ezt tenni veluk, de kenyelen vagyok. Miattuk. Magamert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése