it scared the shit out of me

Hogy honnan tanultam ilyen ,,szepen" beszelni angolul? Skins. Komolyan az ismeroseim kozul senki nem tud olyan ,,valasztekosan" es osszetetten beszelni mint en. Mindenki csak a szimpla shit, fuck, max. bloody hell monlogot nyomja.... amugy nem, igazabol csak a csalad beszel csunyan. Meg en. Szoval a lenyeg, hogy gyonyoru kifejezeseket tanultam.

A skinsrol meg annyit, hogy eppen most fejeztem be az utolso reszt... ... ... ...

Elmegyek hajat mosok aztan vegre irok egy ,,rendes" bejegyzest.

Tehat:
Az utobbi idoben nem irtam. I just didn't feel like...
Pedig lett volna mit, termeszetesen. De egy ilyen ,,au pair blogban" (hozzateszem, hogy az enyem tokre nem is annak indult es most sem az, de aki most olvassa az azert teszi, mert az eletem jelenlegi, au pair szakasza erdekli...) nem akar az ember szomoru dolgokrol es az au pair ,,maganszemelyes-gondjairol" olvasni.
Valahol sajnalom is, hogy ez igy alakult, atvaltozott, de kozben it's good to drop the dark shit es konnyed utibeszamolot irni, neha hisztizni par sort...
Magamnak kezdtem irni. Ez olyasmi volt, mint mikor valamit nem akarsz elmondani senkinek, de akarod hogy megis mindenki tudjon rola, ezert pl veletlenul nyitva felejted a naplod stb... Jah es persze ez segitett abban is hogy visszavegyem a panaszkodast. Legalabbis en ugy ereztem, hogy sokat jar a szam (meg most is igy erzem) es sokkal tobb dolgot kellene megtartanom magamnak.
A legfontosabb indoka annak, hogy irok, vegulis megiscsak az, hogy ez szep. Gyonyoru dolgokat lehet leirni. Persze ez is az elejen jobban ment, de azt hiszem szeretni fogom visszaolvasni az egeszet meg jo parszor.
Visszaterve: nem panaszkodsz, hanem blogot irsz.
Mondhatnam, hogy azota sok minden megvaltozott, es tenyleg, de kozben tanultam egy s mast. Most nem az, hogy okosabb lettem es bolcsebb meg meg onallobb is. Nem ilyesmit. A legfontosabb dolog, amit megtanultam itt Londonban az, az hogy magadbol nem lephetsz ki. A korulmenyekbol igen, hatrahagyhatod a dolgaidat, megfordulhatsz es elindulhatsz mas iranyba, ugralhatsz, de magadat mindig magaddal viszed. Te mindig ott leszel. En most ertem ezt, es mar latom miert is olyan szornyen nehez neha. Persze ez nem megvilagosodas vagy nirvana vagy stb faszsag es en ezt is csak igy elmondhatom es most ebben a percben tenyleg erthetem is, de ez nem olyasmi ami megoldja az en vagy akar masok eletet. Ez nem jelent semmit csak azt, hogy egy pillanatra megallhatok es elgondolkodhatok azon, hogy megiscsak lenne ertelme egy kicsit szeretni magam, ha mar ugyis en vagyok az egyetlen aki egyutt el velem minden pillanatban (igen, ez igy viccesen hangzik). Ugyanakkor ez felemelo is es sokszor mosolygok is, ha eszembe jut, hogy en, en vagyok. Semmi tobb es semmi kevesebb. Ez annyira fantasztikusan egyszeru.
Hat ennyi kb amit mondani akartam.
Vasarnap megyek haza, addig meg reszt veszek az Earth Houron a Big Bennel, veszek par ajandekot es eszek egy nagy adag curryt, china townban.
Ez a bejegyzes egyszeruen csak azert lett, mert en ilyen tipus vagyok, kicsit negativ es arnyalatnyit depressziv. Ki kell neha adnom magambol ezt is.
Szeretem a jelenlegi allapotomat mert sok uj dolgot tanulok es tehetek meg. Kihasznalhatom a lehetosegeket, donthetek, valaszthatok, mozdulhatok es ettol erzem hogy eletben vagyok.